Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Szabó László: A jász öntudat alakváltozásai

lag Pest megyéhez csatolták, s újra fenyegetően jelent meg a redempcióban megszerzett, saját pénzen megváltott feudális jellegű kiváltság elvesztésének lehetősége. A három kerület természetesen összefogott, s az országgyűlésen tiltakozott a jogcsorbítás ellen. Az akció sikerrel járt. Visszakapták önállóságukat, ugyanakkor harcuk eredménye, hogy a szabadságot ismét - és immár véglegesen - biztosító 1799. évi 25. törvénycikken kívül sikerült kivívniuk önálló törvényeiket, az ún. Jászkun Statumokat.

80 A Statútumok végleg összeforrasztották a kerületeket, még akkor is ha ennél hivatalos szövegében a felsőbb hatóságok elválasztják a jász és kun kerületeket („Districtuum Jazygum et Cumanorum"). A közönséges szóhasználatba azonban ez az okmány kezdettől fogva ,,Jász-Kun Statútumok" néven szerepel. Az egységesülés jele az is a XVIII. század folyamán, hogy közösen kiállított seregeiket egységes csapattá szervezve „JászKun Huszárok"-nak nevezik, 1796-ban 1200 főnyi felszerelt jász-kun huszár indul a francia háborúba.

81 A közös költségen felépített jászberényi kerületi székházat is „Jász-Kun kerületi székháznak" emlegetik, hasonlóan a Kunszentmártonban felépített törvényszéket és börtönt is.

82 Az átmenetileg megszüntetett önállóság, illetve a közigazgatási és jogi kiváltságokért folytatott harc, illetve ennek eredménye a Statútumok hozták létre a teljes egységet. S ez - több más motívummal együtt - odavezetett, hogy a XIX. század első felében megszületett egy új fogalom, egy eddig soha nem volt tudatforma és ideológia: a jászkun nép fogalma és ideológiája. A XIX. század első felében ez át is megy a köztudatba mind a kerületeken belül, mind pedig az ország nyilvánossága előtt. Egyre többször szerepel - előbb csak félhivatalos, később hivatalos használatban is - a „Jász és Kun Kerület" helyett a Jász-Kun Kerület, illetve a külön jász vagy kun nép helyett a jász-kun (jászkun) nép.

83 Betetőződött ezzel egy XVII. század közepe óta erőteljesen megindult történeti folyamat : nemcsak jogilag és közigazgatásilag kapcsolódtak a kerületek össze, hanem ideológiailag is. A jászkun nép, a Jászkunság fogalmainak megszületése védekezés volt újabb jogcsorbítások ellen, s egyben egy adott helyzet, egy létrejött közigazgatási és jogi egység magyarázata, utólagos értelmezése, s törekvéseik ideológiai alátámasztása. Ahhoz azonban, hogy kialakuljon és átmenjen a köztudatba ez az ideológia és vele együtt a , jászkun nép" fogalma, a jogi és közigazgatási egység valóságos létrejötte csak az alapot adhatta. Módosulnia, illetve ki kellett iktatódnia a tudatból a még meglévő valóságos jászkun etnikai tudatnak; s ugyancsak mindkét népnél a valóságos történeti tudat átformálódása is szükségessé vált. 3. AZ ETNIKAI ÉS TÖRTÉNETI TUDAT ÁTALAKULÁSÁNAK, A JÁSZ ÉS KUN TUDAT ÖSSZEFONÓDÁSÁNAK KORA A XVII. század közepére a jelentőségét veszített etnikai tudat - minthogy a magyarokhoz kulturálisan is hasonultak a jászok - elhalványodott, s csak a megőrzött oklevelek adatai tartották fenn emlékét. A feudális társadalomba kiváltságos rendként való beilleszkedésük végbement s a privilégiumok védelmét szolgáló ún. közjogi tudat növekedett meg jelentőségében. A XVII. század közepétől kezdve azonban - főként Erdély hanyatlásának kezdetétől - egyre kevesebb biztosítékot jelentett számukra az át-meg-átírt privilégium levelek sokasága, a védlevelek tömege. Akkor, amikor I. Lipót alatt koncepciós perek kezdődtek főurak ellen is, s fej- és jószágvesztéssel végződő felségárulási perek fosztottak meg családokat jelentős vagyonuktól, maga a privilégium levél kevésnek tetszett. Az elhalványult etnikai tudat, a kevéssé ápolt történeti tudat - úgy tűnik - nem nyújthatott elegendő ideológiai támaszt a veszélybe került jászoknak, kunoknak. Egyik lehetőség a jász és kun kerületek által közösen indított harc volt, amely - mint láttuk - a kerületek összekapcsolódásához, majd jóval később a jászkun ideológia kialakulásához vezetett. Ezzel párhuzamosan azonban megindult egy másik folyamat is, egy új jász etnikai-történeti tudat kialakulása, amely ekkor a kor igényeihez és viszonyaihoz igazodva bizonyos tudományos alátámasztást nyert, s egyben feudális rendi színezetű. Ősi jogokat, „nemesi származást" igyekezett igazolni, szinte eredendő „nemesi jogokat", s mindezt azért, hogy kiváltságaik vitathatatlanok lehessenek. Ez az ideológia szorosan a jászokhoz kapcsolódott, gyökeret vert, s később éppen ennek megléte az egyik akadálya annak, hogy az ún. jászkun ideológia maradéktalanul körvonalazódhassék. Az új ideológiát a jászkürt vagy Lehel-kürt szimbolizálja elsősorban. A Lehel-kürt vagy jászkürt, illetve a hozzákapcsolódó monda, hiedelem, a kürt történetét magyarázó tudományos munkák együttesen alkotják az új ideológia alapját. A jászkürt a XVII. század első felében tűnik fel először a jászok történetében. 1642-ben a jászberényi református hitközség pecsétjében látható, majd ugyancsak a református lakosságú Jászkisér illeszti községi pecsétjébe a XVII. század második felében.

84 Ezt követően arról van hírünk, hogy a jászberényi nagytemplom falán függött kürt, s az 1680-as években már Lehel kürtjeként emlegették. Későbbi visszaemlékezések is úgy tartották számon, mint nagy kincset, amelyet a török császár is látni kívánt, s megtekintésre Konstantinápolyba vitette.

85 Bombardus 1718-ban említi meg a jászberényiek nagy ritkaságát.

86 Részletesebb ismertetés azonban csak a Rákóczi-szabadságharc utáni évekből való a kürtről és Lehel történetéről. Bél Mátyás 1730-173l-ben már nemcsak azt írja le, hogy milyen a kürt, hanem részletesen ismerteti a hozzá tartozó mondát, a kürtre vonatkozó mindazon magyarázatot, amelyek a mai napig is élnek. Nevezetesen az ábrák értelmezését: azt, hogy a török császár magához vitette, de előtte a jászok a kürtöt ékesítő drágaköveket kiszedték; a hasadás magyarázatát: Konrád császár megölését, Lehel egész történetét; a kürtön lévő vérnyomok (elszíneződések) magyarázatát; a kürtben hallható hangot, amelyet Konrád császár hangjának tartanak.

87 A kürtöt már ekkor egész mondakör övezi, amelyben hiedelmek, tudományos magyarázatok, s a jászok történetének bizonyos mozzanatai úgy keverednek egymással, annyira összeforrottak, amely azt bizonyítja, hogy régóta a jászok tulajdona, féltett kincse. A kürt 1746-ban bekerül a Jász és Két Kun Kerület címerébe is olyan formán, hogy a jászok címerében egy lovas vitéz tartja jobb kezében, s ezzel katona voltukat, katonai szolgálatukat is kifejezik. Az új címer, s az ennek alapján készült pecsét Mária Terézia jóváhagyásával készült, azaz szentesített az egész szimbólumrendszer.

88 Ez a nagymúltú kürt, a hozzátapadt hiedelmek, mondák nem voltak egyszerűen téves hiedelmek. Azt sugallták, hogy a jászok kiváltságos rendi állapota nagy múltra tekint vissza. Minthogy bejövetelükről okmány nem született, akaratlanul is azt a hitet keltették a kívülállókban, hogy a jászok a honfoglaló magyarságtól erednek, Lehel vezér kíséretének leszármazottai, akinek jogai kezdetben természetesek voltak, később királyaink is mindig megerősítették. S valóban - noha a honfoglaló és kalandozó magyarok és jászok kapcsolatát egyetlen munka sem tudja megvilágítani - a XVIII. század végére már kialakul véglegesen az a vélemény, hogy a magyarok és jászok között volt a kalandozások korában bizonyos kapcsolat, s a kürtnek a jászok ilyen jogon örökösei.

89 Fel kell tételeznünk - bár szűkszavú egykorú közlések miatt erre nincsen bizonyítékunk -, hogy ez a XVIII. század végén megfogalmazott jász-magyar eredetmagyarázat, amelynek „bizonyítéka" maga a kürt, már jóval korábban létrejöhetett. Ez annál inkább hihető, mert a jászok és kunok közös közigazgatásban való egyesülése után kialakuló jászkun ideológia a jász eredet kérdésében egy ennek ellent mondó és ezt nem támogató eredetmagyarázatot is megérlel a XVIII. század közepén, s ez bizonyos fokig csökkenti a kürthöz fűződő magyarázatok ideológiai értékét, egységét. 136