Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)

Balassa Iván: Szűcs Sándor az etnográfus

5. A karcagi Györffy ístván Nagykun Múzeum kincsei között. Közben Karcagon, ahol a háború pusztítása semmit sem hagyott az egykori gazdag gyűjteményből, olyan mú­zeumot hozott létre, amit még egyszer aligha lehetne. Munkássága éveire visszatekintve, ezeket írta: ,,A mú­zeumi munkában a tárgy- és adatgyűjtést tartom itt a legsürgősebbnek. Mintegy hetven esztendő leforgása alatt háromszor változott meg az életforma. A rétes-élet és a külterjes állattartás emlékeit a vízszabályozás utáni élet hányatta és feledtette el, emezét meg a mostani rohamosan fejlődő magasabb szintű életforma. Mikor ide­jöttem, üres volt a raktár, de még a kis kiállítás is. Sike­rült elérnem, nem is drága pénzen, hogy már más a hely­zet. Többtermes jó kiállítást csinálhat a múzeum a saját anyagából. Nehéz a gyűjtés. Nem hiába írta a jó GYÖRFFY István a század legelején, mikor a karcagiakat múzeum­alapításra noszogatta: ,Aki ötven év után jön, nem talál semmit.' Csak abból sem maradt semmi, amit ő össze­szedett. Csak az az idő jön el nehezen, amikor a múzeumot 18

Next

/
Thumbnails
Contents