Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Benedek Gyula: Tiszapüspöki az 1770-es úrbérrendezés korában

Tiszapüspöki az 1770-es úrbérrendezés korában A Mária Terézia-féle úrbéri rendezés célja, rendeltetése A Mária Terézia-féle egységes úrbéri szerződés bevezetésének az volt a célja, hogy megszüntesse azt az áttekinthetetlen helyzetet, ami a földhasználat körül kialakult országszerte. Másrészt csökkenteni kívánta a földesurak jogait és bevételeit, hogy ezáltal képessé tegye a jobbágyokat a később elrendelhető állami terhek jobb teljesítésére. Az intézkedést a jobbágyság kezdetben bizakodással fogadta, mert nem tudta pontosan, hogy mit is céloz a királynői kegy. Gyakorlatilag pontosan és országosan egységesen meghatározta a jobbágytelek külső és belső tartozékát, azokkal arányosan írta elő a földesúr részére fizetendő pénzbeli, terménybeli és robotszolgálatokat. Eszmei adóalapnak a szabályozott, egyéni birtokú egész telket tekintette, amelynek tartozékai helységenként különbözőek lehettek a talaj termőképessége szerint. Annak eldöntését, hogy hol mennyi legyen az egész telek tartozéka a megyére és a megyei királyi biztosokra bízta. A belső telek nagyságát országosan-egységesen egy holdban (két pozsonyi mérő) határozta meg. Az intézkedés megvalósítása nagy horderejű volt a magyar falvak történetében, a feudális földhasználati anarchia felszámolásával lépést tett a kapitalista jellegű mezőgazdaság későbbi megvalósítása felé. Az egyéni birtokbaléptetéssel lezárta azt a vándorlásos korszakot, amely a Rákóczi szabadságharctól 1770-ig tartott a Közép-Tiszavidéken. Kivette a földesúr kezéből a terhek meghatározásának jogát, viszont a terméstől függetlenné tette az évi bevételeket, ami bizonyos tervezést tett lehetővé. A földméretek meghatározására és a földek mérésére országosan a pozsonyi mérőt vezette be, elvetve a debreceni, a váradi és más mérők használatát. A vagyon után való adózásról áttér a teleknagyság utáni adózásra. Az urbárium nem 3—12 évre szól, mint a régen használatban lévők, hanem meghatározatlan hosszú ideig és ez lehetővé teszi egy megállapodott ciklikusan ismétlődő termelési rendszer kialakulását. A megvalósítás korszerűbb termelési technika bevezetésére is ösztönzött. Két nyomás helyett a három nyomást vezette be, elterjedt a trágyázás ... stb. A megvalósítást a megyék feladatává teszi a király, de a földesurak előre látott ellenállása miatt királyi biztost küld a megyékbe. Heves és KülsőSzolnok vármegye királyi biztosa Brunswick Antal udvari tanácsos volt, aki e minőségbeli ténykedését 1770. április 1-vel kezdte. Első összecsapása a megyei rendekkel az 1770. május 30. megyei közgyűlésen volt, a földek osztályba sorolása, ill. az osztályonkénti földmennyiségek meghatározásának vitája alkalmával. Az országos rendelet a földeket termőképesség szerint I—

IV. osztályra osztotta és a helyi sajátosságoktól tette függővé, hogy a megye mennyit ad egy-egy kategóriában. A megyei rendek húsz holdnál kevesebbet akartak adni egy egész telekre, és nem fogadták el Brunswick ennél jóval nagyobb javaslatát. A megyei földek ügye végülis a király elé került és ő döntött a következőképpen: I. o. földekkel rendelkező faluban 26 kishold, II. o. földekkel rendelkező faluban 28 kishold, III. o. földekkel rendelkező faluban 30 kishold, IV. o. földekkel rendelkező faluban 32 kishold lett az egész telek tartozéka. A rétilleték pedig osztály* tói függetlenül 12 kishold azokban a falvakban, ahol csak egyszeri kaszálásra volt lehetőség (árvíz!), míg máshol 10 kishold.

1 A végrehajtás más tekintetben is a földesurak ellenállásába ütközött és más nem lévén, halogatással próbáltak operálni. Már a megkezdés is elhúzódott, mert Má73