Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)
Mándoky István: A kun miatyánk
hatjuk: qutqar bízni ol jamannan, melynek jelentése: 'szabadíts meg minket a gonosztól'. A kutkor < qutqar a kun-kipcsak nyelvemlékek és mai nyelvjárások egyik legjellegzetesebb szavának, a 'megszabadít, felszabadít' jelentésű qutqar- igének egyes szám 2. személyű imperatívuszi alakja. A bezne < bízni 'minket' alakkal az előző tételnél már találkoztunk, ugyanígy az alfol) 'az, ő' mutató névmással is, amely ebben a helyzetében határozott névelői funkciót tölt be. A gyamanna egy eredeti jamannan (esetleg jamandan) 'gonosztól' alakból keletkezett a szóvégi n lekopásával. (A szóvégi -nan ablatívuszi rag az általánosabb -dan kun nyelvjárási változata.) 11. A kun miatyánk befejező része, amely alapján reformáció-korabelinek, illetve reformáció utáninak tartjuk ezt az emléket, így hangzik: szén borson boka csalli bocson igyi tengere ammen. Ha a fordító pontosan fordította volna le a magyar szöveget, akkor ezt jelentené ez a rész: ,Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!'. Mivel azonban már jó néhányszor tapasztaltuk, hogy a fordító meglehetősen szabadon fordított egyes tételeket, most méginkább jogos, ha élünk a gyanúperrel. Ugyanis ez a rész — természetesen ha jó a rekonstrukciónk: sen bars'iTjbo (bu) küöli bo (bu) cin iygi tengri (tengeri) ámen — igen távol jár az eredetitől, ugyanis ezt jelenti: 'te vagy ez az erős (hatalmas),ez az igaz (igazságos), jó Isten. Ámen'. A szén borson alakváltozatok: szén borszon; szén borszony mögött bizonyos, hogy a sen barsit], te vagy' szerkezet rejlik, a bokacsalli-t pedig némi fantáziával bo (bu) kücli 'ezen erős (nagy, hatalmas)' formában rekonstruálhatjuk. A bocson első szótagjában ismét a bo illetőleg bu mutatónévmást fedezhetjük fel, a csőn végzet pedig valószínűleg a több kipcsak nyelvben is előforduló cin 'igazságos, igaz, valódi' szóból keletkezett. Az igyi (ilyen alakváltozatai is vannak: igye, ovgyi) alak feltehetőleg a szintén több kipcsak nyelvben élő iygi 'jó' szónak felel meg. A szöveg utolsó szava tengere alakban áll előttünk, amely alak mögött a vagy terpri, vagy pedig ter t ri formában rekonstruálható 'Isten' szó rejtezik. Ez a tengere ül. tengeri szó még a leginkább romlott kun miatyánk szövegekben is megtalálható, sőt a Nagykunságon — többed között — egy olyan ..fohász"-t is ismernek, amelynél szövege mindössze ennyi: Tengeri, Tengeri ámmen, vagyu 'Isten, Isten, ámen!' Elemzésünk végére érve megállapíthatjuk, hogy a kun miatyánknak nemcsak a neve „kun", hanem valóban pontról pontra, szóról szóra, sőt hangról hangra igazolhatóan is kun nyelvemlék. Ha eddig netalántán kételkedtünk volna is a szövegünket mai napig fenntartó, legalább kétszáz egynéhány éves kunsági hagyományban, akkor most az imént felsorjáztatott nyelvi, tartalmi, alaki bizonyítékok a téves információn alapuló előítéletünk, kételkedésünk, esetleg ellentétes véleményeink feladására késztettek bennünket. Sajnos, szövegünk nagyon romlott formában maradt ránk, de ezen aligha csodálkozhatunk, ha meggondoljuk, hogy lejegyzése idején már aligha élt a kun nyelv. A végső pusztulástól mégis megmenekült kun miatyánk az elmagyarosodott kunok egy-két nemzedékének ajkán is már jelentős mértékben eltorzulhatott, csaknem annyira, amilyen állapotban végül is lejegyezték. Az is meglehet azonban, hogy csak a lejegyző nem tudott kunul, s akkor még ez a hibás forma is nagy teljesítmény, de legalábbis dicséretes tett volt részéről. A szöveg értelmének ismeretében, s az egyéb magyarországi és máshonnan származó kun nyelvemlékek, meg a mai kun-kipcsak nyelvjárások anyaga alapján jól rekonstruálhattuk az eredeti kun hangalakot. Szövegünket hangtanilag teljes mértékben igazolják magyarországi kun személy- és helyneveink, a magyar nyelv kun eredetű jövevényszavai, a kunsági tájszavak is. Az elemzés során megtudtuk, hogy a kun miatyánk tele van hungarizmusokkal, sőt egy magyar jövevényszót is találunk benne, szövegünk tehát csakis Magyarországon keletkezhetett. Azt is megtudtuk továbbá, hogy valószínűleg a reformáció korában, vagy azután keletkezett, mivel a protestánsok használta Máté evangéliumabeli (0:9—13) miatyánkot tartalmazza. Ennek kapcsán végül az a gondolat is felmerülhet bennünk, hogy a kun miatyánk hátha nem is kun ember műve, hanem egy kunul úgy-ahogy megtanult magyar prédikátornak meglehetősen szabad, helyenként még eléggé durva hibákat is tartalmazó fordítása. Mándoky István, 123
