Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)

Diószegi Vilmos: A táltos alakjának földrajzi elterjedéséhez

szelet támasztott, hogy elvitte a ház tetejét. Minek az a tej meg tojás ? Az a lovának kell, mer sárkány a lova. Megmondta: 'meg ne ijedjenek, hogy milyen kelepcében lesznek nem sok idő múlva, de maguk ne féljenek.' Olyan szél lett, egy perc alatt támadt és hat háznak a tetejét is elvitte." (Andrásfalvy Bertalan gy., MNA 1960.) Bősön a foggal született gyerek táltos lett. A táltos mindent tud és a jövőbe lát. (Pócs Éva gy., MNA 1966.) Pódafán a foggal lett gyerek táltos vagy garaboncás lesz. Az ilyen gyorsan elmúlik (meghal). (Németh Imre gy., MNA 1967.) A garabonciás fiatal — általában 7 éves — korábban eltűnik a szülői háztól, elviszik a garabonciások; ekkor válik garabonciássá. ,,A garabonciások négy sor foggal születnek. A hetedik évben el is tűnik, akkor lesz belőle garabonciás. — Ha bemegy a faluba, az csak tejet vagy aludttejet kér. Aludttej a legfőbb, ezzel élnek. A kígyót lovagolják és viharral járnak." (S. gy. Kaposvár, Somogy m., Horváthné, 1896.) ,,14-be, mikor vót nagy felhőszakadás, monta mostohaapám: ott megy a garabonciás a sárkánnyal. Félóra alatt akkora eső volt, majd elvitte a falut. — Az csak aluttejen él. Mostohaapám azt monta: alul-felül két sor foga van. Hét éves korába eltűnik a szülői háztól az, aki annak születik." (S. gy.Cserénfa, Somogy m., Fehér János, 1899.) ,,A garabonciás foggal születik, két sor foggal; dupla felsőfoga vót. Megnőtt korába, 16—20 éves korába elmegy az erdőbe. Aluttejet szoktak kérni fölöstül. Nagy zápor van utána, ha nem adnak a garabonciásnak vagy sárkányának. Akkor elimádkozza a föjhőket. A garabonciásnak a sárkánykígyó a lova." (S. gy. u.o., Kelemen Istvánné, 1899.) „Azt monta szegény édesanyám, hogy annak a garabonciásnak négy sor foga van, fölül is kettő, alul is kettő. Azt megismerik már gyermekkorában, már mikor megszületik, mer négy sor foga van. — Hét éves korában elhatta a szülei házát. Akkor neki el kellett menni. El is ment." (S. gy. Surd, Somogy m., Lipódi Józsefné, 1886.) „A garabonciás foggal születik, azt' a garabonciás hét éves korában elviszi." (S. gy. Ligetfalva, Zala m., Finca László 1933.) „Ahogy az születik, megvan mingyá a két foga nekije és a hátán sörény van. És az bujdosódik hét évig. Aki illen, aki anyától született, de foggal, az elszokott tűnni hét éves korában. És osztán az mást nem eszik, csak aluttejet meg tejet. Ha aluttejet akar kérni, aztán azt mondják, hogy nincs, akkor megmondja, hogy van. Az illető meg csak kérdezi, hogyan tuggya, hogy van ? Megin csak azt ,mongya, hogy nincsen . . . De a garabonciás mongya, hogy ő tuggya, hogy van. Akkor ha nem attak neki, akkor savóvá változtatta a tejet: savóvá változott az aluttej." (S. gy. Nagyunyom, Vas m., Gecse József, 1911. jelenleg Acsádon (Vas m.) lakik.) ,,Vót nálunk egy garabonciás. amikor megszületett, két foga vót neki a szájpadlásán. Mikor hét éves elmúlott, akkor egyszer reggelre eltűnt. Sehol se lett. Keresték mindenütt, sehol sem találták. Tizennégy éves korában egyszercsak meggyütt. Azt mondta az annyának: aggyanak neki aluttejet. Nem attak neki aluttejet, mert nem vót. Ekkor nagy vihar keletkezett és a nagy viharral egyszercsak eltűnt. Többet nem látták. Az a hang gyött vissza: 'Apám, garabonciás diák vagyok engem sose fogsz látni!" (S. gy. Egyházasdaróc, Vas m. özv. Horváth Józsefné, 1894.) „Idesapám hoszta a krumplit ősszel. Hát útközben megszólította egy ember, hogy had gyűjjön be. Behívta. Itt alutt, még vacsorát is attunk neki. Kint alutt az istállóban. Vacsoraidő alatt beszélgettek arrú az emberrő a krumpliszedők. Mikó idesapám vacsora után kiment, azt kérdezi az az ember, hogy mit beszéltek őfelőle. Monta édesapám: 'Semmi rosszat.' — 'Azt tudom!' 'Csak azt mondták, hogy az ilyen ember foggal születik, mert az garabonciás.' Akkor az azt mondta: 'A falu végén is kéreszkettem, hogy aggyanak éji szállást, de nem attak, Pedig mennyi pénz van a falu végén a pajtaláb alatt.' Azt monta édesapámnak: 'A Látó dombon is van pénz. Másnap korán hajnalba mennyének ki, majd én megkerítem azt a helyet. Ásót vigyeuek, meg ne ijeggyenek, mert majd tuggya isten, miket látnak. Sokan ne mennyének.' Apám kérdezte: a sógorát elhívhatja-e. — 'Elhívhatja, de a pénzbű már annak is részesedni kell.' Idesanyám nem engette el, mert azt monta, hogy amíg ásnak, addig fejbevágja, azt beletaszítja a gödörbe. — Amit benn a szobába beszétek, azt ő mind tutta, pedig nem puhatolódzott. Az ilyen hét éves korában elmegy, aztán járja a világot." (S. gy. Lovászpatona, Veszprém in., Rác Lajosné 1898.) Fentmaradt a garafeowcms-hiedelemkörben — bár leggyakrabban megkopottan és elszigetelten — a táltos egyik legjellemzőbb vonása, a viaskodás, sőt a bika-alakban való viaskodás is. ,,A Hussz Jóska meg a Takács Laci meg a Csatyi Péter azt monták, hogy szeretnének sok pénzt. A garabonciás azt monta, ű tuggya, hol van. Monta, hogy a Buksi kertbe van is sok pénz. Azt monta: 'Ide vigyázzatok tik gyerekek: ollan magyarópácával csinállatok egy nagy kört. Én majd odamegyek egy nagy bika képébe és majd jön egy másik nagy bika is és majd bömböl igen. És tik csak ne fejjetek, tik csak nézzétek. Ne fejjetek! A bikák ott igen verekednek majd — az egyik én leszek — de ne fejjetek. Tik ne gond okozzatok, mer ha ti gondókoztok, akkor a pénz lemegy.' A garabonciás azt is monta még: 'Nekem mindenik aggyon 40 forintot.' Odaatták a pénzt, aztán a mogyorópácával bekerítették magukat. Akkor a garabonciás nagy bikának változott. Jött a másik bika is, azt bömbölve verekedtek. Ők nézték, hogy a bikák 13* 195