Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)

Molnár Balázs: Jászkunsági betyárokról és Ambrus Sándor veszettállatorvosról

i ¥: mgm^M 4. Ambrus Sándor és édesanyja fejfája 1959. Néprajzi Múzeum F. 153888. MOLNÁR B. felv. Öleld fiadat anyai kebledre Álmodjunk álmot Ketten örökre. Áldás Béke poraikra. Élete utolsó heteiben körülötte tevékenykedő B.I. elmondotta, hogy készülődött utolsó útjára. Gyógyszeres üvegeit kiürítgette, mindent elrendezett maga körül, a vele élő asszonyt hazaküldte Vésztőre és mikor mindent elrendezett maga körül, felakasztotta magát. Hogy végakarata szerint történt-e minden, azt még nem deríthettem fel: vajon mellette pihen-e fütykös somfabotja, amint azt egykor meghagyta. Soha honoráriumot nem kért, de el sem fogadott (egyetlen Papp József közjegyző pénzhonoráriumáról hallottam). Nem sokat örökölt, de öröksége nagyobo része is elúszott. Pár hold föld tulajdona maradt, ahhoz bérelt is földet, amelyet társas munkában páciensei műveltek meg. Úgy mondták, hogy az egyes földmunkák idején tízszer annyi fogat megjelent, mint amennyi földterületéhez egyáltalán hozzáfért. Élete derekán egy alkalommal gondolt egyet Sándor bácsi: elhatározta, hogy meghal, megparancsolta, hogy ravatalozzák fel, harangoztassanak neki. Temetése napján gyülekezőre is elharangoztak, már a papért is elment a szekér, a holttetemét is kihozták „szentmihály lovára", amikor nyílott a szemfedél, Sándor bácsi melléről kalapját fejére tette, kilépett a koporsóból somfa fütykösével kiment az utcára és megnézte, hogy kinek a fogata hiányzik. Fogcsikorgatva, szava járásával mondotta, na megállj X. Y. (mondotta neveket), jöhetsz énhozzám, hogy a lovadnak, meg a tehenednek baja van . . . Ambrus Sándor rendkívül adottságokkal rendelkező sárréti parasztember volt, aki nem illeszkedett bele abba a társadalmi rétegbe, amelybe születésénél fogva tartozott volna, de nem nőtt bele más társadalmi rétegbe se. Születési adottsága, szerzett tapasztalata, gyógyító tevékenysége olyasféle életformát biztosított számára, mint egykori pákászaink élete volt. Egyéniség volt abban az életformában, amit saját maga alakított ki magának. Molnár Balázs IRODALOM Szűcs Sándor 1942 A régi Sárrét világa. Budapest Szűcs Sándor 1946 Pusztai krónika. Budapest Szűcs Sándor 1954 Ludas Matyi cimborái. Jászkunsági Füzetek 1. Szolnok Szűcs Sándor 1957 Pusztai szabadok. Rajzok a régi Alföld életéből. Budapest Szűcs Sándor 1969 Betyárok, pandúrok és egyéb régi hírességek. Budapest ZSILA Gyula 1965 Emberi sorsok. Önéletrajzi részlet. (In: Sárréti írások. Néprajzi és helytörténeti antológia. Szerk.: MIKLYA Jenő). Szeghalom 187