Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Füvessy Anikó: A tiszafüredi fazekasság a XIX. század végéig

el. Skult Mária mázazta az edényeket és az írókázásban is segített. A munkába az unokákat is bevonták. „Mindig segítettem a nagyanyámnak. Kihordtuk a köcsögöket, stórszba (sorba) raktuk az udvaron, két-két sor került egymás mellé, közte egy kis távolságot hagytunk. Nagyanyánk kövér asszony volt, kis kerekes széken ült, azon ment a sorok közt, mikor mázolta. Előbb belül mázolt, majd egy gyors mozdulattal körbeöntötte." Emlékezete szerint gurgulyával és pemzlivel díszítették az edényeket, „nagyanyám is csinálta, de ő leginkább csak mázolt, meg égetett". Leginkább tányért, tálat, köcsögöt és kantát készített Katona Miklós. Készített csak belül mázazott vászonköcsögöket, vászonkantákat is. A füredi agyag „főzőedényre nem vót jó. Magának csinált, de piacra nem".

87 Jóindulatú, kedélyes ember volt. Ha valaki tejet vitt hozzájuk és nem tetszett neki a köcsög, földhöz vágta, újat adott helyette a sajátjai közül. Nemcsak fazekas, hanem kertészként is jól ismerték, híres volt oltott fáiról, gyümölcseiről. A hagyományos tiszafüredi minták mellett új díszítmények alkalmazásával is kísérletezett. A rátétes díszítés korábban sem volt ismeretlen a füredi fazekasok körében, a miskakancsók esetében pl. széles körben alkalmazták (zsinórozás, kígyó, virág, levél), de ezek szabad kézi formázásúak voltak. Katona Miklós viszont - és később fiai is - gipsz nyomódúcokat használt, melyek egy része - unokája szerint - Kántor Sándorhoz került, míg a többi nyomódúc, köztük két fiáé is, a tiszafüredi múzeumban találhatók. Ezekkel a rátétes virágokkal, levelekkel, de pl. rátétes címerrel is díszítette szűkéit, butelláit, illetve szokásostól eltérő alakú, lapos tányérjait (8. kép). A rátétes darabok nagy részén a hagyományos füredi színezést már nem alkalmazta, a rátétek festésekor világosabb színeket használt. Katona Miklós az egyetlen fazekas, akiről olyan fényképünk maradt fenn, mely munka közben ábrázolja. A képet a Néprajzi Múzeum egyik munkatársa készítette 1910 körül. Unokája is emlékezik rá, hogy „Pestről vótak lent, ők fényképezték le, mikor korongozott". 1911-ben halt meg, de felesége két fiával, Jánossal és Kálmánnal még tovább folytatta az ipart (9. kép). Lajos (1851-1910) Katona Sándor és Kalmár Mária fia, 1851. október 11-én született, Molnár Péter és Sámuel fazekasok testvérét, Sárát 1875. július 9-én vette feleségül.

88 Katona Lajos az a fazekas, aki készítményein, még miskakancsóján is, a huszármotívumot alkalmazza. Cserépedényeinek felirata igen eredeti, változatos. 8. kép: Katona Miklós rátétes tányérja (Tiszafüred). 9. kép: Katona Miklós (archív felv. - Néprajzi Múzeum). A feliratok mindig éltetik a tulajdonost, feleségét és gyermekeit. 1910. szeptember 18-án halt meg tüdővészben.

89 A BEZERÉDI VARGA FAZEKASOK Ez a család a XIX. század elejétől Tiszafüreden, majd a XX. század elejétől napjainkig Kunmadarason foglalkozik a cserépedények készítésével. A fazekasság minden generációban egy, esetleg két leszármazott megélhetését biztosította. A Bezerédi Varga család minden valószínűség szerint mezőtúri eredetű, a család első, Tiszafüreden élő tagja a XIX. század elején, 1815 körül költözött ide. Első, itt születő gyermekük Katalin, akit 1817. március 6-án anyakönyveztek, apja neve: Túri Varga István, felesége Bodnár Katalin.

9

** Házasságukat nem Tiszafüreden kötötték. A család túri eredetét nemcsak az 1817-ben említett Túri előnév valószínűsíti, hanem a mezőtúri fazekascéh iratai is, ahol az 1818-ban bekebelezett mesterek között B. Varga István nevű is található; ekkor ugyan 26 éves az említett mester, s így életkora miatt a tiszafüredi fazekassal nem azonosítható, de a köztük lévő rokonságot esetleg feltételezhetjük.

91 Túri Varga István nem sokáig viselheti a Mezőtúrra utaló előnevet, mert már 1822-ben, Katalin lánya halálakor B. Varga vezetéknévvel szerepel.

92 Házasságából Tiszafüreden négy gyermek született: Bezerédi Varga István - Bodnár Katalin Katalin Sándor József Pál (1817-1822) (1821-1887) (1824-1888) (1828-1829) Bezerédi Varga István 1847. november 14-én halt meg, 64 éves korában. Az anyakönyv foglalkozását korsósnak tünteti fel.

93 Feliratos vagy stílusban beazonosítható készítménye nem maradt fenn. Mivel a Bezerédi Varga család a jó minőségű feketekerámia készítéséről volt híres — ezt a család mezőtúri eredete is alátámasztja -, munkáit a XIX. század első felében készült feketeedények között kereshetjük. Mindkét fia fazekas lett. Sándor (1821-1887) 1821. március 8-án született.

94 Néhány nappal anyja halála után (1844. jan. 14.) nősült meg, 1844. január 31-én vette feleségül Bácskai Juliannát.

95 Gyermekei közül az 1849-ben születő Juliannának Katona János és Kalmár Julianna, az 1852-ben születő Istvánnak pedig Nagy Bálint és Mester Mária a keresztszüléik.

96 Bezerédi Varga Sándor anyagi helyzete az 50-es évek közepén megromlott, míg korábban a 157. számú házban lakott, ad159