Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)
Szabó László: A redempció hatása a Jászság kultúrájára
főként a kedvelt dallamokat felsorolta, s ez lényegében kivétel nélkül magyarnótákból állott. Azt is hozzá kell tennünk, hogy közöttük is a gyengébb minőségű, zenei anyag szempontjából silányabb dallamok voltak az uralkodóak. A polgári fejlődés tehát a felső rétegnél a népművészet háttérbe szorulásához, illetve egy silányabb kultúra elemeinek összeszedéséhez vezetett. Ennek okát abban látjuk, hogy a kíméletlen munkatempó lényegében megszüntette az önálló alkotást, szemben Szolnok megye Tisza menti részeivel, vagy éppenséggel tanyás területeivel, ahol ezidőben a pásztorművészet virágzott. Önálló alkotás helyett a fölöttük álló társadalmi rétegek tőlük bizonyos fokig meg nem értett és át nem élhető kultúrájának elemeit vették át, s ebből pótolták mindazt, amire igényük volt ugyan, de maguk nem értek rá megteremteni. A századfordulón az ízlés méginkább megbomlott, mert a nemesség kultúráját, mint eszményt felváltotta a polgárság, s ennek kialakulatlan, heterogén jellegű „művészi anyagát" másolták, s rakták rá a régi, szintén gyökértelen alapokra. Ugyanakkor a szegényebb rétegek, akik kizárólag a munkából éltek, még kevesebb lehetőséggel rendelkeztek, hogy fenntartsák a maguk művészetét. Anyagi erejük pedig nem volt arra, hogy kereskedelmi úton tegyenek szert szépnek tartott tárgyakra. Ezért ha maguk alkottak, a gyakorlat hiánya miatt nem hozhattak létre méltót, ha pedig vásároltak, búcsúban kapható bóvli árún túl nem költekezhettek. Végigkövetve a Jászság polgári fejlődésének legfontosabb jellemzőit a kultúra területén összefoglalóul megállapíthatjuk, hogy a kiváltságokon nyugvó, feudalizmuson csak e néprétegnek rést nyitó polgári fejlődési lehetőségek sajátos vonásokkal ruházzák fel a jászsági kultúrát a XVIII— XX. században, s noha ezek a sajátosságok a redempció teremtette lehetőségekkel fejlődnek ki leginkább, már korábbi időszakból erednek, hiszen a jászok ekkor is előnnyel rendelkeztek más, környező jobbágyi közösségekkel szemben. Ezek a sajátos vonások lényegükben polgáriak ugyan, de mégis tartalmaznak jelentős, a feudalizmus lényegével összefüggő elemeket. Az egyetemesen szabaddá lett közösség ugyanis kénytelen volt jogai biztosítása érdekében engedményekre, maga is belső társadalmát feudális módon osztotta meg, az alsóbb rétegekkel szemben maga is lényegében földesúrként viselkedett. Eszményeiben pedig kénytelen volt a fölötte álló társadalmi rétegek eszményeit követni, hogy velük azonos voltát kifejezésre juttassa. Ez a követés aztán oda vezetett, hogy a társadalom kultúrájában még nagyobb szakadás következett be a gazdagabb és szegényebb rétegek között, ugyanakkor a gazdagabbaknál nem hozhatott létre egy saját törvényű szilárd polgári kultúrát, csak bizonyos utánzatot. A szegényebbek viszont életmódjuk miatt nem teremthettek meg egy olyan szellemi kultúrát, amilyen más, nem ilyen állandó feszített munkatempóban dolgozó területeken kialakulhatott. 24 Űgy véljük a redempció hatása abban összegezhető, hogy a jászoknak sikerült feudális körülmények között személyes munkájukkal, sajátos munkamódszerükkel létrehozni egy specifikus gazdasági és társadalmi kultúrát. A feudalizmus körülményei azonban megakadályozták őket abban, hogy ez egy szuverén és értékes szellemi kultúrával is párosulhasson. Szabó László 164
