Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Szabó László: A redempció hatása a Jászság kultúrájára

JEGYZETEK 1 Fodor F., 1942. 228—29. — V. ö. Niederhauser E., 1962. 282. 2 Az alábbiakban a polgárság feltörekvő korszakának jellemvonásait sorakoztatjuk fel. Az későbbi megnyilvánulásokat nem vizsgáljuk. 3 Hild V., VI. — Az okmány itt közölt szövegét használtam. 4 U. ő. VIII. 99. és 297. közölt okmányok, amelyek a redempcionális összeg befizetéséről szólnak. (1745; 1750.) 5 Példaként idézzük: Prot. Jászdózsa I. 60—61. SZÁL most hamarjában csak 6. istállók építtesenek oly módon, hogy az helységek, kinek-kinek Quantuma szerint 6 felé szakasztván, ugyan 6. Tized Gazdák tétessenek és azok az Istállók állításában szorgalmatoskodjanak és így mostani szükségünk az elég lévén, üdővel kiki maga kárával, maga költségére építtessen..." t. i. kvártélyistállót. — Hasonló rendelkezések mindenünnen szép számmal idézhetők ezidőben. — Megjegyezzük azt is, hogy korábban a redempció előtt hasonló építményekre nem volt ennyire gondja a tanácsnak, noha akkor is terhelte őket bizonyos beszállásolás. 6 Hild V., VIII. 246. — E kötet egyébként ezidőből számtalan hasonló községi intézkedést közöl. 7 U. o. Mária T. látogatásairól, nádori látogatások előkészítéséről több okmányt közöl: 177.; 231. — Az alábbiakban közöljük a jászárokszállási plébániai iratokból a Canonica Visitatio jegyzőkönyvének fordítását. A jelzet nélküli irat rámutat a felsőbb hatalmasságok és a község összeforrottságára: 1761. máj 17. tanácsülésen determináltatott: „...úgymint teljes Szent Háromság Napján, ugyan Szent Háromság tiszteletére nagyobbíttatni kezdett templomunk fundamentuma letétetett, és leg alul a fundamentum 4 szögletű kövében egy veres réz pixisben, mostan Dicsőségben uralkodó földséges apostoli királyné, Mária Therésia asszonyunk, s úgy Méltóságos Gróf Battyán Lajos Palatínus urunk eő Ex-ja, Ttes Consiliorius és Palatínus főkapitány Almási Pál, Nntes Vzlő Nagy Mátyás Distr. Kapitányunk, Bakos Pál főbíró, Illés István ord. Nótárius és több mostan élő Tanácsbéli uraink nevei fölírattatnak." — Igen jellemző adat Szögyéni-Marich László országbíró leírása a jászokról, 1847-ben. Titkárként kísérte körben az országban Szögyéni-Marich László István főherceg-nádort, aki utazása során a jászoknál is megfordult. A nemesi formákat szem előtt tartó, mégis igen parlagi fogadtatás, ünnepség ma is mosolyt fakaszt, s egyben mutatja azt az igyekezetet, amit az aulikus magatartásuk mozgatott. Itt mondok köszönetet Kaposvári Gyula megyei múzeumigazgatónak, hogy a jellemző adatra felhívta a figyelmemet, „Estve 6 órakor Jászberénybe értünk. A jász-kunok lovas bandériuma, többnyire rókatorkos mentében, valóban igen pompás, mert e nép úgy ült a lovon, mintha reá lett volna vasalva. A kerületi határszélen küldöttségek fogadták a főherceget szónoklatokkal. Ezek Jászberényig kísérték, ott azután új deputácziók tették üdvözlésüket. Mindezen szónoklatokra a főherceg minden előleges betanulás nélkül felelt és noha a magyar nvelvet annyira nem bírta, hogy itt-ot t nyelvbeli hibákat ne ejtett volna, feleletei a szónoklatok irányából, szelleméből voltak merítve. Meg is tették hatásukat, mert ki-ki tapasztalhatta, hogy ezen feleleteket a főherceg a lefolyt perez benyomásánál fogva saját szívéből merítette.; ehhez járult még a főherczegnek erős és hangos szava, olyannyira, az ezrekre meg ezrekre menő népség, mely ilyen helyeken összetódult — s a legtávolabb eső egyének is — tisztán megérthették minden szavát. Megszállottunk a kerületek házában. A fölszerelés nem volt pompás, mert Szluha Imre (Verbói Szluha Imre 1837—1848 viselte a főkapitányi tisztet), a Jászkun-kerületi nádori főkapitány, kit az előbbi országgyűléseken s később minden körökben „öreg béresnek" hívtak, ezen névnek valóban megfelelt. A ház elrendezése és bútorzata tehát oly formájú volt. mint az a közbirtokosoknál közönségesen lenni szokott. Az udvarlások után nagy ebéd volt a teremben, mely alatt a köszönő ivások Lehel kürtjéből történtek. Kézről-kézre adta egyik vendég a másiknak a kürtöt. A Lehel kürtjéből való ivás a jász-kun kerületeknél már igen-igen régi magyar szokás, oly vendég irányában kivált, a kit különösen meg akarnak tisztelni. A Lehel kürtje, melyet dísz alkalmával a jászkaoitány a nyakában hord, — külső kivájásokkal a X. századból — mert a kürt külseje tisztán mutatja Lehel vezér ős idejét(?) nagyszerű egy szarv, fújókája ezüstből készítve, alant pedig ezüst szegélylyel ellátva, —• ez valószínűleg későbbi időkből ered. mert a kürt meg van repedve, a szegélyt tehát a repedés miatt illesztették rá. A kürt alsó terebélyes nyílásába teszik ivás alkalmával a borospoharat és hogy megállhasson, az üreget asztalkendővel betömik — így ment a kürt áldomás alkalmával kézről-kézre. A lakoma folyamán jász-kun menyecskék kaczkiás öltözetükben jöttek üdvözlésre és a főherczegnek rövid szónoklás mellett ajándékot hoztak. A lakoma után szobáinkba vonultunk. Itt egy pár mulatságos eseményt kell elbeszélnem, mely ezen estve történt. Visszavonulás után kevés vártatva hallom a mellékszobákban a főherczeget fölszólalni, hogy csak hamar menjünk hozzá; bemenvén, az ablakhoz vezet bennünket és mutatja a látványt. Egy felezifrázott nagy ökör, melyet később a ház előtt a nép számára nyárson megsütöttek, vezettetett el az ablak előtt. Az ökör teste vörös szegélylyel és czifrázatokkai ellátott kék takaróval volt beterítve; ennek farán vörös hímzéssel ez a felírás volt olvasható: Éljen István főherczeg. Szluhát, az öreg bérest, ezen felírás tökéletesen karakterizálja; a főherczeg is és mindnyájan jót nevettünk e megtiszteltetés sajátságos modora felett, valamint a felett is, hogy a ház eleibe ugyancsak a Szluha fejében megfogamzott legfényesebb kivilágítás lévén felállítva, ez egytől-egyig félkörben, lámpákból összeillesztett boszorkánykeresztekből állott. Egyébként a kivilágítás megtekintése végett a főherczeg Jászberényt nem járta meg. A ki ezen várost ismeri, nagyszerűt nem vár. Az ott lakó honorácziorok affektálják ugyan a városiasságot, de bizony kibújik a vasszeg mindenütt a zsákból. Így p. o. egy kis eseményt hallottam, u. m. egy ottani előkelő asszonyság leányával együtt, elöl egy suhanc lámpással megindulván, találkozik egy fiatal emberrel. „Hová mennek Nagyságtok?" kérdi ez. — „A kivilágítást nézni", feleli amaz. Midőn a boldogult nádor hivataloskodása kezdetén,' félszázad előtt, először volt Jászberényben, annak emlékére egy sétatér virul ott jelenleg, s ennek közepén egy emlékoszlop. Ezt Szluha szinte kivilágíttatta. A főherczeg ezen oszlopot mely a kerületi házhoz valami száz lépésnyire és éppen átellenben volt, meg akarta nézni, de míg a lakoma tartott, addig a nép onnét elhordta a lámpákat, úgy hogy gróf Zichy kamarás égő gyertyát volt kénytelen hozni magával, hogy az oszlop felírását elolvasni lehessen. Csütörtökön, szeptember 2-án, mielőtt elindultunk, egy ispotály talpköve tétetett le, mely ünnepély bevégeztével útra keltünk reggeli 10 órakor, kísértetve a bandériumtól és több kocsitól. . ." Szőgyény-Marich L., 1903. 182—185. 8 V. ö.: Pintér J., é. n. 9 Jászkun Statútumok, 1798. évi kiadása — Értékelés és szerepe: Brandt J., 1939. 10 Rusvay L., é. n. 98—101. 11 U. o. 100. 12 U. a. 79. 13 U. a. 98—100. 14 A közölt jegyzőkönyvi részletek jelzetei a leírás sorrendjében: Prot. Jászapáti I. 30., 29., 36., 67., 5. lapok. Prot. Jászberény III. 3., 83., 103., 132., 133. lapok. Prot. Jászdózsa I. 38., 32. lapok. 15 Fodor F., 1942. 228—229. 16 László Gy., 1968. — Csalog Zs.—Tóth J., 1966. 8. — Herbert J., é. n. 184. — Fodor F., 1942. XXV. tábla. 17 Banner J.. 1966. 13. 18 V. ö.: 7. lábjegyzettel. 19 Nem mellékeljük az erről szóló mondákat. Nagyobb anyagunk. 20 Szabó I., 1973. 102. 21 Prot. Jászberény III. 94. SZÁL. 22 V. ö.: Kiss G., 1958. — Kiss J., 1961. — Szabó L., 1966. — Kormos L., 1967. — Szabó L.—Zsoldos I., 1969. — Szabó I.

s 1971. 23 Fodor F., 1942 228—236. — Kiss J., 1968 129—131. 24 Itt jegyezzük meg, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy az itt felsorakoztatott jegyek (építkezés, magatartás, viselet stb.) nemcsak a Jászságot jellemzik, hanem az erősen polgárosodó mezővárosok lakosságát is a Kerületen kívül. Magunk is megfigyeltük ennek a jelenségnek a változatait: Mezőtúr, Szolnok, Törökszentmlklós esetében, s kisebb vonatkozásait Szabadszállás, Nagykőrös, Abony, Cegléd esetében. Mégis különbözőnek kell ítélnünk ezt a fejlődést az említettektől, mert az csak egy-egy közösséget jellemez, egyetlen települést, itt viszont egy egész tájat, a jász községek egészét. Még a legkisebb falvakban is karakterisztikusabbnak ítélhető ez a fejlődés, mint az említett helyeken. Nem egyszerűen polgárosodási folyamatról van szó a Jászság esetében, hanem ennek egy erős etnikai tudattal is párosuló és feltöltődő változatáról. A folyamatot egyébként nemcsak magunk vizsgáltuk egyéb helyeken, hanem nagymértékben támaszkodtunk összehasonlításunknál a következő munkákra: Erdei F., é. n/a. — U. ő: é. n/b. — Tárkány-Szűcs E., 1961. — Szilágyi M., 1968. — U. ő: 1973. — Balogh I., 1946. — U. ő: 1969. — Bálint S., 1968. 25 Fodor F., 1942. 228—236. — Kiss J., 1968. 129—131. 165