Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Kocsis Gyula:A jákóhalmi szérűskertek élete 18—19. században

rős kertyének déli részéről egy garád és árokhellyel leendő nagyobbításáért esedezik." Tjkv. 1819. nov. 1. ,,.. az garádgyára négy szekér gazt..." Tjkv. 1774. máj. 7.; ,,. .. szérős kertyi árokjában találta..." Tjkv. 1806. ápr. 25.; ,,. .. mivel ház épületeik után fekvő szérős kert fundussaik a Barom fiak által elannyira ostromoltatik, hogy . . . azokat a garádgyával keríteni is esztendőnként elégtelenek . . .„ Tjkv. 1813. nov. 20.). A garádgyákat tehát trágyából és gallyakból rakták nem túl magasra: (,,... az lovon az kertek között és az kerteken keresztül ugratatván . . .")

,!0 A kerteken kapu is volt (,,... sertés . .. oly bitang kóborló vala. hogy akár melly be csinált kapukat is félre nyomván az kerteken szerte-széjjel egybül másikába barangolva .. " Tjkv. 1774. okt. 22.; „ .. . kerti kapuját. . . juhászbojtár ellopta és a juhnyájnál feltüzelte." Tjkv. 1835. nov. 7.). A szérűskertben a leggyakrabban a következő épületek voltak: istálló (szinte kivétel nélkül minden kertben. Ahol nincs, azt „pusztakertnek" nevezik), fészer, kocsiszín. Kút valószínű nem volt minden kertben, és kamrát is (nem tudjuk milyent) csak egyszer említenek. Ezeken kívül kisebb, nagyobb aklok is voltak a kertekben („a szérős kertnek pedig azon részét, mellyen az istálló és fészer fekszik 125 frt-ra becsülték a másik fele rész melly épület nélkül nagy laposságban találtatik 15 frt-ra becsültetett." Tjkv. 1827. okt. 27.; „ . .. a kertbe olly költséges javításokat újj Épületeket, úgy mint Istállót, Kotsi szint, és kutat készített..." Tjkv. 1809. ápr. 29.; ,,... az szérős kertben újonnan épített vályok Istálló ad 80 . .. kamrával f 40 lévő kutat f 8 . .. becsülték ..." Tjkv. 1776. febr. 3.). Lehetséges, hogy az 1780-as évekig a fészer építés sem volt általános, mert a források nem nagyon említik. A kertben tárolták a termést a nyomtatásig, a szalmát, a takarmányt és általában mindenféle rakományt. A nyomtatást és a szórást is itt végezték. (,,... az akácfák a szérős kertekben olly nagy számmal találtattak, hogy azok árnyéka szomszédgyaik veteményeiben kárt a szérőkön való mezei munkának akadályt tesznek ..." Tjkv. 1814. nov. 26.; „...szérős kertyében búzát szórni vasárnap nem átallott." Tjkv. 1814. okt. 15.). Tehát a kertekben egy kisebb részt veteményeskertnek meghagytak („ ... szérős kertyében egynéhány éretlen tököt és tökvirágot leszakasztott..." Tjkv. 1829. nov. 14.), habár több adat van arra, hogy a szérűskerten kívül veteményeskertjük is van a gazdáknak. Az istállóban és a fészerben nemcsak a jószágot őrizték, hanem azon kívül még sokféle más rakományt is tároltak. Úgy látszik, hogy a búza istállóban tárolása igen gyakori volt. („ . .. Istállóját némely Tolvajok feli törvén valami 6 Vékányi Búzáját ell lopták..." Tjkv. 1785. szept. 9.; ,,.. . az arató részbül, melly az fészer alatt a Kádban tartatott..." másfél vékányi búzát elloptak. 1772. nov. 9.). A kertben és az istállóban a következő dolgokat tárolták még: hagymát (1841. aug. 14.); hordó bort (1777. márc. 15.), dohányt (1759. nov. 2.), kendert („két fő kendert" 1845. márc. 29.), fehérítendő vásznat (1832. jún. 16.); gyapjút (,,. .. nyírás után ... a bezárt istállót föl törvén 4 pár gyapjút.. ." 1779. aug. 21.). A kertben tárolták a különböző gazdasági eszközöket, sőt néhány mesterember a szerszámait és a munkájának termékeit. („ ... az kerékgyártó kertyéből lopjanak egy keréktalpat .. ." Tjkv. 1759. febr. 3.). A lábas jószágok (kivéve a sertést) telelőhelye is természetesen a kertben volt, de gyakran a baromfit is a kertben nevelték, ezért a Tanács 1814-ben elrendelte: ,,.. . minthogy a baromfiak nevelése s tartása a szérős kertekben szokásban vétetett ezen rossz szokás ezennel eltöröltetik ..." (Tjkv. 1814. nov. 26.). De a lakosok nem hagytak fel „ezen rossz szokással". Ezen kívül a disznók is gyakran kóboroltak a kertekben, amint erre több adat van. Tavasztól őszig, minthogy a jószágok legnagyobb része a pusztán volt és a mezei munkákat kellett végezni, nem sokat tartózkodhattak a kertben. A nyári hónapokban még a tanácsülések is szüneteltek a sok munka miatt. Ősszel és télen azonban minden munka a kerthez kötötte a gazdákat. A termés behordása után kezdődött a nyomtatás, majd a szórás. Az ősz vége felé a jószágok is beszorultak a legelőről és a pusztáról, így megsokasodtak a kertbéli tennivalók, a jószágra éjszaka is ügyelni kellett: („ ... egész reggeli 3 óráig véllek feküdt az Istállóban ..." Tjkv. 1796. márc. 19.). A nagyobb gazdák „szolgát" fogadtak a kertbéli tevékenységek végzéséhez, a szolga aludt kint a kertben a jószágokkal. A kisebb gazdák pedig saját maguk, felnőtt fiaikkal végezték a kertbéli munkát, őrizték éjszaka a jószágot. A jószágok körül minden munka a férfiakra hárult, kivéve a tehenek fejesét, mert ezt a gazdasszony vagy a szolgáló végezte: (,,... felesége panaszolja, hogy ezen holnapnak 14-kén szérős kertyéből a tejjel hazafelé indulván ..." Tjkv. 1819. ápr. 17.). A fejő szolga bére: ,,.. . egy pár fejér ruha 1 pár újj csizma 1 ködmön 14 ft. .." Tjkv. 1830. márc. 27.). Valószínű, hogy a kendermunkák egy részét is a kertben végezték az asszonyok. Általában tehát elmondhatjuk, hogy a kertekben mindig sok ember tartózkodott és a kertségek estére sem ürültek ki teljesen. A legények és a szolgák egyes kertekben összegyűltek, az istállóban beszélgettek, szórakoztak: („ .. . Hasonlóképpen a kik a kertekben (vagy fonók194