Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Györffy Lajos:A „rettenetes esztendő", az 1873. évi „nagyínség" emlékezete

por-oszlopokkal ostromolva a kérlelhetetlen eget, melyen madár sem járt egyéb, csak keselyű, hullák vendége. Az ég pedig kérlelhetetlen maradt". A regényíró tollának nagyobb szabadsága van az események leírásában is, mint más közönséges halandónak, s azt gondolhatnánk, hogy az író szeme színesebbnek, illetve ez esetben sötétebbnek látta azt a képet, amelyet — könnyen feltehető — maga is látott s amelyet az említett regényben ábrázol. Amint a regény „Utóhangjában" Jókai maga említi: „A rettenetes év" leírásában, az egykorú (1863—64) hírlapi tudósításokra támaszkodik, de maga is végigélte azt. Ha élve a költői szabadsággal, a drámai hatás kedvéért kissé túloz is, megállapíthatjuk, hogy az írott forrásokból és szájhagyományokból összegyűjtött adataink szerint a leírás lényege csaknem szórói-szóra fedte a valóságot, s úgy érezzük a regény olvasásakor, mintha a táj festése legközvetlenebbül a Nagykunság vidékére vonatkoznék. Bizonyos mértékben feltétlenül túlzásba megy Jókai s vele együtt mások is akik az 1863. évi aszályt leírják, vagy beszélnek róla, amikor azt állítják, hogy egész nyáron, sőt egész évben egy szem eső sem esett. Néhai Hegyfoki Kabos túrkevei plébános, nagyhírű tudós meteorológusunk foglalkozott az 1863. aszályos évvel és kimutatta, hogy 16 meteorológiai állomás megfigyelése szerint, országos átlagban az évi csapadékhiány csak 27% volt. Igaz ugyan, hogy Erdélyben és a határszéli erdős, hegyes vidékeken, különösen a nyugati részeken több eső esett, s ezt számításba véve az Alföldre eső hiány nagyobb volt. így Budapesten 43%, Szegeden 40% csapadékhiány mutatkozott. Ha már figyelembe vesszük, hogy ez az átlag egy egész naptári évre vonatkozik s viszont, amint tudjuk, nyárutolján megkezdődtek végre az esőzések és az év utolsó negyedében bőséges, rendes csapadék volt, közvetlen az aszályos időszakra, tehát bezárólag augusztus végéig a csapadékhiány ennek a %-nak kétszerese is lehetett. Ki lehet azonban mutatni, hogy a legkatasztrófálisabb április-augusztus hónapokra is esett valamennyi csekély esőmennyiség. A ma meglévő országos viszonylatban is fontos túrkevei meteorológiai állomásnak akkor még híre-hamva sem volt s így vidékünkre vonatkozó hiteles adatokat nélkülözni vagyunk kénytelenek. Az akkor már fennálló meteorológiai állomások közül a legközelebb fekvő budapesti állomás adatai rendelkezésünkre (Dr. Réthly A. Term. tud. Közlöny 1931. évf. 578. lap:), mely szerint júniusban 9, júliusban 4. augusztusban 6 olyan nap volt, amikor néhány mm eső mégis csak esett. Ezen kívül ezalatt a 3 hónap alatt 15 nap volt, amelyen legfeljebb 1 mm-es eső esett. Igaz, hogy a budapesti csapadékviszonyok mindig kedvezőbbek a túrkeveinél s így valószínű, hogy itt az 1863. évi szárazság idején is jóval kevesebb csapadék volt, mint Budapesten. Azt azonban mégsem lehet elképzelni, hogy amikor Budapesten 34 napon lehetett e 3 hónap alatt legalább is esőnyomot észlelni, ez idő alatt Túrkevén és környékén egy szem eső nem esett volna. Lehet, hogy az a csapadékmennyiség oly csekély volt, hogy ,,a porát sem verte el", de azért mégis csak kellett esős napnak lenni. A katasztrófa megtörtént. Elmúlt a nyár anélkül, hogy az időjárásban javulás következett volna be. A rettenetes aszály, amint látjuk, elsősorban a földművelő, de főképpen az állattenyésztő lakosságot sújtotta legjobban azáltal, hogy jószágállományukban fekvő vagyonuk legnagyobb része elpusztult. E pusztulás méreteit az 1863. évi június havában felsőbb utasításra elrendelt összeírás adatai mutatják leghitelesebben. E szerint a 6 nagykun város 200 000 holdnyi határán a marhalétszám volt: szarvasmarha ló juh sertés 1861-ben 30 593 15190 245 340 26 100 db 1863 VI. hóban 6 087 8 470 47 362 7 010 db Elpusztult: 24 506 6 720 197 978 19 090 db Kisújszálláson az állatállomány összehasonlítása június 18-án kelt tudósítás szerint a következő volt: 1861-ben 3 419 6 717 30 536 7 959 db 1863. VI. 18-a 2 206 2 338 8 023 2 681 db Hiány: 1213 4 379 22 513 5 278 db Százalékban kifejezve a két legszámottevőbb állatfajtánál, a szarvasmarhánál 65,2 %, a juhnál 73,5% volt a hiány. A tudósító jelentése szerint ,,a ma meglévő mennyiség mindennap kevesbedik, részint eladás, elpocsékolás, részint elhullás által... A marha létszám hihetőleg teljesen megszűnik". Még ennél is szomorúbban festett az összeírás eredménye Túrkevén 1863. június 24-én. Eszerint szarvasmarha juh 1861-ben volt 6 899 62 554 db 1863. VI. 24-én 837 3 897 db A hiány tehát: 6 062 58 657 db 97