Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)
Péter László: A karcagi múzeum előtörténete Szűcs Sándorig
A múzeumegyesület megalakult, mint annyi hasonló más vidéki városunkban is. Ám jellemző, hogy ennek a múzeum egyesületnek nyoma sem maradt az utókor emlékezetében, jól mutatva, hogy a múzeum ügye ezután is csak a kevés lelkesedőé maradt. A kor társadalmi és művelődési viszonyai nem tették lehetővé a társadalom állandó és hatékony közreműködését egy ilyen kulturális intézmény fönntartásában, fejlesztésében. A helybeli földbirtokosokból, városi tisztségviselőkből, egyháziakból verbuválódott egyesület itt is rövidesen szétszóródott, a múzeummal kapcsolatos munka pedig továbbra is Joó ÁNDRÁsra és néhány társára hárult. 1912ben beköltöztették a múzeumot az új városháza említett két szobájába, s ekkor tartották a múzeum ünnepélyes megnyitását. GYÖRFFY ISTVÁN mondta a megnyitó beszédet. Dicsérte Joó ANDRÁS munkáját, olyannyira, hogy az ünnepelt tréfásan rá is szólt: a múzeumról beszéljen ne róla." A megnyitás után a múzeum 1920-ig változatlan anyaggal állott a helyén. Összetételéről nem sokat tudunk, de valószínű, hogy a későbbről ismert gyűjtemény java már ekkor itt volt. Néprajzi tárgyak mellett várostörténeti emlékek is lehettek benne, mert pl. a város ide rendelte tétetni még az 1909 nyarán leleplezett főtéri Kossuthszobor koszorúszalagjait is. 7 Parasztasszony múzeumőr Joó ANDRÁS 1913-ban elkerült Karcagról, s az egész gyűjteményt a gyűjtésben, berendezésben és gondozásban segítő társára, özvegy BALOGH FBRENCNB VERES RÉBÉK 8 asszonyra bízta. VERES RÉBÉK egyedülálló egyénisége a magyar múzeumügy történetének. Nem csoda, hogy már akkor fölkeltette az újságírók érdeklődósét. Ennek köszönhetjük, hogy fényképe fönnmaradt, s hogy ebből az időből is van leírásunk a múzeumról. 9 A nagykunok híres székvárosát, Karcagot, maholnap a világ összes államaiban, ahol feministák és feminista szervezetek vannak, mint csodavárost fogják emlegetni. Ez a híressége onnan van a derék Karcagnak, hogy ő az első város nemcsak az országban, hanem az egész világon, aki elismerte a munka érdemét, s arra való tekintet nélkül, hogy szokás, előítélet s más effélék hogyan szoktak ilyen esetekben nyilvánulni, a város által fenntartott Nagykun-múzeum őrévé, vagyis custos-ává egy hetven éves tisztes parasztasszonyt, — özv. Balogh Ferencnét, akit az egész Nagykunságban Vörös Rébék néven ismernek, — nevezett ki. Vörös Rébék asszonyom és a kun-múzeum így összekerülve, körülbelül a legérdekesebb jelenségei a magyar kultúrának. Mert nemcsak a karcagi custos, hanem a múzeum is egészen érdekes specialitást alkot36 2. Ozv. Balogh Ferencné Vörös Rébék, a karcagi Nagykun Múzeum őre. nak. A világon nagyon sok múzeum lehet, de ennél liliputibb s amellett proporciósabb nem sok akad. Minden megvan nagyjában mégis benne, ami a kun-magyarság kultúrhistóriai életének érdekes, speciális vagy nevezetes dokumentuma. Gyönyörűség végigjárni azt a két termet, amelyben a kunmagyarság életére vonatkozó mindenféle emlékek és tárgyak gazdag gyűjteményét együtt látjuk. S ez a szép kis múzeum, melyre büszke lehet Karcag városa, két lelkes vidéki embernek köszönheti a létezését. Az egyik, aki a múzeumot tudományosan berendezte, és a gyűjteményeket szakszerűen katalogizálta, egy fiatal református pap, Joó András volt, e Dr. Hizly Károly ügyvéd szóbeli közléséből (1951) 1 Nagykunsági HírHp, 1903. ai|/i3zbu3 23. 8 Veres Rébék 1840. augusztus 19-én született Karcagon. Apja Veres János, anyja Szűcs Zsuzsanna. 1863-ban férjhez ment T. Balogh Ferenc cselédemberhez, majd ennek halála után Csányi András középparaszthoz. Csányi Andrásnéként jegyezték be a halottak anyakönyvébe 1923. október 9-én, 82 éves korában végelgyengülésben halt meg. Lakása Karcag 2983 (a mai Bercsényi u. 41.), méltó volna emlőkének megörökítésére. 'Az Érdekes Újság, 1913. március 23.
