Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)

Péter László: A karcagi múzeum előtörténete Szűcs Sándorig

I. Felhívás „Nagykun Múzeum Egyesület" létesítésére 1907bői. volt is lényegében igaz és jogos érv, hiszen az adott pillanat soha vissza nem tér, még ha később került is néhány olyan tárgy vagy szóbeli emlék, amelynek pusztulását végképp elsiratták. S ha még ötven esztendő múltán sem maradt kenyér nélkül a néprajz kutatója, annyi bizonyos, hogy sok tárgyi emlék és szájhagyomány már elérhetetlen lett az első, majd kivált a második világháború utáni évek búvárlója számára. De GYÖRFFY cikke egyben tanulságosan rögzítette a népélet korabeli állapotát: a cifraszűr már ekkor a múlté lett, de a gyolcsgatya és a pantalló küzdelme még nem dőlt el ezekben az években, bár az újnak a régi ellen viselt harca már megpecsételte a hagyományos viselet sorsát. GYÖRFFY ISTVÁN cikkének — bizonyára különösen az utolsó mondat argumentációjának — meg lett a hatása. A tudós barátja, Joó ANDRÁS, ekkor látott a gyűjtésnek; fél év alatt hétszázon fölüli tárgyat szedett össze, s a gyűjteményt ideiglenesen a református leányiskola termeiben helyezte el. Ekkor GYÖRFFY ismét cikket írt a társadalmi mozgalommá fejlesztett múzeumszervezés propagálására.

5 3* Ez a cikke hiányzik bibliográfiájából, s így még kevesebben ismerhetik, mint az előzőt. Nagykun Múzeum A mai napon tartja legelső gyűlését városunkban egy nagykun múzeum létesítésére tömörült, előretörő nemes gárda, mely fölülemelkedvén a hétköznapi nembánomságon, úttörő munkára vállalkozott. A múlt emlékei iránt való rokonszenv bár nem holt még ki egészen közülünk, nemes hatásának élvezésére az általános közöny miatt nem volt érzékünk. A szemünk elé került régiségek mellett egykedvűen haladtunk el, de meg nem állapodtunk; leggyakrabban figyelmünkre sem méltattuk azokat. Hogy közgyűjteménybe összehordjuk a tudás és tapasztalat eme vívmányait, a kedély, értelem vagy a gyakorlati használhatóság tanulságos és becses emlékeit ? arra meg éppen nem is gondoltunk, még kevésbé, hogy kutatások eszközlésével hódítsuk vissza hatalmunkba a múlt idők sajátosságait, érdekesebbnél érdekesebb maradványait, művészeti tárgyait és használati eszközeit. Egyesek kegyelettel őrizték, rejtegették az ősöktől birtokukba jutott régiségeket, s ünnepnapszámba ment, ha azokat bizalmasainak, féltékenyen bár, néha-néha megmutogatták. Mindamellett azonban kétségbevonhatatlanul igaz azon föltevésünk, hogy sok érdekes régiség kallódott el már avatatlan kezekbe jutás miatt. De tény az is, hogy még találhatók, éspedig tekintélyes számban, főleg néprajzi emlékek és régiségek, melyeknek összegyűjtése és megőrizése, közismertté tétele céljából becsülendő tevékenységet fejtett ki már eddig is Joó András helybeli segédlelkész. Az ő kezdeményezésének, felszólításának, fáradságot nem ismerő buzgalmának rövid idő alatt meglepően szép eredménye lett. Ma már hétszázon felül van a gyűjtemény darabszáma, melyek befogadására ideiglenesen az ev. ref. leányiskola épületében juttatott helyet az egyház vezetősége. Két kisebb helyiséget tölt meg már a gyűjtemény, mely a mai napon tartandó alakuló gyűlés előtt megtekinthető. Akinek szívében él a múlt idők emlékei iránti kegyeletes érdeklődés, mutassák ki ezt a létesíteni szándékolt kun múzeum mai alakuló gyűlésén való megjelenésükkel, és azzal, hogy az egyesület tagjai sorába beiratkoznak. A tömeges megjelenés annak bizonysága lesz, hogy a tervbe vett kulturális mozgalom horderejét mindannyian felismertük, méltányoljuk elődeink, önmagunk és utódaink érdekében. A jelennek hármas feladat jutott osztályrészül. Gondoskodnia kell önmagáról — első sorban; visszaemlékezni elődjére, a múltra, éspedig lehetőleg — kegyelettel; egyengetni útját az utódnak, a jövőnek, éspedig előrelátó szeretettel. Ilyen értelemben lévén, üdvözöljük a nagykun múz3um létesítésére egybesereglőket, s tanácskozásaikra a messze jövőre kiható áldásos sikert kívánunk. 5

GYÖRFFY I, Nagy-Kunság, 1907. április 28. 35