Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Szabó László: A jász öntudat alakváltozásai

de a Kunsággal, Mezőtúr környékével éppen a „Kun" személy­név nagyobb száma miatt is feltételezhető a kapcsolat. 51 Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a Jászság belsejében fekvő községek (Mihálytelek, Jákóhalma, Apáti, Berény, Négyszállás) kisebb arányban tartalmaznak idegen helyekre utaló neveket, mint a szélen lévő települések (Felsőszentgyörgy, Ladány, Ágó, Boldogháza). Nyilván ez is mutatja, hogy a szomszédos telepü­lésekkel a szélen fekvő jász községek intenzívebb kapcsolatot tudtak létesíteni. A nagyobb török-magyar háborúk előtti, még alig megzavart lakosság a Jászságban etnikailag is mindenkép­pen fellazult, elsősorban közvetlen környezetéhez, illetve az északi hegyvidék nógrádi, hevesi és borsodi részéhez kötődött emberi kapcsolataiban is. Ugyanakkor láthatóan távolodott a kunoktól, egyáltalán a Tiszántúl népétől. Mind fekvése, mind a gazdálkodásában megmutatkozó átmenet az alföldi és a hegyvi­déki típusú gazdálkodás között már ekkor kialakulhatott. A Jászság etnikai fellazulása a meginduló török harcok idején tovább fokozódik. Nemcsak beköltözések történnek, de a jászsági törzslakosság is pusztul, elmenekül, s csak részben tér vissza. 1610-ben olyan nagy tömegben lehettek a jászsági mene­kültek Füleken, hogy onnan kérik magyar nyelvű levelükben a királyt, hogy a Jászságtól távol is adják meg nekik a kiváltságai­kat. 52 Éppen a bécsi béke után azonban ez már irreális kérés volt, hiszen maga a nádor is visszahívta az elmenekülteket a Jászságba. A visszatérők továbbra is élvezik jogaikat, megerő­södnek, a század második felében már újra az a nehézség, hogy a jobbágyok északról a török hódoltság alatt élő Jászságba szöknek. 53 Ez természetesen tovább bontotta a jászsági lakosok etnikai egységét, színezte összetételük képét. Itt kell külön is megjegyezni, hogy a XVII. század második felében éppen a me­nekülők révén alakul ki az a kapcsolat a Kiskunság és a Jászság között, amely lehetővé tette a jászok kiskunsági pusztákra való benyomulását, majd a redempcióban való megszerzését. 54 Azaz nemcsak északról, de délről a Duna-Tisza közéről is kap a Jász­ság lakosokat, betelepülőket. Természetesen ez a folyamat az etnikai tudatuk lassú hal­ványodásával, fokozatos háttérbe szorulásával jár együtt. S minthogy a közjogi tudat vált elsődlegessé ebben a korszakban, még egy ok volt arra, hogy a jászok ne őrizzék, táplálják etnikai elkülönültségük tudatát. Ez a folyamat ugyanakkor keresztény hitre való térésükkel, a magyar nyelv teljes átvételével és a jász nyelv elhagyásával, illetve a magyar gazdasági életbe való be­épülésükkel járt együtt, illetve a kettő között bizonyos kölcsö­nös összefüggés volt: amilyen mértékben, gyengült a jász etnikai tudat, olyan mértékig épültek be és veszítették el különállásu­kat, s amilyen mértékben hasonultak a magyarsághoz kultúrá­jukban, olyan mértékig halványodott a jász tudat, s lépett elő­térbe a kiváltságok védelmét biztosító közjogi tudat. Mindez nem azt jelentette, hogy elfelejtették volna hajdani külön nép voltukat, különállásukat, s megszakadt volna a la­kosság etnikai folytonossága. A felsorolt szórványos adatokból is kiderül, hogy itt mindig volt egy szilárd, határozott kulturális arculattal rendelkező néptömeg, amely akár a beszivárgó neme­seket, akár a szökött jobbágyokat, akár a török elől menekülte­ket befogadta, s vele összeépült, s egyúttal hasonította is. E szi­lárd mag sohasem pusztult el, mindig megmaradt, s hozzájuk képest szórványosnak mondhatók a betelepülések. Másfelől az itt élők - ha nincsen is rá közvetlen bizonyítékunk - amikor ma­gát a jász nevet használták saját megjelölésükre, nemcsak jogi elkülönültségüket hangsúlyozták, hanem saját különálló kultú­rájukat, múltjukat is. Az állandó privilégium megújítások, ezek­nek a középpontba való állítása, nyilvánosság színe előtt indí­tott deputációk, minden bizonnyal tudatosították azt is, hogy hajdan mások voltak, s nem azonosak a magyarokkal. A jász tudat tehát élt, ám nem határozottan, erőteljesen, s elsődle­gesen. A XVII. század folyamán a jász etnikai tudat szempontjá­ból, de a közjogi tudatot is erősen érintve és átalakítva, egy új folyamat is megindul, majd betetőződik a XVIII. század közepe táján. A török hódoltság idején ugyanis újra összekapcsolódik a jászok és kunok sorsa. Kiváltságait mint két nép a XVII. száza­dig külön kapta, s sorsuk okleveleinkben nem kapcsolódott ösz­sze. Már említettük, hogy a nádor címében a XVII. század kö­zepéig nincsen benne a jászok bírája megnevezés, noha mindkét közösség legfőbb bírája volt gyakorlatilag. A jászokat és a kunokat együtt II. Ulászló III. decrétuma említi először, de ennek még nincsen különösebb következmé­nye, hiszen szökött jobbágyok mind két helyről való kiadatásá­ról beszél. Ám az 1514. évi VII. decrétum már együtt fosztja meg őket a kiváltságaiktól. Ez sorsukat átmenetileg összekap­csolta. Ez az időszak azonban még rövid, mert János és Ferdi­nánd néhány évtized múlva mindkét népet feloldja, s újra meg­erősíti privilégiumaikat. A feloldás külön-külön történik, s a pri­vilégiumok megerősítésének alapja mindkét esetben a régi ki­váltság, illetve az ezt biztosító kiváltság levelek. Azzal azonban, hogy az 1540-es években Egerhez került adójuk, a Kis- és Nagykunság, illetve a Jászság a magyar össze­írásokban és intézkedésekben együtt szerepel, megindul egy szo­rosabb összefonódási folyamat is, jóllehet az egyes részeket to­vábbra is elkülönítik nevekben egymástól. 56 Az összekapcsoló­dás oka az azonos vagy közel azonos jogállás. 1620-ban a po­zsonyi magyar kamara összevontan kezeli a jászok és kunok ügyét, s a készült információ jogállásukat azonosítja.* 1 A XVII. századi jogcsorbítások, illetve korlátozások (harmincad fizetés ügyében), majd ezek helyreállítása, a régi jogok biztosítása már együtt történik meg az 1638. évi 67. az 1647. évi 27., illetve az 1655. évi 44. törvénycikk értelmében. 5X Ezek s különösen az 1655. évi jogokban való megerősítés a jász és kun kerületek ösz­szekapcsolódásának körvonalazódását segítik elő. A végső, jo­gokban való összekapcsolás azonban I. Lipót átírt kiváltságle­veleiben következik be. 1668-ban átírja ugyanis III. Ferdinánd kiváltságlevelét, amely tartalmazza Zsigmond 1407-es, 1412-es, Mátyás 1473-as, II. Ulászló 1492-es, II. Ferdinánd 1625-ös ki­váltságleveleit is. 59 Az átirat lényege számunkra az, hogy meg­születése idején valamennyi oklevél csupán a jászokra vonatko­zott, ugyanakkor I. Lipót a jászokat és kunokat együtt részesíti a jász privilégiumokban. Egyébként I. Lipót még többször is ad a jászoknak és kunoknak együtt oltalom- és privilégium levelet, de mindig a jászok kiváltságlevelei jelentik a közös jogalapot (1673., 1682., 1696.).6o 1681-ben Eszterházy Pál nádor minden bizonnyal ezért ne­vezi magát immár a „Kunság és Jászság főispánjá"-nak. 61 A XVII. század utolsó harmadában készült összeírások, majd az 1699-es Pentz-féle összeírás is csak e kerületekre vonatkozik, s a három kerületet egységként kezeli. 62 Kollonics Lipót bíboros javaslata és jogi indoklása alapján a nehéz helyzetbe került udvar az 1699-ben már eladási szán­dékkal összeírt Jász-, Kis- és Nagykun kerületeket eladta a Né­met Lovagrendnek: hatálytalanította I. Lipót átírt kiváltságle­veleit és az 1655. évi 44. törvénycikket. Jóllehet az eladatásról hivatalosan is értesíti Meskó Ádám (a neoaquistica comissió al­igazgatója, a jogi indokok végső megszerkesztője) 1701. július 4-én Sőtér Ferenc jászkun alkapitányt, az eladás csak egy év múlva, 1702. március 22-én keltezett okmánnyal fejeződik be. A Német Lovagrend ugyanis sokallja a jászok és kunok még meghagyott jogait, s teljes jobbágyi állapot létrehozásán mun­kálkodik. 63 Az új földesúr beiktatása ünnepélyes keretek között 1702. június 16-án ment végbe. 64 Ezzel a Jászság és a két Kun­ság elveszítette korábbi jogait, a Lovagrend földesurasága alá került, lakói jobbágyokká váltak. A Német Lovagrend a török hódoltságból legépebben kikerült Jászkerület székhelyén, Jász­berényben rendezte be központi adminisztrációját, amelynek élére Br. Kageneck lovag került. 65 A korábbi jogi kapcsolatok, I. Lipót korában végbement ösz­szekötődési folyamat ezzel- bárha földesúri fennhatóság alatt is -, de betetőződött. Lényegében a Kerületeket az eladatás forrasz­134

Next

/
Thumbnails
Contents