Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Kocsis Gyula:A jákóhalmi szérűskertek élete 18—19. században

ban) más gazda Istállójában összve gyűlnek éjjszaka és ott azon gazdán aki szalmáját vesztegetik a tüzellésvel, minden személy aki más Istállójában vagy fonóban találtatik négy garasra büntettetik." Tjkv. 1759. jan. 13.). A kertekben élénk élet zajlott esténként, szalmával tüzeltek a tűzgödörben: (,,... a tűz gödröt... kikaparta . .." amikor kijött. Tjkv. 1822. márc. 2.). Gyakran főztek is: (,,... a kertyében gyakran meg fordultam ott láttam .. . két kost. . . azokat tsak a kertyében vágta le én is ettem belőle, mert a kertben is bográcsolgattunk . . .").

31 Gyakran italozások és véres verekedések színhelye is volt a kert: („...az verekedés mingyárt estve történt jelen volt L. M. úr kertiben, már akkor L. I. Cs. M. szolgájával együtt seprőnek való vesszőnek az szöllőben lóhátakon mentek, onnan az Csárdára menvén jót ittak... visza jött a lovon az Kertek között és az kerteken keresztül ugratatván ... az jászolban feküvő L. J. pedig ki ugorván helybül. . .) az öccsét villával megszúrta (. . .Az tanú ugyan megmaradott az istállóban tüzelvén . . .")

32 Minthogy a földeket nem trágyázták, a kertekben fölhalmozódott trágyának egy részét eltaposták „tőzek"nek, a többit kihordták az utcára: (,,... Lakosok az ganaj t épen azon útban mellyen az Kálváriához szokott az egész Helység menni processióval, horgyák..." Tjkv. 1796. jan. 30.; ..... az fölső közön való gazdák Istantiájára a . .. kert eleit meg tekintették azon okbul hogy az trágyát... az akolbul az bé járó útra hányja azzal az utat elszorítván elganajosította úgy annyira hogy az bejáró szekerek majd csak el nem akadnak ..." Tjkv. 1758. márc. 15.). Ezért a gazdának „ganaj helyeket" is kijelöltek, vagy talán csak eltűrtek, hogy a gazdák olyan helyre hordták, ahol a forgalmat nem zavarta: (,,... a kapuja előtt lévő plaga föld mellyen ez előtt S. V. a ganajosa volt Néki adatattna .. ." Tjkv. 1797. dec. 17.). Ez az adat azt mutatja, hogy valóban közterületen lehettek a trágya lerakó helyek, ezért eladni sem volt szabad azokat: (,,... az ganaj helyett ell akarván adni... de azonban az ganaj hellyel kereskedni nem lehet..." 1787. máj. 16.). A sok nagyjószágot tartó gazdáknak a kerten kívül akluk is, a juhos gazdáknak „esztrengájuk" is volt a község belterületén. Az aklok a kertek között helyezkedtek el. Viszonylag jelentős nagyságú területük volt. Valószínű a heverő jószág téli őrzésére szolgáltak: (,,... kérésit nyújtá egy akó helynek mutatása végett a kertye előtt. . . a Mátra felé való oldala 13 öli a másik 10 . . ." Tjkv. 1789. jan. 13.; „...akó helyül resolváltatott 14.14 ölekből álló plágácska a Nagy közben lévő ganaj mellett". Tjkv. 1787. nov. 17.). Az aklot is garáddal kerítették: (.,... a kiss akollya garádjának . .." Tjkv. 1971. jan. 22.). A juhos gazdák esztrenga helyet kértek a tanácstól. Esztrengák még a házak között is voltak: (,,... ház helyet kér ... a zsidó Esztrenga helyén .. ." Tjkv. 1815. jan. 7.) egészen addig, míg a kerületi rendelet ki nem tiltotta azokat a községekből: (,,... a juh esztrengák bent a helységben meg ne szenvedtessenek, hanem azok a helységen kívül állíttassanak . .." Tjkv. 1836. jan. 30.). Az állandó esztrengákon kívül nyáron ideiglenes fejő esztrengákat is állítottak föl a juhász gazdaságok: („ .. . és több esztrengás társai esedeznek, hogy részekre nyári fejő Esztrenga hely ki mutattattni rendeltessen." Tjkv. 1818. ápr. 11.). A gazdák egy részének (talán a legtöbbnek) a szérűskerten kívül külön veteményes kertje is volt. Ezek is a szérűskertek között helyezkedtek el, és a község szélén, a vízállások mellett: (,,... a Békés tóban . .." Tjkv. 1818.; „ .. . a Kálváriánál levő veteményes kert. .." Tjkv. 1805. jan. 19.; „ . . .a Kecskés ér partján . . ." Tjkv. 1815.). A legtöbb azonban a „Tárnán túl" (Tjkv. 1762.) volt. Ezeket árokkal vették körül: (,,... az túlától való kis Kertnek árokját szükséges volna meg ásatni. . ." Tjkv. 1794. jún. 13.). A XIX. század második felében már nem vetemény alá használták a kiskerteket, hanem a sertés falka járta, illetve az 1860-as években a község bérelte a gazdáktól és a község lovai számára rozsot és zabot termeltek rajta: („ ... a kiskertek nélkülözése a községi sertés falkára nem leszen észrevehető . . ." viszont a „községi kocsis ló" tartásra a zab kell, ezért a kiskert a községnél marad bérben." Tjkv. 1867. okt. 3.). A kiskertekben termesztett gabona mennyisége: 78 V2 kila rozs 39 V2 kila zab. (Tjkv. 1869.) Ezek az ingatlanok a legjelentősebb vagyonát képezik a gazdáknak, és ezért sokféle jogszabály kapcsolódik hozzájuk. Ha az adósságot nem tudta valaki megfizetni, az adóssága fejében lefoglalták az ingatlanait. A gazda halála után a fiai felosztották egymásközt az ingatlanokat is, esetleg valamelyik testvér magához váltotta az egészet. A házak, kertek forgalmát szabályozó jogszokások közül a legfontosabb a rokonok, illetve szomszédok elővételi joga: („H. M. jelenti hogy F. J. garádgyás szomszédgya a szérős kertit M. J-nak el adta ő pedig mint szomszédgya nem engedi. . ." Tjkv. 1783. dec. 28.). A helybeli lakosnak pedig elővételi joga volt a más községbeliekkel szemben: („ .. . szántó földeit, réttyét, kertyét szándékozik eladni az helységen kívül lakozó embernek . . . mint a helység lakosa máskülönben az áruló veje sollenniter contradicál. .." Tjkv. 1758. május 6.). A kerteket gyakran adták zálogba és bérbe is: („ ... panaszollya, hogy a szerős kertiben telelt B. J. kinek is 2 ftok-ban atta, de azon Asszony azt állítja, hogy tsak az Istállót atta árendában ... de a nevezet úr az akó ját is fel ásatta ..." Tjkv. 1794. ápr. 24.; ,,. .. földgyeinek csekély ter195