Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Kocsis Gyula:A jákóhalmi szérűskertek élete 18—19. században

mesével zsellérkedni kéntelenítetik. .. " Tjkv. 1819. január 19.). Az eladásokat és zálogba adásokat a tanácsnál be kellett jelenteni, mert ha nem vezették be a jegyzőkönyvbe, érvénytelen volt: (,,... H. M. detegálta, hogy ezelőtt circ. 8 esztendőkkel a szerős Kertyét H. M-nak zálogul átadta legyen, mivel az egyezség nincs benne a protocollumban a kert H. M-nak ítéltetett..." Tjkv. 1769. jan. 13.). A község képéhez azonban még néhány dolog hozzátartozik. A már kiszelelt gabonát az istállóban, fészerben, házban is tárolták, de túlnyomórészt a község utcáin levő vermekben raktározták el: (,,... az utcákon lévő üres vermeket. . ." Tjkv. 1775. ápr. 8.). A vermeket község szerte a partosabb helyeken ásták. (L), Sok vermet találtak a mai Kossuht Lajos utca környékén (D), és a Kecskérben (R, H). A vermek körtealakúak voltak és időnként kiégették azokat: (,,... az maga begyújtott vermére semmit sem tett. .." Tjkv. 1751. jan. 22.). A vermek száját ledeszkázták és földkupacot hánytak rá: (D, ,,. . . agyonütötte . .. esztendős süldő sertéssét, mert a búzás verme tetejét dugójáig felrontotta .. ." Tjkv. 1830. márc. 27.). A vermek elég nagyméretűek lehettek: (,,L. I. panaszosan jelenti, hogy múlt nyomtatás végével Nagy Pali Ferencz kapujában a közönséges uttzan található vermében más fél kocsiderék búzát, mellyeken mintegy N° 60 véka volt, töltött el. .." Mikor a vermét „ ... őszi szántás után ..." felbontotta, már csak ,,. . . 5 zsák, vagy is N° 24 véka búza találtatott.. ." Tjkv. 1830. dec. 18.). A gabonát csak a XIX. század utolsó harmadáig tárolták veremben. A házak előtt az utcán, még a XIX. század végén is, „pernyés güdrök" voltak, ahova a kemencéből kihúzott pernyét öntötték. (D, ,,.. . az Pipázás és Dohányzás nem különben az utcákra való tüzes pernye kivitel tilalmaztatik . . ." Tjkv. 1763. márc. 24.). A kertségek az 1810-es évekig még egészen a templomig terjedtek, és házak csak a templom és a Tárna közötti területen voltak. Azonban erre az időre olyan sok házhelyet osztottak ki a lakosság szaparodása következtében, hogy már újabb házhelyeket nem tudtak volna kimérni. Az egyik gazda már 1806-ban felvetette a gondolatot, hogy a „ .. . házánál lévő szerős kertye helyett, mely jövendőben, ha a fundusok szűkülnek, ház helynek alkalmatos lenne, más kert helyet ki mutattatni kér." (Tjkv. 1806. aug. 6.), de a tanács ekkor még hallani sem akart róla. 1813-ban már azonban elvileg elfogadta. (Tjkv. 1813. nov. 20.) és az első ilyen esetek 1815-ben már megtörténtek. (Tjkv. 1815. febr. 11.). Ezután már általános gyakorlattá vált, hogy a község belső területén lévő kerteket házhelynek felosztották és helyettük a község szélén levő lapályos helyeket osztották fel kertnek. Ezek az esetek 196 ezután már néhány évenként megismétlődtek, így a lakóterület egyre terjeszkedett a kertségek rovására. (Pl. 1817-ben, 1826-ban, 1831-ben, 1836-ban és 1844-ben.) A kertségek pedig a laposabb részek felé, és a legelő rovására terjeszkedtek. (Tjkv. 1816. ápr. 27.). A legtöbb kertet a „Kálvária lapossán" mérték ki, a gazdák azonban nagyon sokat panaszkodtak, hogy a kertjükben olyan nagy vízállás van, hogy fel nem tudják tölteni. Az elfoglalt kerteket már mérnökileg osztották fel házhelynek és az új utcákat is mérnökileg jelölték ki. (Tjkv. 1817. febr. 15.) Az új kerteket hasonlóképpen mérnöki felmérés alapján osztották. így szinte lépésenként figyelemmel kísérhető a község terjeszkedése. Ezek a változások azonban nem módosították a község kétbeltelkes, kertes szerkezetét, nem voltak hatással a megosztottságra: (F. P. mostani lakásából kénytelen elköltözni, és mivel mostan bérbe házat nem kaphat, kéri, hogy ,,. . . a kerti istállójának házzá fordítása néki megengedtessen . . . minden helyen rend és szokás ellen való ugyan azért a kertében veendő lakása meg nem engedtetik .. ." Tjkv. 1835. máj. 23.). A kétbeltelkes rendszer bomlása, csak a XIX. század utolsó harmadában indul meg, bomlásának első jelét 1892-ben tapasztalhatjuk, amikor a jegyzőkönyv az egyik gazda „kerti házát" említi. 3;? A községrendezés más irányban is folyik. A XIX. század folyamán számos új utcát is nyitnak. (Tjkv. 1822. márc. 30., 1823. márc. 8.. Kataszteri térkép II.), számos közkutat ásnak. (Tjkv. 1827. dec. 12., 1885. szept. 13.) és néhány, az utca közepén álló házat elbontanak: (,,... a Búcsú utczában B. Gy. árvájának. . . háza egészen az utcza középen áll. . . elrontassék . . ." Tjkv. 1854. máj. 16.). Mindezek alapján írhatta a Jászkunság c. lap 1863-ban, hogy Jákóhalma az ,,.. . egyik legrendezettebb s legtisztább község." 3/

' Ezek a XIX. századi változások azonban a lényeget, a község megosztott szerkezetét még nem érintették. A lényeget érintő változások a XIX. század utolsó évtizedében és a XX. század első negyedében játszódtak le a gazdálkodási mód átalakulásával — a tanyásodással kapcsolatban. C) A kertek élete a XIX. század végén és a XX. század elején A kertesség megszűnésének folyamata A kertesség bomlásának folyamata a XIX. század utolsó évtizedeiben kezdődött és elhúzódott egészen az 1940-es évekig. Erre az időre a megosztottság, mint általános rendszer fölszámolódott, de még napjainkban is található néhány szérűskert, habár — a tulajdonosok