Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Szabó László: A redempció hatása a Jászság kultúrájára

badságot. Éppen ezért úgy tűnik Fodor F. megállapítása a helyes és igaz, miszerint a redemptus öntudat felváltotta a jász öntudatot és ez teremtette volna meg a jász népet újólag. Láthatjuk azonban, hogy a földet nem váltott irredemptusok is rendelkeztek bizonyos joggal és ezt a tanács gyakorlatilag is figyelembe vette. E jog pedig éppen az ő ittlakásukon alapult, s csak a redempció után jóval kezdik bizonygatni, hogy ők is hozzájárultak a községek épüléséhez, fenntartásához. Mikor ez a váltás bekövetkezne, már lényegében nincs jelentősége, megszűnik a kiváltság és az önálló közigazgatású Jászság is. A váltás már a történeti tudatban ment végbe. Ilyen módon a jász eredet és régi kiváltságok tudata is csak utólag halványulhatott el és helyettesíthetődött a közelmúltnak immár nem gyakorlati, csak történeti jelentőségű dicső korszakával. Hogy nem halványult el teljesen a történeti jász tudat, s nem csak a redempció volt az, amely a jász különállást ébren tartotta nemcsak öntudatlanul (bizonyos hitanyagban, gazdálkodási rendszerben), annak kitűnő példái azok a helyi mondák, amelyek az elpusztult, elköltözött jászsági falvakról, a török előtti gazdaságukról szólnak (Ágó, Négyszállás, Mihálytelek, Dózsa, Csörsz-árok). Mindazonáltal ma a redempció és a korábbi jász eredet és múlt olyan együttesével találkozunk, amelyben a redempció az erősebb motívum, s a jász öntudatot ez utóbbi táplálja és élteti leginkább. Hogy ez így alakulhatott, abban legnagyobb szerepe az elöljáróság tudatos propagandájának, ideológiájának van. Nem feledkezhetünk meg az idézett és körvonalazott tudat ébrentartásának okait tárgyalva az ún. szimbólumok jelentőségéről sem. A Jászságban ma is számos olyan a jász öntudatot erősítő, ébrentartó, szimbólum vagy szimbólumként felfogható objektum, elem, szellemi termék van, amely sajátos jelenlétével segíti élesztgetni a lassan hamvadó emlékezetet. Ezek a szimbólumok részben már a redempció előtt kialakultak, részben a redempció után hozták létre mesterségesen, részben pedig olyan megnyilatkozások, tárgyi objektumok, amelyek szimbolikus tartalmakat hordoznak. A községi elöljáróságnak, a Kerületek vezéregyéniségeinek gondjuk volt rá, hogy a köznép számára valóban szimbólummá váljanak, s megfelelő ideológiai tartalmakat ismerjen fel mindenki bennük. A jászok előtt ma is ebben a megfelelő ideológiai köntösben jelennek meg az alább megnevezendő tárgyak, objektumok, szellemi termékek, s mindenki egyértelműen a dicsérő múlt, a szuverenitás megnyilatkozásainak tekinti ezeket. Nem akarjuk most az egyes községeket is megjelenítő és szimbolizáló ilyen jellegű tárgyakat felsorakoztatni, csupán azokat, amelyek az egész Jászságot, illetve több községet fognak össze. A jászok legfőbb szimbóluma a jászkürt vagy Lehel kürtje, amely már — éppen bizonyos redempció előtti tendenciák folytatásának igazolásaként is — a XVII. században szerepel Kisér pecsétjében. A kürt később a legtöbb jász község községi pecsétjébe, mint a jász etnikum jelzője bekerült, de találkozunk vele céhalapító levélen, céhbehívó táblán, emlékműveken egyaránt. 16 A hozzáfűződő mondát különös gonddal tanították az iskolában, s a kürt — noha jász mivoltukhoz ténylegesen nincsen köze — ugyanúgy a jász etnikum legfőbb szimbólumává vált, mint a kunmiatyánk a Kiskunságban. Banner J. ,,A Lehelkürt szolgálatában" című munkájában jellemző részletet idéz fel az első világháború körüli évekből, s benne a jászsági magatartás, öntudat és a kürt, mint szimbólum összefonódása egyaránt megtalálható. Leírja, hogy Jászberény a városi múzeumot csupán a kürt őrzése végett tartotta fenn, maga is a kürt és nem a tudomány és a múzeum szolgálatába került, midőn múzeumőr lett. Szerették volna a múzeumot országos felügyelet alá helyezni, hogy tudományos feladatokat is betölthessen. Mikor fejtegette a tőzsgyökeres, redemptus jász polgármesternek, hogy milyen művelődési előnyök származhatnak a jászokra ebből a felügyeletből, félbeszakította a polgármester és maga kezdett beszélni: „Nem volt ingerült, nyugodtan, de annál határozottabban mondta ki a nemet. Indokolta is. Az csak arra váló, hogy az állam azt vigyen el a múzeumból, amit éppen akar. Űjra elmondta, hogy a Lehel-kürtöt már hányszor el akarták vinni, és ilyen lehetőséget nem szabad szabadon hagyni... " — majd később ezt írja Banner J. „Én nem félek tanár úr — vágott közbe kissé ingerülten —, de míg én itt vagyok, megakadályozom, mert amink van, az a mienk, s ha a magunk erejéből különb nem telik, így marad. 17 Az értelmiségi körökben a Lehel-kürt aztán egészen furcsa szimbólummá, majdhogynem szentséggé vált, a tiszteletbeli jásszá választás egyik ritusbeli eszközévé vált, s a díszoklevelekken az „ivott kürtünkből..." formula már e kultusz teljes eltorzulását jelzi. 18 Különleges jelentősége van a jász községek címerében elhelyezett süveges, mentés csizmás vitéznek vagy csak a vitézre utaló kardnak, illetve a vitéz kardot fogó karjának, aminő pl. Jászkisér címerében is fellelhető. Ezzel a jászok hadi szolgálataikat vérük ontását kívánták kifejezni, s valóban a katonaállításról elmondottak alapján meg is érthetjük ennek nagy jelentőségét. Jász151