Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)
Vékony Gábor: Az onogurok és onogundurok a Kárpát-medencében
ban is. Az utóbbi kettő viszont mindenképpen külön kezelendő egyéb adatainktól, mivel minden bizonnyal iráni eredetű szavak (vö. óperzsa baga-, 'Gott', *bagaina- 'göttlich' 56 ), másrészt - lévén rangjelzők - törökségen belüli kölcsönszavak is lehetnek. Utóbbi lehetőség fennáll a segor szó esetében, amelynek megfelelője - s ez nem feltétlenül lényegtelen - hiányzik a csuvasból, s amely elé a fejedelmi jegyzékben odateszik az ima (ime) szót, legalábbis egy esetben. Noha ezt különféleképpen magyarázzák,^ 7 mégis az látszik a legvalószínűbbnek, ha föltesszük, hogy a dunai bolgárban egyébként hiányzó siyír szót értelmezték az ima szóval. 58 Vagyis a segor < sTy'ír szó az állatciklus évneveként kerülhetett a dunai bolgárba valamelyik másik török nyelvből. Mindenesetre az *onuyundur/*unuyundur (< *onoyundur) név már igen korán, a VII-VIII. században *onündur/*unűndur-ként hangozhatott. A VIII. században, a bolgár fejedelmi lajstromon szereplő vecemb dunai bolg. ?vóom 59 'harmadik' őstörök *ut , Y tanúsága szerint a nevet már protétikus v-vel ejthették. Az így keletkezett *vunundur még a VIII. században *vnundur-rá rövidült. Utóbbi egyik változatát jegyezte föl Ps. Moses Chorenac c i vfandür formában. Az -uyu- > -űfejlődés nem kíván különösebb magyarázatot, egyébként az -oyu- ilyen rövidülése nem ritka a török nyelvekben: a szibériai törököknél ma -ü-, -Ó-, a jakutban ebből fejlődött -uo-, a kipcsak típusú nyelvekben is másodlagos -u-. m Hasonló fejlődés végbemehetett a dunai bolgár nyelvben is. Amennyiben a 869-70-es konstantinápolyi szinóduson bolgár követként részt vevő „sampsi Hunol" nevében az -ol valóban az oyul szóból származik, 61 akkor a IX. századra az eredeti -oyu- hangcsoport a dunai bolgárban is -S-, -o-vá lett. A vu- > v- változás a török (főként kipcsak, de csuvas is) nyelvekben előforduló - első szótagbeli - magánhangzó-redukcióval magyarázható. 62 Hasonló jelenséget észlelünk a dunai bolgárban is: tvirem, tvirim<*toqurim; vtirem >*voturim (vö. otuz) mint ahogy meglehetett ez másutt is, ahogy arra az elteber méltóságnév örmény följegyzésű „kaukázusi hun" (Mp c )Uut c ver változata is utal. 61 Viszont a fejedelmi lista v-protézises szavaiban (vecem, ?vereni) nem találkozunk az első szótagbeli magánhangzó redukciójával, s az említett példák is magyarázhatók más módon. Ezért arra kell gondolnunk, hogy a vu- > v- redukció csak sajátos helyzetben jöhetett létre. Nos, a Duna vidékén ismerünk egy olyan török nyelvet, nyelvjárást, amelyben a hosszú magánhangzók ugyanúgy diftongizálódtak, mint a csuvas fejlődésének egyik fokán, a középbolgárban. 64 Ez a nagyszentmiklósi kincs 21. csészéjén olvasható török fölirat nyelve, amelyben az -ű- -ua-vá változott. 65 Egy *vunundur helyett tehát e nyelvben *vun%andur alakot várhatunk. Nem lehetetlen, hogy az eredetibb *vunundur éppen az -ua- kettőshangzó hatására lett *vnuandur alakúvá. Mivel a nagyszentmiklósi fölirat IX, századi, ez a *vnuandur alak ekkorra már kialakult, amint azt egyébként az örmény vtendur is mutatja. 66 Valószínű, hogy ez a *vnuandur vagy ennek (*vnvandur> ) *vnandur változata az ófn. uuandol(i) forrása. Megjegyzem, hogy a *vnandur alakot már Czeglédy K. föltette - nyilván az örmény vhndur figyelembevételével - mint amelyből a dunai bolgárok magyar nándor< nandur neve származtatható. 67 Mindkét származtatásnak vannak persze bizonyos nehézségei. A nandur < *vnandur esetében körülményes megmagyaráznunk a v- eltűnését (a magyarban vö. unoka < szl. vnukb), noha szókezdő, mássalhangzóval kapcsolódó v- eltűnésére vannak szórványos példáink. így a fuldai évkönyvek 892-es események kapcsán Laodomur bolgár királyt emlegetik. 6 ** A Laodomur név bizonyára egy Vladimírt lejegyzése, 69 mint a Ladimar, Lodomer alakok is. Ugyanez a változás figyelhető meg a Vladislavb különböző lejegyzésű (~ Ladislaus stb.) alakjaiban. Hasonlóképpen tűnhetett el a magyarban a *vnandur < *vnuandur szó v-je, s lett belőle nandur > nándor. Más a helyzet a uuandoli esetében. Az ószl. knezb helyneveket a IX. századi német oklevelekben kétféleképpen írják: Knes(aha)™ és Kensi-~Gensi alakban. 71 Égy *vnandur nevet is *wnadur vagy *wandur alakban vehettek át, mivel azonban az ófelnémetben, s a németben általában wn- szókezdet nincs, csak a *wandur lehetett a *vnandur német átvétele. Ennek a *wandur alaknak viszont szabályos változata a *wandor.' 72 Ez az ófn. *wandor csak a gyakran használt területnévben, a *wandororfhhi-ben alakulhatott wandohk az -r- disszimilációjával, ahogy a latin peregrinus-ból is pilicrtm lett. 73 A *wandolorthhi területnévből általánosulhatott e „birodalom" lakóira a wandol népnév, s ezt a nevet jegyzik aztán föl a wessobrunni glosszákban uuandoli Pl. alakban, ezt latinizálják (és értelmezik) a sváb évkönyvekben wandali-vá. Fentiek után aligha lehet kétséges számunkra, hogy azok az „avarok", akik ellen a frankok háborút indítottak, a *vnandur nevet viselték, ugyanazt a nevet, amelyből a magyarok dunai (?) bolgárokra használt nándor szava származik, s amely végső soron a bolgárokat jelölő onogundur névből eredeztethető. Az avar név a frank évkönyvekben nem jelent hát többet, mint keleti (törökös) nomád nép! * * * Az Uuangariorum marcha helynévben megőrződött ófn. wangari népnév elválasztandó a uuandol (< < onogundur) népnévtől. Olajos T. szerint a „Uuangarii elnevezés ... minden valószínűség szerint az og(b)r- népnév v-protézises szláv alakjának latin átírása." 74 E magyarázatnak több, áthidalhatatlan nehézsége van. Mint már Király P. rámutatott, kérdés, hogy Járult-e már az orrhangú o megléte idején is prothetikus v a szókezdő p-hoz", s magyarázatlan „miért lett az o- (on)-ból a/1". 75 Utóbbira Olajos azzal válaszol, hogy „egy korai szlovén voszótag Wan- latin átírása a IX. században könnyen érthető", csakhogy nem ez a helyzet, a wan-átírás mindenképpen szabálytalanság, ami magyarázatot igényelne. Nem kell azonban a wangari (egyébként nem szlovén alak latin átírása, hanem német név latin nyelvű oklevélben) eredeztetésekor az ószl. ogbr- alakból kiindulni. Egy olyan bolgár-török nyelvben, amelyben megvolt a v-protézis (mint pl. a dunai bolgárban), az onogur ~- ongur név is v-s szókezdettel kellett hangozzon már a VIII. században. Nos, a v-protézises szavak a bolgár-török nyelvek egy részében (vagy az egyik bolgár-török nyelvjárásban) sajátos módon fejlődtek. Biztosnak mondható adatunk erre vonatkozóan ugyan csak egy van - éppen a magyar nyelvből - ez pedig a vályú, válú Trog, Rinne' szó, amely nem választható el az őstörök *oluq 'xcejioőoK, 6opo3^a' szótól. 76 (Amennyiben persze a szó valóban összefügg az örm. xolovak 'canal, sewer, sewer-pipe', etr.-lat. clovaca, cloaca 'ua' szavakkal, 77 akkor az *oyluq alak az eredetibb.) A magyar alak csak bolgár-török *valuy megfelelője lehet, ez viszont nem maradt ránk, s a csuvasban meglévő vulS 'CTBOJI, ayjio', 'fatörzs, fegyver csöve' sem feleltethető meg neki tökéletesen a csuvasban jövevény valak, vulak változatról nem is beszélve. 78 Palló M. szerint (aki a vályú mellett idevonja a bizonytalan váj 'höhlen' vék 'Wune', váz 'Gerüst' stb. szavakat is 7< * ugyan a vprotézises szavak fejlődése őstörök *o- -, *ö - ~ ócsuv. *va-, va- csuv. vo - ~, vj - ~ soron át történt volna,M de mint arra már Serebrennikov rámutatott, a jelenlegi csuvas hangkapcsolatok labiális előzményre utalnak, s az egész elmélet bizonytalan etimológiájú vagy többféleképpen olvasható szavakra épül. 81 A csuv. o, a kettős képviselete a keleti és nyugati cseremisz nyelvjárásokban természetesen nem magyarázható azzal, hogy a csuvasban volt kétféle a hang, amikor ez a változás a cseremisz tatár jövevényszavaiban is megfigyelhető. 82 A permi nyelvek bolgár-török jövevényszavai az őstörök a középbolgár á, az őstörök o középbolgár u képviseletére utalnak. 81 A volgai bolgár sírfeliraton szereplő van '10' önmagában (a Jordanesnél megőrzött hun var szó aligha török etimológiájú 84 ) nem bizonyíthatja egy van ( <ön) alak meglétét. 85 73
