Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Szabó László: A jász öntudat alakváltozásai

kapott az általuk mindig hivatkozott jász és kun származástudat is. 5. A KÖZIGAZGATÁSI TUDAT KORA A Jász és Két Kun Kerület összekapcsolódásának XVII. század közepe óta tartó folyamatáról, a Jászkun Kerület vagy Hármas Kerület tényleges létrejötte azt eredményezte, hogy a Jászkun Kerület 1848-at, a forradalmat, a forradalom legfőbb eredményét a jobbágyfelszabadítást és a nemesi kiváltságok eltörlését, mint egységes közigazgatású, a nemesi vármegyék rendszerébe nemesi jogokat gyakorló, egyetemesen szabad állapotú Kerület (megye) illeszkedett bele. A nemesi előjogok eltörlésével, a jogegyenlőség megteremtésével a jászkunok elveszítették vám és harmincad kedvezményeikből fakadó előnyeiket környezetükkel szemben, de megtarthatták közigazgatási önállóságukat, s mindazokat a belső társadalmi- és jogrendet, amely a redempcióból fakadt.

120 Ez pedig azt jelentette, hogy a Jászkunság népe egészének 1848 nem jelentett előrelépést. Sőt hátrányos volt, mert nemcsak jogilag nivellálódtak lakói, hanem egy már meghaladott társadalmi és jogi állapotot konzerváltak a redempció alapjainak megtartásával. Az 1848-as törvények így továbbra is leválasztották a környezettől a Jászkunságot részben közigazgatásilag, részben úgy, hogy itt semmiféle belső társadalmi változást nem tettek lehetővé a korábbi állapothoz képest. Míg Magyarország minden egyéb részében - ha nem is egyforma mértékben - a jobbágyfelszabadítás társadalmi átalakulással járt együtt, addig a Jászkunságban nem. Ez a két tényező a Hármas kerületet még évtizedekig összetartotta, annak ellenére, hogy a Bach korszakban többször is átszervezték a Kerület közigazgatását, s fenyegetett a Kerület végleges megszűnésének veszélye is. Az 1870-es években pedig ez is bekövetkezett. A Kerület jogilag ekkor már beilleszkedett az egész magyar polgári jogrendszerbe, legfeljebb a földek végleges felosztása, a tagosítás folyt még a redempciós jogrendszer alapján. Befejeződvén azonban ez a folyamat, véglegessé vált a polgári birtokjogi rendszer, s immár jogi gyakorlatban sem volt különbség a jászkun és egyéb települések között.

121 Határt a Jászkunság köré csak a közigazgatás, illetve az eltérő birtokszervezet (itt nem volt nagybirtok) vont már. Ez utóbbi nem volt áthatolhatatlan fal, sőt egyre inkább elmosódóban volt; az előbbi pedig pusztán országos intézkedésektől függött, s bármely pillanatban felszámolható volt. A jász és kun, illetve az ekkor már elevenen élő jászkun történeti és etnikai tudatnak azonban éppen a közigazgatási különállás volt a legfőbb táplálója ebben az időszakban. A jobbágyi terhektől megszabadult magyar társadalom a Bach-korszak nyomása alól is felszabadulva új tendenciákat bontakoztatott ki.'22 A kapitalizmus korának e felfelé ívelő korszakában fokozatosan semmisültek meg azok a sajátosságok, amelyek még a feudális gazdasági és társadalmi viszonyokhoz voltak kötve. A birtokosság, az egyház ugyan erősen tartotta magát, s kompromisszumra késztette az új erőket, ám a közép nemesség és azok a szabad közösségek, amelyek lényegében nem kapcsolódtak .nagybirtokhoz, hanem a köznemesi jogállapotból, s ennek nyomán csekély vagyoni erőből táplálkoztak, elveszítették megkülönböztető jegyeiket; elsöpörte különállásukat a frissebb, hatalmasabb társadalmi, gazdasági erő.

123 A Jászkun Kerület közigazgatása is természetszerűleg semmisült meg ebben a harcban, s oldódott fel Jász-Nagykun-Szolnok, illetve Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyékben közigazgatásilag. A Jászság és Nagykunság polgárosultabb társadalma nem vehette fel a versenyt Szolnok várossal, amely az új megye központja lett. Amíg Szolnok kitűnő közlekedési adottságai miatt (vasút, víziút, országút) a jövő városa volt kevésbé polgárosult társadalmával, proletariátusával, kamarai iparával is, addig a Jászság és Kunság látszólagos kulturális, gazdasági fölénnyel rendelkezett, polgárosultabb viszonyai egy korábbi, de immár perspektívátlanná vált társadalmi fejlődésből és gazdasági állapotból következtek. Nem volt véletlen az, hogy Szolnok köré szerveződött az új megye, s nem a Jászság vagy Kunság köré.

124 A megye kialakítása ellen egyébként a Hármas Kerület a végletekig tiltakozott. Előbb meg kívánták őrizni Jászkun Megye néven önállóságukat, s be akartak kebelezni - a területi öszszefüggés miatt - nem jász és kun településeket is. Később külön Jász Megye, külön Kun megye, illetve Nagykun megye terve vetődött fel, került magasabb fórumok elé, azonban teljesen eredménytelenül.

125 A végső harc már csak azért folyt, hogy az új megyén belül ne Szolnok városáé, hanem Jászberényé vagy Karcagé legyen a hegemónia. Ez a harc sem vezetett eredményre. 12<

> Csupán annyit értek el, hogy a megyén belül önálló közigazgatási alegységet alkotott a Jászság, néhány község hozzácsatolásával, s hasonlóan a Nagykunság is Karcag központtal. Az egyes jász és kun települések pedig megőrizték korábbi státusukat (város, nagyközség)

1

27 A megyei tisztviselő karon belül is megfelelő képviseletet kaptak a Szolnokra beözönlő volt kisnemesség és az újonnan megtelepedett pénzarisztokrácia mellett a volt kerület vezetői. 12

» A megyébe való bekebelezés ellen folytatott harc, a közigazgatási önállóság megőrzésének szándéka alakított ki az addig csak csírájában meglévő, egyéb jász és kun ideológia mellett eltörpülő jelentőségű közigazgatási tudatot. A harc ekkor már modernebb eszközökkel folyt: újságok, röplapok, olvasókörök, egyletek viszik át a harc vezéralakjainak felfogását a köztudatba. S ezek segítségével mélyen bele is vésik az emberek fejébe azt, hogy hajdan a Jászság, illetve a Jászkunság önálló volt saját közigazgatással, s koncentráltabb érdekvédelemmel. Kialakul a hagyományos Jászság(Jászberény)-Szolnok, illetve Nagykunság-Szolnok ellentét, s állandó forrása ez a helyi lapoknak, gyűléseknek, s mai napig tart a rivalizálás. A Jászság-Szolnok ellentét még erősebb, mint a Nagykunság-Szolnok ellentét, mert a Jászságban Jászberénynek, a volt kerületi központnak nagyobb a vesztesége, ugyanakkor a Jászság több kisebb, nem városi rangú települése jobban kötődik Jászberényhez, mint a nagykun városok egymáshoz. A Jászberény-Szolnok ellentétnek a legszélsőségesebb megnyilvánulásait figyelhetjük meg a sajtóban, az emberi magatartásban a legutóbbi időkig, s minden Szolnokról kiinduló kezdeményezés heves ellenkezésre, kritikára talál Jászság szerte.

129 A század elején a Névtani Bizottságnál valamennyi jászsági település eléri, hogy a különben gyakorlatban sohasem használt községnév elé odaillesszék a Jász-je\zőt, s kiharcolták ezt még olyan hosszú név esetén is, ami ésszerűtlen (Jászalsószentgyörgy, Jászfelsőszentgyörgy, Jászszentandrás). A járások (ma csak egy járás) is a .Jászsági alsó járás", „jászsági felső járás" nevet viselik. Ez azonban azt eredményezte, hogy ma már e járásokba bekebelezett nem jász eredetű települések (Pusztamonostor, Jánoshida, Alattyán, Tiszasüly) lakói is jásznak mondják magukat néha-néha. Az eredeti jászságiak azonban élesen megkülönböztetik ezektől magukat. A Jász-Nagykun-Szolnok vármegye név az 1940-es évekre azonban - amikor e közigazgatási tudatnak gyakorlati jelentősége nem volt már, s így halványodott, valóságos jászsági kötődését elveszítette -, egyre inkább felbukkan a nem jászsági járáshoz tartozó településeken is a , jászok vagyunk",, jászkunok vagyunk" megnevezés. (Zagyvarékas, Újszász, Besenyszög). Hasonlóan minősítik néha magukat kunoknak a fegyvernekiek, törökszentmiklósiak, kenderesiek, illetve ők is használják a megye neve miatt magukra nézve a , jászkunok" megnevezést. Mezőtúr pedig éppenséggel a Nagykunság központjának tekinti magát, s egyre inkább elterjedt a városban (hivatalos körökben és a köztudatban egyaránt), hogy nagykunok lennének.

130 Természetesen a ma is meglévő jászsági járás eleven táplálója a jász öntudatnak, s a községek nevében megtalálható Jászjelzővel együtt állandó tápja a közigazgatási tudatnak. 140