Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Örsi Julianna: Karcag házassági kapcsolatai a XVIII-XIX. században

ber Fundi névanyagával összevetve a Kunmadarasra nősülők közül 23 személyről feltételezhetjük, hogy redemptus volt, Püspökladányból 3 redemptus hozott feleségnek valót.

7 A legritkább esetben fordult tehát elő, hogy redemptus nem redemptus családdal került házassági kapcsolatba. Erre példaként hozzuk fel Vitárizs Györgyöt, aki 1745. jan. 23-án „vette Madarason megtelepedett Budai Mátyás jövevény ember hajadon leányát Susannát." Tudjuk róla azt is, hogy 42 rénes forintot fizetett megváltakozás címén. Figyelemre méltó az a negatív eredmény is, hogy az Ómoravicára kitelepült karcagiakkal az itthonmaradtak nem tartottak fenn házassági kapcsolatot. Mindössze „Tanító Pap László v. (vette) Ómoravicán Tanító Borsi András h. 1. (hajadon leányát) Juliannát..." (1844. ápr. 18.) Ez azt bizonyítja, hogy az itthoniakat egyáltalán nem kecsegtette az ottani élet. Vissza sem fogadtak közülük senkit. Nem jellemző azonban ez az elzárkózás azokra, akik a XVIII. század elején Karcagon megtelepedtek és vagyoni helyzetük megengedte a redempcióban való résztvételt. Utódaik még kétszáz év múlva is viselik származáshelyükre utaló ragadványnevüket. Az sem lehet véletlen, hogy a Karcagra települők 2—4 generációja is ugyanabból a helységből hozott feleséget. Ezek a családok visszajártak a falvakba, kapcsolatot tartottak az ottani rokonokkal, ismerősökkel. Mivel a kunsági helyzet vonzotta a Tisza-menti falvak lakosságát, így ha lehetőség nyílt rá, örömest férjhez jöttek a volt falubelijük családjához. PL: 1756. nov. 17-én „Keszi Nagy István vette Keszibe lakó Bátai Ferenc özvegyét Nagy Sárát." 1771. jan. 9-én „Csáti Szabó Péter v. (vette) Csaton lakó Murányi János árva h. 1. (hajadon leányát) Susannát." Sőt 1799. jún. 23-án „Csáti Szabó Jánosnak Bizonyságlevelet adtam Csaton lakó Mák Ferenc h. leányával Susánnával a Karcagi Ekklézsiában 3-szori kihirdettetéséről." Ez utóbbi már a negyedik generáció lehet, mivel „Csáti Szabó János v. Őrsön lakó Nagy Miklós 1. (leányát) Erzsébetet." (1746. jan. 26.), akinek valószínűleg az apja telepedett meg Karcagon. Az exogám házasságoknál ezenkívül több módon is szerepe lehetett a rokonságnak. Jászka Erzsébetet 1841ben Nagyivánról hozta Sajó István. Két év múlva a húgát is karcagi legény, Miklósi János vette feleségül. Nyilván időközben a fiatalabb Jászka lány is megfordult Karcagon — ha máskor nem, az esküvőn —, az itteni legények tudtak róla, esetleg komendálták a Miklósi családnak. Egy évben kétszer is találkozunk a micskei Beké családdal. 1765. jan. 9-én „Mitskei Beké Péter v. Balog András h. 1. (hajadon leányát) Katalint." 1765. nov. 27én pedig „Ballá Péter vette Micskéről való itt szolgáló Leányt Beké Máriát." Feltételezhetjük, hogy miután Péter valamilyen oknál fogva Karcagra került, elvette Balog Katalint és itt letelepedtek. A jobb megélhetés reményében a család jónak látta, ha testvére is eljön ide munkát vállalni. A munkavállalásból férjhezmenetel és itteni letelepedés lett. A családok kölcsönös megismerése útján jöhetett létre, hogy a Hamar és Rosner családnál egy napon két esküvő lett. „Hamar Péter 19 (éves) nőtlen közrendű r. k. (római katolikus) (vette) Rosner Erzsébet hajadon 18 (éves leányt) .. .Rosner Márton nőtlen 22 (éves) közrendű r. k. (római katolikus) (vette) Hamar Erzsébet 17 (éves) hajadon. . ." (1845. nov. 24.) A László testvérek is rokon lányokat vettek feleségül, „gl. (gazdalegény) 38 (éves) László Mihály Madarason (vette) 27 (éves) ga. (gazdaasszonyt) özvegy Kovács Mihálynét Halász Erzséb." „gl. (gazdalegény) 24 (éves) László István Madarason 21 (éves) gl. (gazdalányt) Kovács Sámuel 1. (leányát) Annát (vette)." (1775. jan. 11.) Hogy nemcsak a legény egyedüli ügye, hogy melyik faluba udvarol, hanem a családjáé, rokonságáé, barátaié, azt igazolják, ha két testvér vagy két barát is ugyanazon a napon ugyanabból a községből házasodik. Ilyenekre is találunk példát: „Juhász Bálint Pladányba (Püspökladányba) való v. (vette) Kónya Gáspár h. 1. (hajadon leányát) Katát. Juhász József Pladányba való v. néh. (néhai) Takáts János h. 1. Máriát." (1841. jan. 6.) Talán a vidéki rokon árvalány pártfogásáról adnak hírt az ehhez hasonló bejegyzések: „Sánta István j. (jegyzé) Szabó Mihály házánál lakó, ezelőtt Szőllősön lakott Szabó Jánosnak a. h. 1. (árva hajadon leányát Erzsébetet." (1792. jan. 4.) „Aranyosi István j. (jegyzé) T. Sz. Imréről (Tiszaszentimréről) ide szakadt mostan Nagy Gáspárnak Szolgáló h. (hajadon) leányt Nagy Erzsébetet." (1796. nov. 9.) „794 házszám alatti lakos) Kovács Péter j. (jegyzé) Debreczenbe lakott néhai 1156 (házszám alatti lakos) Varga István most itten Mészáros Varga Istvánnál lakó á. h. 1. (árva hajadon leányt) Sárát." (1788. nov. 26.) Exogám házasságok esetén is találhatunk rokonházasságra, amint a példa mutatja: „Asztrabi Mihály vette Kisújszálláson lakó Asztrabi Gergely 1. Erzsébetet." (1748. okt. 27.) Összegezve megállapíthatjuk, hogy Karcagra az endogámia a jellemző házassági forma. A vizsgált időszakban a házasságok 84,36%-a endogám. Ez az endogámia azonban az idők folyamán változott. A változás azonban 212