Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Szabó László: A jász öntudat alakváltozásai

ügyben ugyanúgy külső bíró ítélkezik, mint ahogyan azt Kun László törvényei előírják a kun-magyar viszály esetén. Azaz a különállás már nemcsak lehetőség, hanem valóságos tény. A jászok etnikai tudata azonban nem pusztán tudati jelenség. Táplálkozott is valamilyen valóságos alapból, tényleges, a kultúrában is megmutatkozó elkülönültségből. Annak ellenére, hogy ekkor még a nyelvi nemzet fogalma nem alakult ki, mégis a kun és jász nyelv különbözőségéről kell legelőször megemlékezni, hiszen a legkonkrétabb feljegyzéseink erről maradtak fenn. A kunok nyelve a kipcsak-török nyelvek csoportjába tartozott. E nyelvről számos oklevelünk személy- és földrajzi név anyaga, fennmaradt tájszavak, az ún. kun miatyánk s egyéb feljegyzések egyaránt tanúskodnak. E nyelv pedig az 1303-ban befejezett, Krím-félszigeten beszélt kun nyelvet rögzítő Codex Cumanicus (Petrarca-kódex) nyelvével rokon, illetve annak egy változata.

6 A jászok nyelvére már kevesebb adat vonatkozik. Azonban az 1323-as oklevél személynév anyaga, az 1422-ből származó magyarországi jász szójegyzék 38 szava, illetve az 1550-es török defter jászsági névanyaga, s más szórványok nem hagynak kétséget afelől, hogy a jászok nyelve az iráni-nyelvek csoportjához tartozik, s a mai oszét nyelv rokona.

7 Azaz genetikusan teljesen más, mint a kun nyelv, s a jászok fennmaradt nyelvemlékei nyelvtörténetileg ugyanoda vezethetők vissza, ahová maga a jász népnév is. Jóllehet a hosszú kun uralom alatt a jászok nagy tömege bizonyára elsajátította a kun nyelvet, használt kun neveket, hiszen az 1323-as folyamodók között is vannak kun nevű jászok (Kurman, Chamaz, Iwachan), mégis külön nyelvűeknek kell őket tartanunk, hiszen 1422-ben még Magyarországon szükség van a jász szójegyzék elkészítésére, s 1323-ban is jász nyelven való gondolkozásra vall bizonyos kun nevek jász végződéssel való ellátása (Beegzan, Chakan).

8 A jászok, s elődeik etnikai történetéből már megállapíthattuk, hogy idők folyamán az alán népesség a legkülönbözőbb iráni eredetű, s török népekkel érintkezett, keveredett. Ha őrizte is jellegét bizonyos vonatkozásban, antropológiailag mégis kevertnek tekinthető már Ázsia és Európa határán való élésükkor. A jászok és kunok között azonban mégis volt némi antropológiai különbség hazánk területére való bejövetelük idején. A kevertebb népesség valószínűleg a jász lehetett, a karakterisztikusabb a kun, amely nép csak a X. században bukkan fel a történelem színpadán, s Belső-Ázsiából érkezett. Bartucz L. kutatásai szerint még a XIX. század második felében is erős testmagasságbeli különbség volt a Jászság és a Nagykunság, illetve a Kiskunság lakói között. A jászságiak magasabbak a környező magyar települések átlagánál, míg a kunok alacsonyabbak.

9 Azaz - bár ekkor már mindkét népcsoport összeolvadt a magyarokkal, keveredett másokkal, - a testmagasságbeli eltérés halvány örökségként tovább élt. Azóta folyó antropológiai kutatások is különbséget észleltek a Jászság és a két Kunság antropológiai összetétele között, ami egy korábbi, élesebben meglévő antropológiai eltérést feltételez a jászok és kunok között.

10 Éppen a testmagasságbeli eltérésük, pogány voltuk vetette fel azt a gondolatot, hogy a jászok filiszteus neve nem hozható-e összefüggésbe a bibliai jelenet lényegével, ti., hogy az apró termetű, igaz istent képviselő Dávid, az óriás termetű pogány Góliátot győzi le. A ,,góliát"szó nyelvünkben ma is óriást, nagytermetűt jelent.

11 Bár komoly régészeti ásatások hiányában a Jászságban nem végezhettek kutatóink jelentős antropológiai vizsgálatot, az eddigi kutatások annyit mégis feltártak, hogy a kunok és jászok, illetve az őket befogadó magyarok között voltak antropológiai eltérések, s ez a kunok erősebb antropológiai egysége miatt éppen a két beköltöző nép között élesebb is lehetett. Ez a különbség pedig kétségkívül hozzájárult ahhoz, hogy a jászok ezen az alapon is elkülönítsék magukat a kunoktól. A politikai hatalmat kezükben tartó kunok és a nekik alávetett jászok életmódja, gazdálkodási rendszere is különbözött egymástól. Mind a Kazár birodalom területén folytatott ásatások (Sarkéi, Bjelaja-Vezsa), mind az orosz krónikák adatai, mind a moldvai Cumániában keletkezett maradandó, jászokról elnevezett nagyobb település (Jászvásárhely) azt mutatja, hogy a jászok a nomád birodalmakon belül az állandóságot jelentették, megtelepedett életmódjuk a földművelésre, s azt kiegészítő állattartásra volt alapozva, s szilárdabb épületekben, keleti típusú városokban laktak. A nomádok e városoknak, erődöknek inkább a megerősített részében éltek, elsősorban katonai támadóvédő és nem termelő szerepet töltöttek be. A szilárd városfalakon belül fellelhetők sátrak, ideiglenes lakóhelyek nyomai.

12 A nomád birodalmak vezető törzseinek előkelői rendelkeztek a kiterjedt, nagyszámú állatvagyonnal, míg középrétegeik jelentős része katonai szolgálatot látott el. A vezető törzseken belül a mindennapi munkát rabszolgák, foglyok végezték. A megtelepedett, csatlakozott népeknek legfeljebb az előkelő rétege állíthatott ki megfelelően felszerelt (ló, fegyver) harcost, s vehetett részt a zsákmányszerző hadjáratokban, ott is a nomád törzsek vezetésével, azok hadrendjébe tagoltan. 13 A szélesebb rétegek termelő munkával (földművelés, állattartás, kézművesség) foglalkoztak, s a birodalom belső gazdasági erejét növelték szolgáltatásaikkal. Hogy a hazánkba behívott kunok és jászok is ilyen viszonyban élhettek egymással, azt több beköltözésük utáni forrás adata tanúsítja. Okleveleinkből a kunok sátorlakó és nomád életmódja a XIII. században, s még a XIV. század folyamán is kétségtelenül megállapítható.

14 A jászok első jelentkezésükkor bizonyos megosztottságot mutatnak. Vannak kiváltságos, katonáskodó jászok, akiknek külön rendjük, státusuk van, s ahová a szélesebb rétegek is szeretnének bekerülni („in statum, numerum et Cetum Jazonum regié Maiesteti specialiter"), s vannak, akiket mérhetetlenül lealacsonyítva és elnyomva tartottak eddig Keverge fiai, annak ellenére, hogy időről-időre ők is katonáskodtak, érdemeket szereztek. Azaz volt a kun főség, az előkelőbbjászok katonai szolgáltatásra kötelezett rendje, s egy harmadik, akiktől a katonai szolgálaton kívül egyéb szolgáltatásokat is követeltek. Ezekre az egyéb szolgáltatásokra néhány évtizeddel későbbi adatok utalnak csak, azok is közvetve. Minden bizonnyal a kunok megtelepedésük során a jászoknak azért juttatták a földművelésre alkalmasabb, egyébként jobb gazdasági adottságú területet, mert életmódjuknak az jobban megfelelt. Ők a nagyobb folyók mentén (Tisza, Kőrös, Maros) helyezkedtek el, követve a nomád törzsek gazdálkodási rendszerének hagyományait.

15 Nem véletlen, hogy a jászok földművelésére már 1333-ból van adatunk, s ezek az adatok a század második felében (1366, 1391, 1393.) megsokasodnak, s ugyanakkor a kunok a XIV. század végén még sátraikkal nomadizálnak, s mint Györffy Gy. írja, az a körülmény, hogy „... az 1389-ben és 1395-ben felsorolt nagykunsági falvak többségének még a neve sem maradt ránk, világosan mutatja, hogy telepeik csak ideiglenes jellegű téli szállások voltak".

16 Az életforma váltás nem elhatározás kérdése, hanem különböző feltételektől meghatározott folyamat. Nyilvánvaló a jászok korábbi beépülése a magyar gazdasági életben azért következhetett be, mert életmódjuk, gazdálkodásuk közelebb állott a magyarokéhoz, mint a kunokéhoz. Mutatja ezt az is, hogy a Jászság egészére jellemző a kertes települési forma. Ennek meglétét nagy valószínűséggel ki tudjuk mutatni néhány település esetében már a török hódoltság előtt. A Nagykunságban ugyanakkor e települési formát nem sikerült a kutatásnak igazolni. Márpedig a kertes település egy olyan gazdálkodási forma, rendszer következménye, amely a tartósan megtelepedett lakosság földművelő és állattartó tevékenységét hangolja össze. Jellegzetesen éppen Kelet-Európának azon a részén alakult ki, ahol a megtelepedett, földművelő-állattartó lakosságra rátelepedtek a nomád népek.

17 E települési szerkezet a megtelepedett életformával és gazdasági tevékenységgel való összeforrottsága miatt sokkal szilárdabb, mint a mozgást biztosító nomád szál130