Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Szabó László: A jász öntudat alakváltozásai

Szabó László: A JÁSZ ÖNTUDAT ALAKVÁLTOZATAI A jászok első magyarországi jelentkezése óta eltelt hetedfél század alatt különállásuk tudatát, a jász vagy filiszteus nevüket mindig megőrizték, s elkülönítőleg használták. Ez önmagában is mutatja, hogy külön nép voltuknak tudatában voltak. E sajátos jász öntudat tartalma, összetevői és formája azonban nem volt állandó. Együtt alakult, formálódott a népcsoport történetével, magyarországi sorsával, kultúrájának belső lényegével. így min­denkor kifejezte azt az állapotot, amely az adott viszonyok között jellemezte kultúrájukat, kijelölte helyüket az egész magyar társa­dalom szerkezetében. Állandó vonása e tudatnak csak az, hogy mindig létezett, feledésbe soha nem merült, nem kellett feltámasz­tani mesterségesen. Az azonban, hogy időről-időre milyen voná­sok és milyen arányban alkották a jász tudat tartalmát, már fel­derítésre vár, s egyáltalán nem hozható összefüggésbe az állan­dósággal. Ha meg akarjuk a Jászságban élő nép kulturális képét rajzolni, mindenekelőtt ennek az öntudatnak a történetét, min­denkori tartalmát kell jellemeznünk. Előre kell azonban bocsá­tanunk, hogy noha néprajzi módszerek alkalmazásáról van szó, mégis erősen támaszkodnunk kell a történeti források, sőt az új­kori írásos megnyilvánulások tanúságtételére is. Nemcsak azért, mert a múltból nem is áll más rendelkezésünkre, hanem azért, mert a Jászság társadalma kezdettől fogva igen erősen szerve­zett, felülről irányított (organizált) jellegű társadalom volt. A vezető rétegek kiváltságaik védelme érdekében az egész jász­sági lakosságot megszervezték, s egyúttal az általuk képviselt ideológiát a rendelkezésükre álló eszközökkel (egyház, iskola, népgyűlések, ünnepségek, hirdetések) Jászság szerte terjesztet­ték. Ezért mindazok a jellemvonások, amelyek a vezető rétegre jellemzőek voltak, a szélesebb rétegek között, ha módosult válto­zatban is, de tovább éltek. A középkorban a jászok katonai szer­kezetű, az újabb korban erősen központosított, polgárosult in­tézményeket teremtő társadalmi berendezkedése, közigazgatása magyarázza azt, hogy kultúrájuk e belső társadalmi szervező erőnek nagyobb jelentőséget tulajdonítsunk, mint pl. a szom­szédos magyar települések életében. Ez indokolja azt az eljárá­sunkat is, hogy a jász tudat mindenkori tartalmának felderítése során miért szükséges az írásos dokumentumokat, forrásokat a szokásosnál jobban figyelembe venni. A jász öntudat egyes koronkénti típusait, alakváltozatait aszerint különítjük el egymástól, hogy milyen új összetevők je­lennek meg a tudatban, tartalma milyen új elemekkel gyarapo­dik, s ezek az elemek esetleg mekkora hányadát alkotják a jász öntudatnak egy-egy adott korszakban. Azaz mind az új vonások, mind a már meglévő elemek nagyobb aránybeli változásai új korszakot, más alakváltozatot képviselnek a jász öntudat törté­netén belül. Annakellenére, hogy a jász öntudat változásai közvetlenül összefüggésben vannak történeti tényezőkkel, állapotukban be­következett módosulásokkal (jogi kiváltságok, a kultúra, vagy az etnikai összetevőik változása) az összefüggés az esemény és a tudat változásának jellege között természetesen nem direkt. A tudat pl. éppen megerősödhet akkor, amikor a lakosság etni­kailag felhígul: a kiváltság elveszítése vagy csorbítása felerősít­heti tudatuknak azt a vonását, amely éppen a kiváltságos hely­zetükre épült. Azaz a jász öntudat nem más, mint egy önálló kul­túra mindenkori reakciója, a bekövetkezett állapotváltozásokra, védekezése ezek káros hatása ellen. Éppen ezért magát a tudatot szembesíteni fogjuk a mindenkori valósággal, bemutatjuk - ha vázlatosan is - a mögötte meghúzódó valóságos erőket. /. A JÁSZ ETNIKAI TUDAT KORA A. Etnikai tudat. A jászok első magyarországi jelentkezé­sükkor, mint önálló, a kunoktól és magyaroktól egyaránt elkü­lönülő jász nép jelentkeztek. Azaz tudatában voltak különállá­suknak, s mint ilyenek hivatkoztak múltjukra, érdemeikre, s kérték, hogy megkaphassák azokat a jogokat, amelyek eddig legfeljebb előkelőiknek jártak ki a kunokon kívül. Ezt a külön­állást, a különállás tudatos hangsúlyozását elsősorban azon mérhetjük le, hogy saját magukat jászoknak nevezik (Jazones), s a király is a ,,mi jász híveink" (Jazones fideles nostri) megjelö­léssel él. Tehát az uralkodó is elismeri különállásukat. 1 Midőn kérelmüket meghallgatva engedélyezi nekik, hogy saját kapi­tányt és bírót válasszanak, megválasztott Sándor nevű kapitá­nyuk néhány év múlva jász kapitányként (Sandrini Capitanei Jazinorum) szerepel. Egy 1325-ből való oklevél szintén a. jászok (Jazones) népnevet használja a Csaba környéki jászok megjelö­lésére. 2 Azaz a név és a mögötte álló külön nép 1323-tól kezdve a magyar közvélemény számára is összefonódott, ittlétük két­ségtelenné vált. 1357-től a latin nyelvű okleveles gyakorlat a. fi­liszteus nevet is használni kezdi a jász népnév mellett (de gente Wrs Wojwodae PhilistinorumP Természetesen népként való jelentkezésüket nem a mai ér­telemben és nép, nemzet fogalom szerint kell elképzelnünk. Et­nikai tudatuk tartalma egészen más volt. A jászok, mint katonai kísérő népek tartoztak bele a kun törzsszövetségbe és voltak al­kotóelemei egy hosszabb időn át fennálló nomád birodalomnak (Cumánia). A kun birodalom a legkülönbözőbb népeket, nép­töredékeket egyesítette, de nevet a kunok adtak a birodalom­nak. A jászok e tekintetben szóba sem jöhettek, s így az állami keretek, a jász etnikum és a népnév vagy birodalomnév szem­pontjukból teljesen közömbös volt. A kunokkal viszont nem azonosították magukat. Elkülönülésük alapja bizonyos eltérő származástudat volt, s eszerint ők más ősöktől származtatták magukat, mint a kunok. Az 1323-as oklevél a jászok nemzetsé­géről beszél (Jazones et tota generatio eorum), illetve az ehhez tartozó családokat, családtagokat említi (suo et fratrum, cogna­torum, proximorum et seciorum suorum nomine de generatione ip­sorum). Etnikai tudatuk tehát az eltérő, különálló származástu­daton alapult ugyanúgy, mint a nemzetségekből és törzsekből felépülő más keleti nomád birodalmak népeinek etnikai tudata. J Ezt az etnikai elkülönülést Magyarországon a feudális magyar társadalom törvényeivel sikerült szentesíttetniök, s immár meg­indulhattak azon az úton, hogy nemcsak a nomád, hanem a feudá­lis állam rendszerébe is önálló egységként épülhessenek be. Nem sokkal a kiváltságok megszerzése után már adatunk is van ar­ról, hogy kunoktól való elkülönülésük eredménnyel járt. Egy feltehetően 1320-as évekből származó oklevél arról tudósít, hogy Sándor jász kapitány szolgája és egy kun ember viszályá­ban az erdélyi vajda a szolnoki ispánt kéri fel döntőbírónak. 5 Kun László kun privilégiuma szerint a királynak a kunok bel­ügyeibe nincsen beleszólása. Eddig a jász és kun-viszály kun belügynek számított. Most a jász és kun személyek közötti vitás 129

Next

/
Thumbnails
Contents