Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)
Selmeczi László: Adatok és szempontok a kunok régészeti kutatásához Szolnok megyében
szállást az 1571-es szolnoki defter mint falut írja le. Még 1571-ben sem volt temploma. A defter 16 fej adóra kötelezettet sorolt fel, egyikük — Csöbök Mihál — a defter keletkezésének időpontjában is őrizte eredeti kun nevét. 13 A jelenleg öt, 13—14. századi kun sírlelet valószínűsíti számunkra, hogy a kunok vezetőrétege Magyarországra költözésük első másfél századában őrizte a nomád temetkezési szokásokat. A vezetőréteg sírjai a köznép temetőitől elkülönülnek. Utóbbiak felkutatása továbbra is feladat. Sajnos nem régészeti elkülönítésük jelent problémát hiszen régészeti kutathatóságuk perspektíváit éppen az adja, hogy nomádokként, nemzetségi társadalomszervezetben kerülnek feudális környezetbe, hanem suk. Korai kun szállástemető feltárása továbbra is a kutatás feladata. A vezetőréteg feltárt sírjai magános sírok. Az eltemetés módja szerint több variánsuk van. Közülük három lovassír. Sajnos a csólyosi sírlelet a temetkezés módjára nem ad választ. A fennmaradó két lovassír közül az egyik egész ló vázzal eltemetett, a másik jelképes lovassír. A régészeti leletek párhuzamai nagyobbrészt keletre viszik a kutatót. Közülük röviden a kengyeltípusokkal szeretnék foglalkozni. Értékelésükben véleménykülönbségek jelentkeztek. 14 A három lovassír közül a csólyosi lelet kengyelei más típust képviselnek, mint a Kunszentmárton-jaksorérparti, ill. a Homok-ó virághegyi kengyelek. Annyiban egyeznek, hogy mindkét típus párhuzamait keleten találjuk meg. Úgy véljük, a kutatás céljától távolálló és meddő vita volna a két kengyeltípus közül valamelyiket kizárólagosan kunnak meghatározni. A honfoglaló magyarok sírjait is többféle kengyeltípus jellemzi. Ugyanez vonatkozik a kunokra is. A kutatás és egyben a magyar nép kultúrája szempontjából az a döntő, hogy mindkét kengyeltípus tovább élt a magyar parasztság anyagi műveltségében egészen a 19. századig. A csólyosi típus variánsaiból 29, a Kunszentmárton-jaksorérparti, ill. a Homok-ó virághegyi típus variánsaiból 77 tétel található a Néprajzi Múzeum gyűjteményében, míg egyéb típusokból mindösszesen 46. 10 Mindez nyilvánvalóvá teszi, hogy mindkét kengyeltípus a magyar parasztság anyagi kultúrájában kun hagyatékként tartható számon. Ugyancsak késik 14—16. századi kun temetőink feltárása és elemzése. 16 Történeti irodalmunk eredményei éppen a 14—15. századra helyezik a kunok feudalizálódásának, gazdasági és társadalmi rendszerük átalakulásának befejeződését. Döntő volna számunkra, van-e ennek és hol, régészetileg megfogható nyoma. Hogy a kutatást ezen a vonalon is érdemes kiterjeszteni, azt a Karcag-asszonyszállási temető feltárása folytán eddig szerzett tapasztalatok is bizonyítják. A Kolbász-székhez tartozó középkori falu egykori területének legkiemelkedőbb pontján, mely feltehetően természetes magaslat volt, — neolit edénytöredékek is kerültek elő rajta, — állott a falu temploma. A temetkezések részben a templomban, részben a templom körül történtek. A temetőt, amely kb. háromnegyedrészben feltárt, 240 sírja került elő eddig, körben temetőárok szegélyezte. A legkorábbi sírokat Zsigmond obulusai datálják. Végeredményben az asszonyszállási kunok Zsigmond uralkodása idején a feudális társadalomba jórészt beilleszkedettnek tekinthetők, hiszen gazdaságukra állandó település ós temető épülhet. Mindebből a temető feltárása során kapott megfigyelések csak a t emetkezési szokásokra és a viseletre derítenek némi fényt. De miután ilyen korú feldolgozott kun temetővel egyáltalán nem számolhatunk, hacsak BÁLINT ALAJOS kiskunfélegyházi ásatását, melyet az ásató nem tekintett kunnak, ide nem számítjuk," bármiféle sovány megfigyelésanyag is ismereteinket bővíti. A feltárt sírok kivétel nélkül aknasírok, melyekben a temetkezések koporsókban történtek. A koporsók deszkakoporsók voltak. Nagyobb részüket egyszerűen leszögelték, néhányon kulcsos zár volt. A koporsóban a halottakat a megfigyelhető szerves maradványok alapján köznapi, vagy díszruhában temették el. Más sírmelléklet nem is igen fordult elő a sírokban, kivéve néhány tárgyat. így pl. néhány sírban sírmellékletként érem (pénz) volt; a bal combcsont mellett (25. sír), a koponyatetőn (42. sír), a koponya tájékán (146. sír). A 33. sírban eltemetett kisgyermek bal vállcsontjainál gyermekjátékként használatos üveggömböt találtunk. (Hasonló került elő a kiskunfélegyházi temetőben.) A 164. sírból csont ár került elő. A feltárt sírok nagyobb százalékában, legyen az melléklet nélküli, vagy gazdagabb, egyaránt megfigyelhető volt, hogy a halottakat növényi rostból szőtt halotti lepedőbe csavarták, mielőbb a koporsóba tették volna. Az archeobotanikai vizsgálat eredményei szerint az említett halotti lepedőket nádból szőtték 19 . Ezen halotti lepedők használatának népszokás jellegét valószínűsíti, hogy egyaránt megtalálhatók a szegények és a gazdagok sírjaiban, holott utóbbiak különösebben nem voltak rászorulva, hogy halottaikat a legsilányabb anyagból készült halotti lepedővel fedjék. 13 GYÖEFFY L., 1956., 34. "SBLMBCZI L., 1967., 104. PÁLÓCZI-HORVÁTH A., 1969., 127—128. 15 ltt köszönöm meg Dr. Hoffmann Tamás főigazgató és Dr. Takács Lajos osztályvezető segítségét, hogy lehetővé tették számomra a Néprajzi Múzeum teljes lószerszám- így kengyelanyagának feldolgozását. 16 Az eddigi egyetlen leletközlés MÓRA F., 1906, 18—27. 1908, 369—171. "BÁLINT A., 1965., 55—84. 1S A vizsgálatokat Csépai Ferenc, a szolnoki Damjanich Múzeum munkatársa végezte, eredményeiről külön tanulmányban számol be. 110
