Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Szabó László: A jász öntudat alakváltozásai

közül kiszűrt, szenvtelen hangú beszéd, monoton hangon); a gazduram megszólítás még akkor is, ha nem gazda-cseléd viszony volt a redemptus és irredemptus között; vagy iskolai tananyagként a Túrkevén tanított ABC, amely a város redemptusainak betűrendbe szedésével tanította meg az első elemiben a betűvetést. A XVIII. század azonban még nem érlelte, mert nem érlelhette ki teljesen a redemptus tudatot, s nem is ölthetett még szélsőséges formát a redemptus magatartás. A XVIII. század végén ugyanis II. József megtámadta a jász és kun jogokat, a kerületek önállóságát, s átmenetileg, (3 évig) meg is szüntette korábbi önállóságát, megyékhez csatolta az egyes kerületrészeket. Ez arra késztette a redemptusokat, illetve a kerület elöljáróságát, hogy ismét megmozgassa az egész jászsági és kunsági népet (redemptusokat, irredemptusokat egyaránt), s a jogcsorbítás ellen tiltakozzék. A harc II. József halála után összehívott 1790-es országgyűlésen tetőződik. Az itt megfogalmazott elvek, történetükről alkotott felfogás válik a későbbiekben hivatalossá és megy át a köztudatba. Az országgyűlésen elhangzott beszéd nagy gonddal megszerkesztett jogvédő igazolás, amely valamennyi fegyvert előveszi az eddig használatos ideológiai konstrukciók tárából. Az etnikai tudat a jász-kun rokonságot, a metanaszta jászokra való visszahivatkozást, a honfoglaló magyarokkal együtt való bejövetelt, s Árpádházi királyaink alatti többszöri beköltözést (Szt. László, II. István, IV. Béla) egyaránt tartalmazza. Nem a jász vagy kun származástudatot, történelmet hangoztatják tehát, amelyet eddig az irredemptusok, hanem a jászkun népazonosságot. Emögé felsorakoztatják privilégiumaik történetét, majd mindazon hadi tetteket, szolgálatokat főként a legutolsó évben teljesítetteket (az 1738-as 1787-es, 1789-es török, az 1741., 1745., 1756., és 1778. Burgus, Ravarus és Francia háborúkban való részvételt, a Péró és Törő-féle megmozdulások elfojtását.) A redempciónak önmegváltás jellegét külön kiemelik, mint jogaik alapját. Ez azonban nem hat most elkülönítőleg, mert mellette olyan hangsúlyt kap az is, hogy a közel százezernyi lakosú hármas kerület ,,... adózásban, közteherviselésben, s' Népünk számával sok, Nemes Vármegyéket és minden Szabad Királyi Városokat ..." meghalad, s így értékforrása az egész országnak.

1 13 Azaz igyekeznek megteremteni az egységet - legalábbis kifelé -, az egész Jászságon és Kunságon belül, hogy minél hathatósabb legyen küzdelmük. A II. József korában bekövetkező jogcsorbítási kísérlet volt az oka annak, hogy a társadalmi szakadás mégsem következett be a XVIII. században. A redemptusok és irredemptusok még egy utolsó közös fellépésre voltak kényszerítve, s ez nem engedte az eltávolodást. A szakadás a XIX. században megy végbe. A XVIII. század végi harc eredményeként ui. megszületnek a Jászkun Statútumok, amelyek egyetemesen biztosítják a jászok és kunok, azaz a Jászkun Kerület szabadságát, de rögzítik a redemptusok es irredemptusok belső jogait is. A jogi stabilitás a redemptusokat - akiknek földjei egyre inkább osztódtak az utódok kezén - újabb támadásra ösztönözte. S mikor az 1836-os országgyűlés, majd az 1840. évi XXX. te. a jászkun és hajdú kiváltságokat úgy korlátozza, hogy egy egyetemesebb, egész országra megfogalmazott polgári jellegű jogi keretbe igyekszik beleilleszteni közigazgatásukat, bíráskodásukat, gazdasági életüket, kiélesedik a belső társadalmi küzdelem.

114 A törvénycikk nyomán megkezdődő tagosítások, amelyek elkerülhetetlenül közeledtek a megvalósításhoz, a redemptus érdekek fölényének biztosítása jegyében zajlanak, s végletekig kiéleződik a redemptus és irredemptus ellentét. A redempcióra való hivatkozással a redemptusok egy utolsó nagy kísérletet tehetnek arra, hogy az egyetemes polgári jogrendbe való beolvadás előtt érvényesítsék feudális kiváltságon alapuló, de polgári színezetű előjogaikat. A küzdelmet felfokozza és kiélezi, a redempciónak különleges jelentőséget ad az, hogy 1845-ben ünnepelhetik a kerületek megváltásuk centenáriumát. A fényes külsőségek között, az ország színe előtt zajló ünnepségek a redemptus ideológia, a redemptus tudat és magatartás végső kidolgozói, formába öntői voltak mind kerületi, mind községi szinten.

115 A százados ünnepségek megerősítették a redemptusok pozícióját, belső társadalmi fölényüket, s mindezt jól kamatoztathatták 1848 után, amikor a jobbágyfelszabadítással jogilag nivellálódott a kerület. 1848 illetve 1850 után már nem volt jelentősége a redempciónak, hiszen a feudális rendi jelleg nem jelentett jogi előnyt, csupán bizonyos közigazgatási önállóságot. A Bach-korszakban átmenetileg ez is megszűnik, illetve nagymértékben átalakul, majd 1876-ban Szolnok megye megalakulásával teljesen meg is szűnik. Mégis a redemptus ideológia szélsőséges vonásai a redemptus magatartás ekkor teljesedik ki: a redemptus ősökkel való büszkélkedés, a redemptus családfák számontartása ekkor válik általánossá. Az 1850-es években bekövetkező tagosítás, majd pedig az 1850-1870 között végbemenő kiskunsági jász pusztabirtok felosztása ad alapot, reális tápot a redemptus tudatnak. A felosztás jogi alapjául a kerületekben a redemptus jog szolgált, s így mindenkinek különös érdeke fűződött a több mint száz év előtti ősök kimutatásához, a redemptus réteghez való tartozás igazolásához. A tagosítás a végletekig kiélezi a redemptus és irredemptus ivadékok ellentétét, mert immár végleges birtokfelosztásról van szó. A közös földek lényegében megszűnnek, holott korábban ennek használatában az irredemptusok is osztoztak a redemptusokkal. A Jászságban ui. a puszták felosztását a jászsági legelők, rétek végleges kimérése, egyéni tulajdonba adása kísérte. A századfordulón már lényegében használható közös föld - amely a nincsteleneknek bizonyos kibontakozási lehetőséget adott volna - nincsen.

116 A redemptusok öntudatának, elkülönülési szándékának és végül realitás érzékük elveszítésének bizonyítékául szolgál az ún. redempciós per, amelynek célja az volt, hogy a bekövetkezett jogi nivellálódás után visszakö\etelje a redemptus réteg számára az országtól (kincstártól) az I 745-ben befizetett összeget. Az 1867-től megindított követelés sorozat az első világháború végéig erőteljes, de érinti a Tanácskormányt is, sőt továbbfolyik az 1920-as években is.

117 A XIX-XX. században egyaránt akadnak családok a volt Hármas Kerület minden részében, akik maguk is pereskednek a királlyal, s testületek is, amelyek a hajdani redemptus ősök pénzét per útján kívánják visszaszerezni.

1 is A redemptus és irredemptus rétegek elkülönültségét külön is fokozzák azok a már igen korán létrejött jászsági és kunsági egyletek, olvasókörök, kaszinók, amelyek amellett, hogy hasznos kulturális és gazdasági intézmények voltak, erősítették a társadalmi osztottságot. A redemptus legeltetési társaságok, redemptus olvasókörök nemcsak nevükben, de egész gyakorlatukban tovább éltették a feudális korszak kiváltságai alapján keletkezett társadalmi távolságokat, immár értelmetlenül, és haszontalanul. A redemptusok egy része ugyanis időközben a teljes vagyontalanság állapotába jutott, de származástudata révén a kapitalizmuskori gazda rétegekhez hasonlónak vallotta magát. Életvitele, vagyoni helyzete nem felelt meg magatartásának, öntudatának, s felemás helyzetű alakjává vált a jászsági, kunsági társadalomnak. Öntudata azonban eszköz volt kezében, s hozzásegítette, hogy a környező települések nem jászsági lakosai fölé helyezze magát, s terjeszkedjék, vállalkozásokba bocsátkozzék azok rovására.

1 *' A XX. században a redemptusság és a kapitalizmus korában kialakult vagyonos jászsági gazdaréteg azonosulni kezdett egymással, s a vagyon birtokában igyekezett a túltengő öntudatú, elszegényedett redemptust kiközösíteni a redemptusok sorából. E folyamatnak az 1945-ös földosztás, méginkább a kulákság elleni korlátozó intézkedések és politika vetett véget. A redemptus öntudat és redemptus ősöktől való származás ekkor határozottan hátránnyá vált, s ez a helyzet családi emlékké, egyéni jellegű hagyománnyá változtatta a már teljesen anakronisztikus redemptus tudatot. Felerősödött ugyanakkor az irredemptus tudat, mert ez a származás 1945 után társadalmi előnyt jelentett, s vele együtt jelentőséget 139