Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Gulyás Éva: Adatok a népi állatgyógyításhoz

Belső betegségek: Felfúvódás — herétől, repcétől, ciroktól felfúvódik, ha legelés után rögtön megitatják. Ha nagyon felfúvódik, „könnyen elesik és kilyukad a bendője". A felfúvódott állatot nem szabad megjáratni.

12 Enyhe felfúvódás esetén az állatot bevezette az istállóba, az ajtót, ablakot becsukta, a levegőt elzárta tőle és vizes zsákkal borogatta a hátát. Ha súlyosabb volt a felfúvódás, megtrokározta a marhát. A trokározót a lapockától két ujjnyira eresztette bele. Vigyázni kellett, hogy a trokározó a belet ne sértse meg, csak a bendőbe szúrjon. Negyedóra alatt kihozta a szelet belőle. Elles közben adódó betegségek — elléshez nagyon sűrűn hívták, ennek szinte specialistája volt. Először kézzel belenyúlt a jószágba és megnézte, jól fekszik-e a borjú. Nehezen ellett a tehén, ha visszamaradt, hátracsuklott a borjú lába vagy hátramaradt a feje, ilyen esetben kézzel igazított rajta. Előfordult, hogy a tehén nem bírt megelleni, s a borjú megfulladt benne. Ezt úgy állapította meg, hogy meglökte a tehén hasát, vagy hideg vizet öntött bele, s ha nem mozdult a borjú, akkor megfulladt. Ha a tehén elernyedt elles közben, a borjút úgy mentette meg a fulladástól, hogy kötelet kötött a lábára és kihúzta. Az ellő marha gyakori betegsége, hogy kijön a borjútartó. Kézzel dugta vissza, előtte lemosta vízzel, s megvárta, míg Mappád. Hallott arról, hogy a régi pásztorok a borjútartó visszahelyezése után árral összevarrták a bőrt, drótot fűztek bele. Előfordult, hogy az ellő marha nem bírta a poklát elvetni. Ha harmadnapra sem ment el, kézzel kiszedte, majd szénpálcával kitisztította. A marha megbüdösödött poklát elásták. Megemlítette, hogy voltak pásztorok, akik nehezékkel látták el a tehén poklát, hogy kijöjjön. Bezabál a marha — szájkosarat tett rá, hogy ne egyen addig, amíg ki nem ürült a gyomra. Megáll a kérője — „tollat, vagy egérfészket eszik meg a takarmány közt". Sót adott neki, hogy jobban igyon és kérődzőn vagy fél kilogramm vöröshagymát felaprított, ecettel összekeverte és beadta neki. Volt, aki meszetet öntött a jószág szájába, de ő nem csinálta, mert kimarta az állat gyomrát.

13 Nem eszik a marha — ugyancsak vereshagymát ecettel keverve adott neki. Vérhas — a nagy szárazság, a rossz, kiszáradt legelő idézte elő. Az állat az apró fűvel sok földet magábaszedett és vizet ivott rá. A savanyú füvektől (sás, káka) ugyancsak megkapta a vérhast. Ügy gyógyította, hogy elfogta a vizet és száraz takarmánnyal etette. Előtte kitisztította a jószágot, kézzel kiszedte a székletét vagy irrigátorral, szappanos, hipermangános vízzel kimosta. Ha megállt a marha vizelete, megpucolta a tormát és megforgatta benne, attól megindult. Belesül a ganéj — kiszedte kézzel, vagy szappanos vízzel irrigátorral kimosta. „ Tüdőgyulladás — kimelegedett, utána hideg vizet ivott. Vizes zsákkal borogatták a hátát. Süly, tüdőbaj — súlyos betegség.

14 „Nehezen lélegzett, nem bírta a meleget, ment a sárba, vízbe vagy az erdőbe, hűvös helyet keresett." Adatközlőm úgy állapította meg a sülyt, hogy magához szorította a marha fejét, bedugta az orrát, s ha köhentett, mikor elengedte, akkor sülyös volt. Gyógyíthatatlan betegség. Veszettség — bilindekmag okozta.

10 A veszett marhát agyonlőtték. Lépfene — döglégy csípése okozta. „13 éves koromban bojtár voltam, hajtottam ki a tehenet. Észrevettem, hogy az egyik tehén felbukott, háta megkékült, megdöglött. A számadó azt mondta, hogy lépfenében pusztult el. Gyógyíthatatlan. Csontlágyulás — „A rossz koszt, kimerülés okozza, nem bír felkelni". Ha rendesen etették, itatták, magától rendbejött. Szöget nyelt a marha — nagyon veszélyes, lassan lesoványodik, elszárad, belepusztul. A tőgy betegségei — megdagadt tőgy, véres tejet ad a tehén. A tehénrontásban nem hisz, a tehén tőgyének betegségeit racionális okokkal magyarázza, a gyógyításuknál sem alkalmaz babonás eljárást. Megdagad a tehén tőgye, ha a másik a szarvával meglöki vagy megcsípi valami rovar. A dagadt tőgyből kifejték a tejet és ólomecetes ruhával borogatták. A tőgygyulladást ecettel kevert sárga agyaggal borogatták. Külső betegségek: Az erős naptól szemgyulladást kapott a gyenge szemű marha. Könnyezik a szeme, „a többi nem tűri a falka közt, mert menne mindenfelé". Attól is megkapta, ha a másik belevág vagy megüti. Kamillateával mosogatták a szemét. Ha nem kezelik rendesen a szemgyulladást, „hályog lesz belőle". A hályog hűvös istállóban magától is elmúlt. Apróra tört üveget porcukorral kevertek össze és belefújták a szemébe. Ha nem vette le, pipabagót fújtak bele, vagy apróra tört üveget pipabagóval kevertek és azt fújták bele. „Csak a külső hályogot lehet leszedni, a belsőt nem. A hályogos marhát a többi dömöcköli, nem hagyja legelni." 217