Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Benedek Gyula: Tiszapüspöki az 1770-es úrbérrendezés korában

ria Terézia rendelete még 1767. január 13-án végleges formában megjelent, de Heves és Külső-Szolnok megyében Brunswick többszöri sürgetése ellenére is csak 1770 december 15-én kezdték meg a végrehajtást. Makiáron végezték az első próbakimérést és a királyi biztos 1771. július 3-án jelentette, hogy a kimérések után az összes község urbáriuma és úrbéri tabellája is elkészült. Az úrbéri rendezés a földhasználat módját illetően nagyon tarka állapotokat talált a megyében. Az egyik alapvető földhasználati mód volt az újraosztásos földközösség. Ez azt jelentette, hogy a falu közössége bérelte a földeket és minden jobbágynak a földjét évenként más és más helyen, esetleg más méretben mérték ki. Ilyen állapot volt pl. Törökszentmiklóson és tizennégy más helységben. A másik alapvető földhasználati mód volt az egyéni földhasználati rendszer, ami azt jelentette, hogy a jobbágy egyénileg bérelte a földesúrtól állandóan ugyanazt a földdarabot. Még ezen belül is három változat fordult elő: a tanyaszerű egyéni földhasználat (pl. Mezőtúr), a szabályos telekrendszer (Szolnok és Tiszapüspöki) és az ekéstelekrendszerű földhasználat tizenegy Külső-Szolnok megyei községben. A szabályos telekrendszer lényege az volt, hogy minden jobbágynak értelemszerűen azonos méretű földdarab volt kimérve állandó helyen és az adózás a földterület nagysága szerint történt egy meghatározott hosszabb ideig. Tiszapüspökiben pl. 1767-ben ért véget egy hároméves ilyen ciklus, Mária Terézia rendezése pedig egy tizenkétéves ciklust szakított meg. Az ekéstelekrendszerű földhasználat lényege abban állt, hogy az adózás nem a földterület nagysága alapján, hanem az igavonó ökrök száma szerint történt. A megművelt terület nagyi ágát nem határozta meg a földesúr és nem is volt állandó helyen kimérve. Ebben a rendszerben a hat ökrös gazdát nevezték egészhelyesnek, a további viszonyszámok 4:2:1 voltak.

2 Tiszapüspökiben a szabályos telekrendszer az 1768. év őszén kezdődő gazdasági évben valósult meg. Az egri püspök a környék összes községét megelőzve azért vezette be az újraosztásos földközösség helyett, hogy haszna biztos és állandó legyen, tervezni tudja a bevételét. Minden jobbágy számára megállapították a belső telek nagyságát és ennek arányában mérnökökkel kimérették egységes méretben a külsőtelket is. A fennmaradt földek egy része deserta volt, melyet tiszapüspöki és szajoli jobbágyok bérelhettek, más részén pedig majorgazdálkodást folytatott az egri püspökség. A major élén uradalmi ispán és az uradalmi mérnök állt. A jobbágygazdaság terjedelme a földesúrtól függetlenül nem volt növelhető és csökkenthető. A munkálatok végén „kivételesen" magyar nyelvű urbáriumba foglalták a központi jószágigazgatóság rendezését, hogy a községi szegénység is el tudja olvasni.

3 A földhasználat módja még abban is eltérhetett a helységekben, hogy a robotot természetben követelte a földesúr, avagy pénzben meg lehetett váltani; a jobbágyok örökös, vagy szabadmenetelűek voltak. Tiszapüspökiben mind a két vonatkozásban a kedvezőbb helyzet állt fenn. A jobbágyok szabadmenetelűek voltak, a robotot pedig pénzben megválthatták. Ez utóbbi lehetőség élénk gazdasági mozgást tett lehetővé és az életszínvonalat emelte. Az így felszabadult áruikkal a tiszapüspökiek rendszeresen jelentkeztek a gyöngyösi és a debreceni vásárokon. Egyéb különleges kedvezményeket is bírtak a jobbágyok, pl. nem kellett minden terményből tizedet és kilencedet adni, aki bizonyos számú új lakost toborzott 1/8, vagy 1/4 telket élete végig ingyen használhatott.

4 2. A megvalósítás Tiszapüspökiben A Mária Terézia-féle úrbéri rendezés előtti állapotok felmérését Tiszapüspökiben Vásári Mihály Heves és Külső-Szolnok megyei szolgabíró és Bősz Ferenc megyei esküdt vezetésével a községi bírák végezték. Első lépésként falugyűlést tartottak, ahol a megye képviselői ismertették a rendelet célját, végrehajtásának módját és határidejét. Ezt követte a jobbágyokkal történt egyéni beszélgetés, amelynek során eskü mellett kötelezték a behívott személyeket a vagyonbevallással kapcsolatos igazmondásra. Az adatok bevallása után még a helyszínen megszövegezték a „Kilenc punctumokra adandó válaszokat" és az úrbéri összeírást (Conscripto Urbarialis), amelyeket 1770. június 11. hatállyal zártak le. Ezek voltak azon alapokmányok amelyek kiinduló támpontot képeztek az új rendezéshez. A tiszapüspöki bírák és közönséges lakosok válaszai a kilenc kérdőpontra: „Először: Vagyon-é e Helységnek Urbarioma? És annak hogy a helységben bé férkezett mennyi ideje? Válasz: Tisza-Püspoki Helységnek mostanában Hintsem urbáriuma. Az előtt sem volt, niimts is oly ember aki emlékezett volna hogy ezen Helységnek volt volna Urbáriuma ; tsak azt tarttyuk egygyes értelmünkkel, hogy ezen helységnek soha sem volt Urbáriuma. 74