Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Urbán László: A demokratikus agrárszövetkezeti mozgalom kezdete Szolnok megyében 1945-ben

A lóállomány csökkenése 69%-os, szemben az országos 59%-kal, a szarvasmarháé 64—65%-os (országosan 57,6 %-os). A sertésállomány Szolnok megyében egyik forrásunk szerint 77,3, más forrás szerint 83%-kal esett vissza (országosan 75,3%-kal). A juhállomány csökkenése megyei szinten 90,1%, országosan 82,7%. A mezőgazdasági gépparkot sem kerülte el a pusztulás. Arra vonatkozólag ugyan nem áll rendelkezésünkre az egész megyét összefoglalóan jellemző adat, hogy a gépek mekkora hányada lett a háború martaléka, de az egyedi, községi adatok, utalások alapján nem lehet kétségünk afelől, hogy a helyzet e téren is igen súlyos. A korabeli feljegyzések többnyire csak az erőgépekről tesznek említést, amelyek között magas arányt képviselnek a működésképtelen traktorok és gőzekék.

33 A gazdasági felügyelőség 1945. március 9-i kimutatása szerint a megye egész területén 608 üzemképes traktor volt.

34 A használható gépek működtetését nagymértékben hátráltatta az üzemanyaghiány.

3o A termelés kedvezőtlen technikai feltételei az erőforrások kihasználását igényelték. 1944/45 fordulóján számos kezdeményezés, intézkedés került napirendre e téren. A soronlévő munkák mielőbbi elvégzését szorgalmazták az állami és népi szervek, valamint a pártcsoportok is. Mezőtúron már 1944. november 30-án felszólították a nagyobb gazdaságok tulajdonosait, illetve vezetőit, hogy a hadbírósági eljárás terhe mellett 3 napon belül kezdjék meg a határban maradt termények betakarítását, s azt 10 nap alatt végezzék is el.

36 A karcagi MKP csoport 1945. február 16-án azt a javaslatot tette a képviselőtestületnek, hogy azokat a gazdákat, akik április l-ig önhibájukból nem művelik meg a földjeiket, internálni kell.

37 A határozott és gyors intézkedéseket mindenekelőtt az elhagyott gazdaságok igényelték. A gazdátlanul maradt birtokokon a termelés rendszere megbomlott. Az 1944. végi feljegyzés a Szolnok és Törökszentmiklós környéki gazdasági cselédekről állapította meg, hogy „munkájuk mindössze abból áll, hogy családjuk szükségletét minden módon biztosítsák".

38 Az elhagyott gazdaságok gondja a Tiszán túli részen jelentkezett elsősorban.

39 Ott kellett leginkább intézkedni a művelés biztosítására. Az irányítás nélkül maradt birtokok élére már 1944. decemberében sorra jelölte ki a főispán a vezetőket,

40 vagy mint Tiszasason, a helyi elöljáróság bízott meg gondnokot.

41 A szükséges munkaerő biztosítása volt a következő feladat. Mezőtúron 1944. december 23-án a polgármester dobszó útján toborzott napszámosokat a gazdátlanul hagyott földek munkálatainak elvégzésére.

42 Az alispán 1945. február 2-án elrendelte, hogy az elhagyott gazdaságok betakarítását a Környező községek lakosságának bevonásával részes munkával kell elvégezni, szükség esetén közmunkát kell igénybe venni.

43 Kisújszálláson és Karcagon a tulajdonjog érintetlenül hagyása mellett az elhagyott gazdaságok megművelésre használatbaadását tervezték. A kommunista párt karcagi szervezete 1945. február 16-i javaslatában leszögezte, hogy földet osztani ugyan nem lehet a rendelet megjelenéséig, de „elvenni díjmentes munkálásra" igen, ezért az elmenekültek földjét az igénylők kezére kell adni.

44 A Kisújszállási Nemzeti Bizottság 1945. január 9-én azt javasolta, hogy „földet kell juttatni minden munkabíró erőnek", s a kézi munka minél teljesebb kihasználása érdekében, ösztönzésül — tekintettel az igaerő hiányára — a munka ellenértékét a termés kétharmadában javasolta a bizottság megállapítani.

45 A megyeszerte legnagyobb nehézséget jelentő igásállat- és erőgéphiány áthidalására több kezdeményezés történt, amely a rendelkezésre álló vonóerőnek a községen belüli központilag szervezett és ellenőrzött kihasználását célozta. A kisújszállási nemzeti bizottság január 9-i javaslata szükségesnek mondta ki az igaerő számbavételét, s arra az elvégzendő munkák szakértői előírását. 4G A túrkevei termelési bizottság 1945. február 17-i ülésén úgy határozott, hogy „egy gazdánál csak egy pár hámosló maradhat", akinek ennél több van, köteles átadni a rászorulóknak.

47 A jászberényi nemzeti bizottság február 20-án a termelési bizottságot hatalmazta fel, hogy bírálja el, szükségük van-e a mezőgazdasági munkákhoz a város határában maradt katonai lovakra azoknak a gazdáknak, akiknek birtokába kerültek, s amennyiben nem, úgy azokat kobozza el, s a gazdátlan lovakkal együtt ossza szét a rászorulók között.

48 Ugyanezen a napon hívták fel dobszó útján Mezőtúr traktortulajdonosait, hogy kötelesek „a tulajdonukban, ül. kezelésükben lévő traktorokra vonatkozó összes adatokat, azok üzemanyagszükségletét, s az esetleges hiányokat bejelenteni".

49 A parasztpárt január 14-i földreformtervezetében foglaltakhoz kapcsolódva néhány esetben a termelőeszközök szövetkezetekben való hasznosításának terve merült fel. A karcagi MKP titkár 1945. február 18-án az igaerő kihasználása tárgyában teendő intézkedést megjelölve, olyan szövetkezeti megoldást javasolt, amely szerint „magántulajdonban ló nem lesz, azokat a termelési bizottság rendelkezésére kell bocsátani".

50 Ez az indítvány túllépett a párt országos vezetése által megszabott határon, hiszen az MKP álláspontja a parasztpárti földreformjavaslat igaerő és gép közös használatára vonatkozó részével kapcsolatban az volt, hogy „az igaerő és 119