Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)

Dankó Imre: A kővázas górék

A KOVAZAS GOREK ozücs SÁNDOE írta a Sárrétről, hogy: ,,a múlt században* amikor a környező területet már földművelő kultúra jellemezte és nagy határú falvai mindjobban polgárosodva várossá alakultak, itt még alapjában alig változott ősi módú vízmenti életet találunk."

1 Tanulmányunk ezt a megállapítást igyekszik egy bihari tárolóépítmény és a tárolóópítményhez sok helyen kapcsolódó építményegyüttes elterjedésével igazolni. A kővázas góré elterjedése szépen mutatja, hogy a Sárréttől keletre eső földművelő bihari részek, különösen Nagyvárad (Oradea) tőszomszédságában polgárosultak, a települések városiasodtak, termelési struktúrájuk másképpen fejlődött, mint a Sárrété. A kukorica megjelenése után rövid idő alatt a magyarság egyik legfontosabb termel vényévé vált.

2 A XVIII. század végére már országosan elterjedt és termesztése azóta is állandóan növekszik. Elterjedésével, termesztési intenzitásának fokozódásával egyenes arányban szaporodtak kulturális kötődései is. Minderről alapos, sokoldalú képet festett BALASSA Iván, A magyar kukorica című monográfiájában.

8 A kukorica Bihar megyében 1692-ben jelent meg és gyorsan terjedt az országnyi megye (Biharország) mindkét, hegyes és alföldi részén.

4 A termelt kukoricát Biharban először vesszőből font favázas kasokban, majd a termelés fokozásával szükségessé vált nagyobb, erősebb ugyancsak favázas lécgórékban tartották. A kasok közül egy-kettő még mind a mai napig megvan, használatos ; a favázas lécgórék pedig általánosak. A léceit oldalú góréknak Biharban két fajtája ismeretes : a favázas (illetőleg jalábas) és a kővázas (azaz kűlábas). A falábas góréknak több formája is van. De elhelyezésük szerint is külön csoportokat alkotnak. (Egyes helyeken az udvarokban állnak meghatározott helyen, másutt ugyancsak az udvaron, de bárhol, meghatározott hely nélkül, és több olyan helység is van, ahol a falábas górék az utca vonalára építetten találhatók. Dolgozatunkban azonban nem ezekről, hanem a kűlábas górékról, illetőleg a kőlábas (a továbbiakban kővázas górék), a kőkerítések és kőkapuk, esetleg az utcák vonalára épített kőmagtárak sajátos építészeti egységet alkotó együtteséről szeretnénk néhány észrevételt elmondani. BALASSA Iván már említett monográfiájában aprólékosan írt a kukoricatárolókról is.

0 Felsorolta a kasokat, a léceit górék fajtáját, de a kővázas górékról nem szólt. Ezt az magyarázhatja, hogy lényegileg a kővázas górék semmiben sem különböznek a favázas léceit góréktól; de inkább, az hogy kevés helyen, mindössze néhány faluban terjedtek el. Az a körülmény, hogy BALASSA nem foglalkozott velük, valamint az, hogy ritkák, önmagukban elégséges tényezők ahhoz, hogy figyelmünket a kővázas górék felé fordítsuk. Mielőtt bármit is mondanánk a kővázas górék összefüggéseiről, leírjuk, bemutatjuk őket. A kővázas górék kérdését két csoportra osztva tárgyalhatjuk. Először is beszélnünk kell magukról a kővázas górékról, aztán másodszor azokról az ópítményegyüttesekről, amelyeknek a kővázas górék lényeges tényezőik. Kétféle építmény együttes van: a) kőkapu -f- kőkerítés + kővázas góré, b) kőkapu -f- kőkerítés -)- kővázas góré + kőmagtár. Az építményegyütteseknél fontos mozzanat, hogy a különböző iSzŰCS S., 1938. 165. 2

SUKÁIÍYI ,T. — MÁJÍDY Gy., 1955; BALASSA I., 1956,103—181; ENYEDI Gy., 1957, 17—32; JÁNOSSY A. — KOMLÓSSY Gy. — MóliÁsz S. —TARNÓCZI H., 1957. 3

BALASSA I., 1960. 4

BALASSA I., 1960, 46—48;— V.ö.: SÍPOS G.,1857. II. füzet; BOEOVSZKY S., 1901, 317—335; BEIIÉNYI I).,. 1938, 112—121. 5

BALASSA I., 1960,266—336; - - Vö.: X.X, 1851, 11. szám; Szűcs S., 1938, 164—165. 261