Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Örsi Julianna: Karcag házassági kapcsolatai a XVIII-XIX. században

nem azt jelenti, hogy a legkorábbi időkben a legzártabb a közösség és fokozatosan kinyílik, hanem a házassági kapcsolatok hűen tükrözik a területen lejátszódó gazdasági és társadalmi folyamatokat. A nagykunságiak általában igyekeztek kívülrekeszteni egyéb területek lakóit, hogy ne szaporodjon azoknak a száma, akiknek nem érdeke a II. József statútumaiban lefektetett törvények változatlan megtartása. A legnagyobb zártság elérése a XIX. század közepére sikerült is. Ezzel magyarázható, hogy a redempció után 100 és 150 évvel is a megváltakozásban való részvétel alapján osztottak földet Karcagon. Az emberek tudatában a XX. század közepéig legfőbb értékmérő maradt, hogy elődei részt vettek-e a redempcióban, vagy sem. Ez viszont majdnem egyet jelent azzal, hogy a család 1745-ben kunsági volt-e vagy sem, hisz akkor a helybeli lakosok kis hányada maradt ki csupán a közös vállalkozásból. A korábban betelepülteket, mivel a közös teherből kivették részüket, befogadta teljes rangú tagjának a közösség. A zártságra való törekvés mutatkozik meg abban, hogy még az exogám házasságok (református) legnagyobb része is a Nagykunságon belüliekkel zajlott le (legkedveltebb a madarasi legény és leány — összesen 109 fiatal — volt, legkevésbé a túrkeveiek. Az utóbbi oka, hogy távolabb eső nagykun helység.) A XVIII. századi exogám házasságokra jellemző ezenkívül, hogy elsősorban a folyók menti településeket érintették (Tisza, Sajó, Körös, Berettyó). A Tiszától nyugatra eső területekkel jelentéktelen a karcagi reformátusok kapcsolata. Ez alól a kiváltságos Kiskunság és Jászság lakói sem kivételek. Nem véletlen, hogy a karcagi ragadványnévanyagban olyan gyakori a Tisza-menti és a bihari falvak ra utaló, hisz a nagykunsági települések után ezekkel volt a legerősebb a házassági kapcsolat. A XIX. században igaz, hogy csökkent az exogámia, de egyes távoli megyék is kapcsolatban kerültek Karcaggal (Gömör, Győr, Komárom megye). A reformátusok 87 év alatt 93 helység lakóival kerültek házassági kapcsolatba. Ez a házasságuk 12,63%-át érintette. A lakosság kisebbségét alkotó római katolikusok házasságainak megvizsgálásával arra a következtetésre juthatunk, hogy nem olyan erős az endogámiára való törekvés, mint a reformátusoknál. Egy évszázad alatt az általuk kötött házasságok 34,08%-a exogám. Ezek 130 helység lakóival való kapcsolatukat igazolják. Legerősebb a kapcsolat néhány környező római katolikus településsel (Püspökladány, Nagyiván, Tiszaörs, Kenderes, Báránd, Egyek, Nádudvar). A betelepüléstől folyamatos a kapcsolat Gyöngyössel, Püspökladánnyal, Nagyivánnal, Tiszaörsseil és Báránddal. Bár a házassági kapcsolatok vizsgálatával nem tudjuk egyértelműen megadni a választ arra, hogy honnan települtek Karcagra a római katolikusok, az adatok szétszórtsága azonban arra enged következtetni, hogy nagyon kevesen és nem egy területről jöttek. A XIX. század első felére jellemző, hogy a Borsod és Heves megyeiekkel, valamint a Tisza-menti falvak lakosságával gyakori a kapcsolat. A század közepén sokkal távolabbi területekkel kerültek kapcsolatba a római katolikusok, mint a reformátusok. A felvidék több megyéjéből kerültek Karcagra (Sáros, Gömör). Ebben az időszakban egészen megszaporodott az Ausztriából, a cseh- és lengyel területekről érkezett házasfelek száma. Az exogám házasságok irányai nem véletlenszerűek. Ha adatainkat összevetjük egyéb levéltári forrásokkal, megállapíthatjuk, hogy a karcagiaknak a jelzett területekkel gazdasági kapcsolataik is voltak. Érmellékre és Eger környékére jártak borért, faigényüket a Tisza-menti kikötőkből szerezték be.

8 A karcagiak „eljártak a Nyírségbe, Hajdúságba és az Érmellékére nyomtatni."

9 ,,A szatmári Lónya környékére vagy a Bihar hegység észak-nyugati lejtőire hajtották a sertéseket makkra."

10 Veszprémből, Tatáról, Palotáról, Kecskemétről, Turócz megyéből, Morvaországból, Ausztriából évről-évre eljöttek a csapómesterek és a kereskedők a Nagykunságba juhért, gyapjúért.

11 Hogy a gazdasági és a házassági kapcsolatok összefüggnek egymással, igazolja az, hogy a legtávolabbról jövő házasulandók iparosok és kereskedők. Leginkább jellemző az endogámia a város zömét alkotó, földdel rendelkező redemptusokra. Mivel a város gazdasági-társadalmi képét két évszázadon át a lakosságnak ez a rétege határozza meg, nem véletlen, hogy házassági szokásainak formái is a legjellemzőbbek. Örsi Julianna 213