Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Szabó László: A jász öntudat alakváltozásai

jenek, életének középpontjába került, minden más korábbi történeti eseményt, privilégiumot elhomályosított, háttérbe szorított. 99 Ha belegondolunk, ez nagy dolog volt; országra, sőt birodalomra szóló esemény, hiszen éppen az ellenkező tendencia uralkodott a közéletben, s néhány várost leszámítva a korábbi kiváltságos állapotú közösségek földesúri hatalom alá vonásának, a nemesi jogok korlátozásának időszaka ez. Mindezt még súlyosbította - ha a kunokat tekintjük - az ellenreformáció.

100 Ilyen körülmények között óriási vívmány egy már elveszített szabad állapot visszaszerzése, s megérthetjük mind a kortársak, mind az utókor állásfoglalását, csodálatát.

101 Mit tartalmazott az új privilégium levél? Lényegében mindazt, amit a királyaink korábban a jászoknak és kunoknak együttesen adományoztak: az önálló bíráskodásjogát, pallós jogot; az önálló közigazgatást, az adó- és vámmentességet, kedvezményeket, illetve a szabad jövevények befogadásának lehetőségét; a kegyúri jogot a katolikus községekben ; a nádori képviseletet és igazgatást. Mindezt pedig azzal a kikötéssel, hogy ,,.. . a jászkun kerületek összes lakói és lakosai, amennyiben a kerületek előrebocsátott kiváltságai és kedvezményei egyenlő feltételekhez kötöttek legyenek, egyenlő mentességet és kiváltságot élvezzenek.'°2 Azaz mindenki társadalmi helyzetre való tekintet nélkül azonos jogokkal rendelkezhet a Jászságon és a két Kunságon belül. Az a tény azonban, hogy a váltságösszegeket maguk a lakosok adták össze, s a kerületek társadalma igen tagolt volt, már az első perctől kezdve megindított egy társadalmi elkülönülési folyamatot. Azok, akik fizettek, hozzájárultak a váltságdíj összegéhez, előjogokra tettek szert, s ennek alapján részesültek e Kerületek tulajdonát képező, frissen megváltott földekből. A befizetett összeget az ún. Liber Fundi (földkönyv) rögzítette. Ez már önmagában is kifejezésre juttatta, hogy a közös földek felosztásra kerülnek a befizetett összeg arányában. A községi földkönyvek névsora jó másfél évtizeden át változik: sokan, akik bejelentették hozzájárulásukat később visszaléptek vagy kevesebbet fizettek, de jelentkeztek új fizetők is. Valamennyi településen Jászkunság-szerte rögződik azonban a névsor az 1750-es évek végére, s az 1760-as és 1766-os összeírás már egy osztott, három rétegű társadalmat tükröz.

10í Redemptusok, akik fizettek váltságösszegeket; irredemptusok, akik régi jászsági vagy kunsági lakosok, de nem járultak hozzá a váltságösszeghez; inquilinusok, azaz újonnan betelepedők, akik már a közös földek hasznából sem kapnak, szolga állapotúak, nem jászok vagy kunok, csak befogadottak „gyütt-mentek". Az irredemptusok nem voltak teljesen nincstelenek: házuk, beltelkük, kertjük, bizonyos osztott földjük (kender, dinnye, tök, szőlő) volt, s részesültek korlátozott mértékben a közös földek (legelő, rét, nádas, erdő) hasznából is. Polgárai voltak a Jászságnak, hivatalokat viselhettek, de hozzájárultak családonként a katonaállításhoz, községi és kerületi közmunkákhoz, terhekhez. A földszerzés lehetőségéből azonban ki voltak zárva, és perspektivikusan fokozatos elszegényedésre voltak ítélve. S valóban a század utolsó harmadában már a jászsági és kunsági településeken egyaránt komoly mozgalmak kelnek életre, egymás ellen fordul a redemptus és irredemptus réteg.

104 A redemptusok hivatkozási alapja az volt, hogy ők vívták ki újra a szabadságot, tehát előjogaik vannak, s helyi jogaik bástyái mögé másnak nem szabad a belépés. Az irredemptusok viszont Mária Terézia privilégium levelének 7. pontjára hivatkoznak; arra, hogy ők is jászsági vagy kunsági lakosok, a jogaik tehát azonosak a redemptusokeval. Ez valamennyi település lakosságán belül szakadáshoz vezetett. A redemptusok önérdekeiket védve egyre karakterisztikusabbá formálják ideológiájukat, kialakul az ún. redemptus tudat, amely nem jász vagy kun mivoltukra apellál, hanem a redempcióban való részvétel tenyéré.

105 Az irredemptusok öntudata a jász vagy kun tudat lesz; a régi kiváltságokra, a hajdani egyenlőségükre, jász vagy kun mivoltukra apellálnak. Elsősorban ők azok, akik éltetik a jász és kun tudat régi változatait.

106 Szempontunkból elsősorban az az érdekes, hogy a jász öntudathoz hogyan kapcsolódott a redemptus tudat, tehát az új ideológia, amely szakadást idézett elő a társadalomban, megosztotta az egységes erőket. A jász és kun tudat a jászok vagy kunok egyetemének ígért azonos jogokat, igyekezett biztosítani, s azonos feltételeket. A redemptus tudat azonban csak a földet váltott, vagyonosabb, de az irányító szerepet magához vont réteg számára ígért valamit. Mivel Mária Terézia a 1745-ös privilégium levélben, majd pedig az 1753-as regulációkban a jászok és kunok közigazgatási önállóságát szabályozta, körülírta, érdekes módon éppen a redemptus és irredemptus rétegekre szakadás eredményezte többek között azt, hogy a három kerületrész méginkább összekapcsolódjék. A vezetésben résztvevő redemptusok érdekei társadalmilag közösek voltak: biztosítani akarták előjogaikat az irredemptusokkal szemben. A jelentkező nagykunsági, jászsági és kiskunsági irredemptus mozgalmak ráébresztették őket közös érdekéikre, s ez a kerületek közeledését, redemptus jogban való végleges összekapcsolódását eredményezte.

107 A helyi tapasztalatok és gyakorlat végül is az 1799-es Jászkun Statútumokban összegződik, s nyer végső jogi megfogalmazást. Ezek szerint bár kifelé, az ország egész népéhez viszonyítva minden Jász és KunKerületben élő lakos szabad állapotú, élvezi a Mária Terézia biztosította jogokat, befelé mégis különbség van köztük, s redemptusokra, irredemptusokra és inquilinusokra oszlanak, s más-más jogokat élveznek. A Kerületen belül valamennyi redemptus azonos jogú, bár földből való részesedésének mértéke, társadalmi rangja a községek jellegéhez, anyagi erejéhez igazodik. Az ingó és ingatlan adásvétele, az öröklésjog, az özvegyi jog, illetve a kiköltözéssel kapcsolatban hozott intézkedések egyértelműen a redemptusok köré vonnak áttörhetetlen falat, s egységesítik kerületszerte a gyakorlatot. Ezzel közel hozzák egymáshoz jogaikban a redemptusokat, jogkorlátozásaikban az irredemptusokat. ' °

8 Másfelől a redemptus tudat a jász vagy kun etnikai és történeti tudatot gyengítette, keresztezte, mert ez az irredemptusoknak kedvezett és a jogegyenlőség hangoztatására adott alapot. A jász vagy kun öntudat, minthogy egy-egy kerületrész lakosait érintette csak, a kerületek újonnan megvalósult közigazgatási egységével is szemben állott, kerületi sovinizmushoz vezethetett. A két nagy társadalmi csoport közötti különbség idő múltával egyre nőtt, s nemcsak anyagilag, hanem külsőségekben is. Az 1766-os összeírásban a redemptus és irredemptus lakosság lakóházainak minőségében óriási az eltérés. A redemptusok zöme 1. vagy 2. klasszisú házakban lakik, míg az irredemptusok főként 3. klasszisúakban, szinte 2. klasszisú is alig van közöttük.

109 Ez építkezési stílus tekintetében is megmutatkozik majd a XIX. század közepén.

110 A redemptus és irredemptus réteg azonban nem különül el lakóhelyileg, nem alakulnak ki gazdagabb negyedek, porták, főként a Jászság halmaz településein, mert a korábbi területi megoszlás nem borult fel a redempcióval, nem rendeződhetett át a beltelek adott állapota. Minthogy a kertek is kapcsolódtak a jászsági beltelekhez, így a gazdasági övezet sem tükrözi a vagyoni megosztást. A járulék földek osztása azonban külön történt a redemptusoknak és irredemptusoknak, s nem házanként haladva, vagyoni különbség nélkül. Ez pedig a határban már más helyre vonta össze a két réteget, a közös földek társadalmi csoportonként, egy-egy tömbben kerültek felosztásra.

111 A viseletben, tehát a külső megjelenésben, már a XVIII. században tanácsi rendelkezések erősítik a társadalmi osztottságot. Előbb a tanácsbeliekre kötelező a rangosabb viselet kialakítása; az elkülönülés, később pedig ezt, mint divatot, mintát követi a tehetősebb redemptus réteg.

112 A XIX. század végére egészen szélsőséges megnyilvánulásai is létrejönnek a redemptus és irredemptus különbség kifejezésének, így azún. gazdagos beszéd (lassú, halk, vontatott, fog 138