Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Kocsis Gyula:A jákóhalmi szérűskertek élete 18—19. században

szabályszerűségekből a településformára is következtetni lehet."

6 Ha a különböző időből származó deftereket összevetjük egymással, a következő eredményt kapjuk

7

: Az 1546. és 1562. évi defterek görbéje szabályos elrendeződésű falunak felel meg, összhangban azzal a ténnyel, hogy a falu őslakosságával tulajdonképpen nem történt jelentős változás. Lehetséges ugyan, hogy az összeíró egyszerűen lemásolta a korábbi összeírást, de még ha így történt is, akkor sem kapunk hamis eredményt, amint a többivel való összevetés bizonyítja. Az 1546. és 1570. évit összehasonlítva már némileg megbomlik ez a teljesen szabályos kép, de lényegileg ugyancsak szabályos szerkezetnek felel meg. Az 1562—1570-es az előzőnek új, kibővült változata. Az 1570-es és a IV. Mehmed korabeli defter összevetéséből származó görbe is szabályos elrendezésű falu képét jelzi. Ezektől eltér az 1562-es és a IV. Mehmed korabeli defter összevetéséből származó görbe, de még ez sem egészen szabálytalan (1—3. ábra). Tehát megállapíthatni* 4570 4670 45H6 45H6 4562. 1—3. ábra juk, hogy a defterek vizsgálata alapján Jákóhalma nem látszik halmazosnak. A két forrás esetleges ellentmondását feloldhatjuk, ha Jákóhalma XVIII. század végi térképén megpróbáljuk elhelyezni az itt kapott képet.

8 Még a XVIII. század végén is nagyon sok vízállásos hely van a község belterületén. A lakóházak és maga a templom is az ezekből kiemelkedő partosabb, dombosabb helyeken épültek. Ezen a térképen is a templom körüli magaslatokon helyezkednek el a lakóházak kis tömbjei. A XVI. századi faluszerkezetet ennek alapján úgy képzelem el, hogy a templomot többé-kevésbé szabályos köralakban veszik körül „sessiok". így tehát valóban nem volt utca, amihez viszonyítva határozhatták volna meg a kapitánysági telek helyzetét, de a lakóházak mégis szabályosan, az összeírok számára könnyen áttekinthetően helyezkedtek el, és a defterek összevetéséből származó diagramm szabályos (nem rendszertelenül szórt) faluképet mutat. Ezt a feltevést alátámasztja, hogy 1951-ben a templomdomb szélén telekrendezést végeztek. „A domb partját kőfallal támasztották meg. Az alapok ásása alkalmával a partban kiszedett régi fal, két cölöplyuk és egy verem vált láthatóvá. A felszedett cserépanyag. . ." között számos darab a XVI. századból származott.

9 A falu szerkezetére, a kertesség meglétére, vagy hiányára nézve a rendelkezésre álló forrásokból nem kaptunk választ ,ezért csak feltételezésekre támaszkodhatunk. A török hódoltság első időszakában Jákóhalma viszonylag jelentős község, 1541-ben 22 ház (ebből 10 puszta), 1546-ban 17 gazda, 1562-ben 31 ház, 1570-ben már csak 16 ház van a faluban. A népesség tömörülése tehát változó. De az itt lakó népesség földművelése jelentős, ami nem képzelhető el megfelelő számú jószágállomány nélkül. A húsállattenyésztés nagyobb szabású kibontakozásáról nincs tudomásunk, de nem tartjuk kizártnak.

10 Néhány gazda jelentős számú juhot is tart. A gazdasági munkák elvégzésére, a termények tárolására és a jószágok elhelyezésére tehát jelentős nagyságú terület lehetett szükséges. Viszont a község területe még a XVIII. század végén is rendkívül tagolt vízrajzilag, a lakóház építésére alkalmas terület viszonylag csekély. Valószínű tehát, hogy ebből a szempontból a XVI. században még roszszabb lehetett a helyzet. Mindezek alapján lehetségesnek tartom, hogy Jákóhalma a XVI. században már kétbeltelkes, kertes település volt, főként domborzati-vízrajzi, de nem utolsósorban gazdasági-társadalmi okok következtében. A társadalmi okok között a legjelentősebb, az hogy a jászok nem éltek feudális függésben, és így földesúri akaratnak nem lehetett szerepe a falu rendezésében, szabályos telkek kialakításában. A kertesség kapcsán kialakult munkamegosztásra utalhat a szolgalegénynek tartható egyének viszonylag nagy száma. A XVII. századból általában igen kevés forrás maradt fent, és ezek közül egy sem alkalmas telepítéstörténeti-településnéprajzi vizsgálatokra. Valószínű, hogy a a falu a XVII. század folyamán legalább egyszer, a század elején elpusztult. Lehetséges, hogy a Pentz által közölt adat erre, de az is lehet, hogy az 1683—1686-ban történt tatár pusztításra vonatkozik. 1687-től kezdve a megtelepedettség már folyamatos, de a pusztulások sem tarthattak sokáig, erre lehet következtetni különböző elszórt adatokból. A XVII. század végi, XVIII. század eleji összeírások összehasonlítása (4—9. ábra) halmazos faluképet mutat. Azonban a halmazon belül bizonyos pontokon a házak tömörülését, egymástól viszonylag jól elkülönülő tömböket figyelhetünk meg. Különösen szépen jelentkezik ez a 4., és 8. ábrákon. A népesség agglomerációjával a település halmazossá, rendszertelenné válik. Ez a halmaz a vízrajzi-domborzati viszonyoknak megfelelően tömbökre 184