Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)
Szabó István: A színházművészet kialakulása Észtországban
tallinni „REVALIA" nevű dalos egylet volt, amely 1865-ben alakult a Szent Károly-templom mellett. 12 Ám igaza volt A. JÜRGENSTEIN-nek,i3 amikor a „VANEMUINE" társaság hatvanadik évfordulóján, 1925-ben a megjelentetett emlékalbumba a következőket írta: „Az a fontos, hogy a „VANEMUINE" vált az első észt társasággá, amely lökést adott és buzdított a különféle egyéb társaságok alapítására. Példájára hamarosan ... megalakultak a földművelők dalos és zenés társaságai, később pedig a társadalmi szervezetek, közülük különösen nagy jelentőségük volt a nemzeti pénzügyi társaságoknak és intézményeknek .. . Észtország társadalmi életének bölcsője a „VANEMUINE" volt. 14 Sőt a társaság nemcsak mintája lett az országszerte megalakított dalos egyleteknek (Narvában az „ILMARINE" 1873-ban,^ Viljandiban a „KŐIT" 1869-ben,^ Párnuban az „ENDLA" 1878-ban 17 ), de 1869-ben annak az összésztországi dalos ünnepségnek a kezdeményezése és szervezése is a nevéhez fűződik, amelynek tradícióit - túl lépve a 100 éves jubileumot is - mind a mai napig lelkesedéssel ápolják. 18 A „VANEMUINE" társaság valóban színhelye volt a balti bárók által joggal kifogásolt tevékenységnek is (hogy a fiatalokat „.. .irányítani tudták... és istenellenes beszédeket tarthattak"), hiszen itt mondta el az ismert demokrata, K. R. JAKOBSON három nevezetes hazafiúi beszédét, amelyek egyenes felhívások voltak a német bárók elleni harcra, s közülük az első alig három órával hangzott el az 1870-es észtnyelvű színházi premier után „Harc az észt szellemi életért" címmel és éveken át politikai programot jelentett a német földbirtokosok és az egyház elleni harcban. 19 A hatékony szervező munkát véletlen tény is segítette. A „VANEMUINE" dalos egylet alapítója ugyanaz a JANNSEN volt, aki kiadta és szerkesztette az első észt nyelvű újságot, a „Perno Postimees"-t (később „Postimees"), azt a nevezetes orgánumot, amely az észt demokraták kulturális és társadalmi mozgalmainak irányításában meghatározó szerepet játszott, s annyira olvasott és sokak által ismert volt, hogy szerkesztőjét újságja után az olvasók egyszerűen csak „postás apóka" néven emlegették országszerte. J. W. JANNSEN ügyesen lavírozó, diplomáciai érzékkel megáldott személyiség volt, aki a fő cél: az alapította újság megjelenése érdekében mind a német bárókkal, mind a papsággal, mind pedig a hatóságok más képviselőivel jó viszonyt tartott fenn. A nekik tett kisebb-nagyobb engedményekért még anyagi támogatásukat is megszerezte népművelő céljaihoz. Ezért a második generációs demokrata politikus, K. R. JAKOBSON árulással, elvi álláspontjának feladásával, gerinctelenséggel nyíltan meg is vádolta, dühödt kirohanásokat intézett ellene, amint azt J. KROSS valós tényeken alapuló nagyszerű írásában, az „Egy óra a forgószéken" című elbeszélésében plsztikusan, költőileg is megfogalmazza. 20 Ám JANNSEN mindenek előtt észt volt, szerette népét, az ő érdekükben tartotta fenn újságját, s jelentette meg évtizedeken át ízes népi nyelvezeten írott felvilágosító, népművelő cikkeit, s biztosított ugyanakkor fórumot, publikálási lehetőségeket kortársainak, tartoztak azok bár az ő idősebb korosztályához, vagy képviselték az új, múlt század utolsó harmadát jellemző haladó eszmék fiatalságát. Mindenekelőtt - s ez is szerencsés véletlen ajándéka - JANNSEN hírnevét homályosító költőzseni leánya, Lydia KOIDULA itt vált igazán nagykorúvá a költészet területén, itt fejtett ki az 1860-as évek második felében olyan aktív irodalmi munkásságot, hogy a „Postimees" irodalmi rovata szerkesztése alatt örökre beírta nevét az észt irodalom történetébe. Az újság munkájába való intenzív bekapcsolódásával együtt járt az is, hogy KOIDULA figyelme ráirányult a társadalmi küzdelmekre, amelyek elsősorban kuturális téren folytak, politikai lehetőségek hiányában. Eszmei fejlődésében nagy szerepet játszotta*k személyes kapcsolatai és az az élénk levelezés is, amit Észtország akkori haladó személyiségeivel folytatott. Hiszen lényegében kapcsolatban állt - mint ezt levelei mutatják - minden Tartun kívül élő és dolgozó jelentős egyéniséggel, elődökkel és kortársakkal egyaránt. S bár az ért hatások vegyesek voltak, KOIDULA ki tudta belőlük szűrni mindazokat, amelyekből kiépíthette saját szellemiségét, s a negyven esztendővel korábban KREUTZWALD által kialakított haladó világnézeti alapokról indulva széles skálán mozgó egyéniséggé vált, aki a múltra építkezve mérlegelni tudta az élet új jelenségeit, s be tudta fogadni az új gondolatokat. Olyan szembetűnő volt egyéniségének ez a határozott arculata, hogy az 1869-ben Észtországban tartózkodó magyar kutató, HUNFALVY Pál is csak elragadtatással tudott kívülállóként is nyilatkozni róla. JANNSEN Tiigi utcai házában vendégeskedve a magyar tudós így írt a költőnőről: „Talán ki sem bírom fejezni azon érzelmet, mely lelkemet elfoglalá JANSSEN házában. Több fiatal ember vala jelen, egyetemi tanuló, vagy már végzett; ha szabad úgy mondanom, az ifjú esztség körében találtam magamat, melynek, látogatásom alatt, a háziúr mint szellemi vezére, Lydia kisasszony pedig mint kiváló kecses tagja tűnek fel. Barna dús haja, melyet a divatos fejékesítés nagyon láthatóvá teszen, magas homlokot és csinos, szinte szép arcot árnyékol be, a melyen az elmélkedés és gondolkodás jelei láthatók. Szava kedves, németül nagyon szépen beszéli, mint általában a Balti tartományokban szokás; beszéde és mozdulatai elevenek, de nem hevesek. Termete a középszerűnél nagyobbacska." 21 A finom, aprólékos jellemzés a külső megjelenítésen kívül mutatja, sejtteti azt a látvány nélküli, viharoktól mentes, kifogástalan örökségbe való beiktatódást is, ahogy az egyik korosztály tovább adja a staféta botot az utána következőnek, ahogy szellemi-magatartásbeli megharcolt értékeit átnyújtja váltótársainak. Mert itt ennek lehetünk tanúi. S mint ahogy a leírás egy családon belül mutatja a hangsúly áttevődést, úgy következik az be országos méretekben is a kultúra valamennyi területén. Hogy KOIDULA, s JANNSEN példájánál maradjunk - hiszen a színház alapítás szempontjából ők a kulcsembereink - láthatjuk, hogy KOIDULA az 1860-as években rendkívül energikusan dolgozik a „Postimees" újságnál. Az „Emajögí csalogány" (verseskötetének címe után így emlegették L. KOIDULA-t) először apja időszakos távolléte idején foglalkozott csak az újsággal, később, saját szavaival élve a „pincehelyiségből" feljebb kerülve, s a „szócséplés"-nek véget vetve a távollétek esetén már ő gondoskodott az egész újságról. Lázas, az egész újságra kiterjedő munkássága KOIDULÁ-ban is kellemes emlékeket hagy, s később, már Kronstadtban élve így emlékszik vissza a „Postimees"-ben végzett munkájára: „Igen, ez gazdag időszak volt, telve szomorúsággal, munkával, szellemi élettel és az intellektuális fejlődés széleskörű perspektívájával! A jókedvvel végzett munka időszaka volt ez és a fáradhatatlan szellemi küzdelemé, a kultúráról és a politikáról vallott nézetek bátor cseréjének időszaka.. ." 22 A feltűnő szemléletbeli változás, ami KOIDULA-ban végbement, az „intellektuális fejlődés széleskörű perspektívája" még a lányára mindig is büszke apát is elképesztette. S lehet, hogy talán érezve fokozatos térvesztését a fiatalságot képviselő leányával szemben, egy alkalommal arról panaszkodott, hogy Lydia látóköre összehasonlíthatatlanul szélesebb az övénél, s hogy gyermekei már nem akarnak megmaradni a Baltikum szellemi életének korábbi határain belül, hanem az észt szellem megnyilvánulásának nagyobb teret, több szabadságot követelnek. Mindez első ízben KOIDULA írásaiban mutatkozik meg. Különösen prózája tükrözi az új gondolatokat. Annál is inkább, mert a „Postimees" irodalmi rovata számára ekkor főleg elbeszéléseket fordít, illetve dolgoz át, rövidít le és ültet át észt földre, észt környezetbe francia földről (a franciák idegen hódítókkal folytatott forradalmi harcáról, vagy a benszülöttek megaláztatásáról például). De egy sereg eredeti észt témájú novellát is ír, általában olyanokat, amelyekben aktuális társadalmi problémákat elemez, s a nemzeti mozgalom eszméit propagálja („Az ajtó bezárásáig", „Egyetlenegy", „Tammiste falu szélma222
