Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Urbán László: A demokratikus agrárszövetkezeti mozgalom kezdete Szolnok megyében 1945-ben

mezőgazdasági gépek közös használatának a magántulajdon tiszteletbentartásával kell történnie".

51 A kisújszállási kommunista pártszervezet február 4-én hozott határozatot a tavaszi mezőgazdasági munkák szövetkezeti megszervezéséről: „az igaerő és a gépek, gazdasági szerszámok és eszközök, vetőmag, üzemanyag, szálas- és szemestakarmány közös használatbavételével kb. 2000 hold szántatlan területen alkalmi szövetkezeti földművelést kívánt megvalósítani egy szakképzett gazda és a mellette beosztott földmunkás irányítása mellett. Az alkalmi szövetkezetet a földtulajdon tiszteletben tartásával kívánták létrehozni, kimondották azonban, hogy munka nélkül egyetlen földtulajdonos sem részesülhet a termésből".

52 A közigazgatásilag Szolnokhoz tartozó Szandaszöllősön meg is valósították a társulást a munkák együttes végzésére. A főispán által már 1945. február 24-én megemlített szegényparaszti közösségről egy későbbi dokumentum megállapítja: úgy jött létre, hogy miután a korábban nagybirtok részét képező bérgazdaság vezetője elmenekült, ,,a visszamaradott gazdasági alkalmazottak termelőszövetkezetet alakítottak a gazdaság tulajdonát képező szántó megművelésére".

53 A szegényparasztok demokratikus agrárszövetkezeti mozgalmának legkorábbi elemeit tehát már 1945 elején felfedezhetjük a termelés folyamatosságának biztosítására irányuló törekvések között. Ezek azonban ekkortájt még egyedi jelenségként kerültek sorra. A széles mozgalommá válás a földreform nyomán történt meg. 3. Az újbirtokos szövetkezés elindítója, a földosztás A földreform alapvető fontosságú tény a felszabadulás utáni mezőgazdasági szövetkezeti fejlődés szempontjából. A „nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhözjuttatásáról" intézkedő 600/1945. ME sz. rendelet az első jogszabály, amely kimondja a lehetőségét és szükségességét a földművesszövetkezetek megalakításának. Ez „a valóban újtípusú, a népi szövetkezeti mozgalom kibontakozásának kezdetét jelentette". °

/l A földreformrendelet — ha nagyon általánosan is — jogi alapot biztosított a szegényparaszti szövetkezés számára az igénybevett földek fel nem osztható vagyontárgyainak hasznosítása céljából. A 600-as rendelet adta szövetkezési lehetőség tényleges értékét 1945 nyarán—őszén a földosztás feltételei és végrehajtása szabták meg. Szolnok megyét e vonatkozásban az igénybevételi lehetőségek szűk volta és az ebből adódó társadalmi feszültség jellemezte. Ahogy nőtt a jogos igénylők névsora, úgy vált mind nyilvánvalóbbá, hogy a juttatásukhoz szükséges föld igénybevétele a rendelet biztosította lehetőségek maximális kihasználása mellett sem oldható meg teljesen. A földreformrendelet ugyanis teljes egészében igénybevehetőnek — a háborús és népellenes bűnösök földjeinek kivételével — csak az 1000 kh-n felüli birtokokat mondta ki. Ilyen pedig a megyében igen kevés volt, a mezőgazdasági terület 13,2%-ával. (Ugyanez az arányszám országosan 24,5%.)

55 Az így számbajöhető mintegy 120 ezer kh sem kerülhetett maradéktalanul az igénylők kezére, mert az 1000 kh-n felüli birtokok egy számottevő része községi, vagy közbirtokossági föld (főként legelő) volt, ami egyéni kiosztásra nem kerülhetett. A 100—1000 kh-s kategóriában az igénybevételi lehetőségek valamivel kedvezőbbeknek látszanak az országosnál. (A mezőgazdasági terület 24,6%-a, ill. 22%-a tartozott ide.) A kategória további bontásával azonban a kép kedvezőtlenebbé válik. Az arány ugyanis csak az 500 kh-n aluli birtokoknál nagyobb a megyében, azon felül országos viszonylatban nagyobb az igénybevétel lehetősége. A 100—1000 kh-s kategóriában nehezítette a földigénylő bizottságok helyzetét, hogy a parasztbirtokok — melyeknél a visszahagyandó terület 200 kh volt, szemben az úri birtok 100 kh-jával — nagyobb arányban szerepeltek Szolnok megyében, mint az ország egészében. E tekintetben a megyén belül is különbség mutatkozott a két eltérő történelmi fejlődésű terület között. „A volt KülsőSzolnok megyei részt az úri nagybirtok és az úri dzsentri középbirtok jellemezte. A Jászságra és a Nagykunságra viszont a középbirtok volt a jellemző." 5C Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy 100 és 1000 kh közé is több falu községi és közbirtokossági legelői estek. Végső soron tehát ebben a kategóriában is leszűkültek az igénybevételi lehetőségek. Enyhítette valamelyest a nehézségeket, hogy a rendelet 28. §-a lehetővé tette az úri birtokok visszahagyandó 100 kh-jának igénybevételét is, amennyiben a felettes földbirtokrendező testületek hozzájárultak.

57 A földínség szorongatta helyi földigénylő bizottságok azonban nem vártak a jóváhagyásra, sok helyen azonnal kiosztották teljes egészében a 100—1000 kh-s kategóriába eső birtokokat. A megyei földhivatal 1946. február 9-i összefoglaló jelentése általános jelenségként említi azt az eljárást, hogy a visszahagyandó 100 kh-t az Országos Földbirtokrendező Tanács hozzájárulása nélkül igénybe vették, sőt 100 kh alatti birtokokat is megváltási eljárás alá vontak, „azon a címen, hogy tulajdonosaiknak nem élethivatása a földművelés, s nem maguk gazdálkodnak".

58 120