Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)

Molnár Balázs: Jászkunsági betyárokról és Ambrus Sándor veszettállatorvosról

falujuk gyógyszerésze rendszeres közreműködését. Fekete János gyógyszerkészítményeit gyógyszertár is árulta. Jószágtartó öregek emlegették, hogy csak úgy kellett kérni a patikából, hogy „Fekete János orvossága". Sándor bácsi közléséből szeghalmi, vésztői, csökmői, kornádi állattartó gazdák és állatgondozók elejtett szavaiból csak néhány esetről hallottam a sok száz alkalomból. Praxisából három esetet említett Sándor bácsi: Dévaványán és két esetben karcagi tanyavilágban kezelt „rossz vírű" (veszett) marhát. Valahány esetről hallottam, marha volt, pedig praxisában legtöbbször lógyógyítás szerepelt. Baromfifélével nem foglalkozott, sertéspanaszoknál is ritkán adott tanácsot. Kutya már gyakrabban előfordult gyakorlatában. Szeghalom község orvosa, dr. Hajdú Endre elismerte Sándor bácsi gyógyítótehetségét. Dr. Hajdú Endre helybeli születésű volt, s orvosi gyakorlata mellett gazdálkodott is. Nagy lóbarát volt, diákkoromban négyes lipicai fogattal is járt-kelt a faluban. Ha lovának valami baja volt, K. S. állatorvos kollégájához fordult. Egyik alkalommal beteg lova nem javult, aggodalma Sándor bácsihoz vezette, akit magához kért. Sándor bácsi megjelent „Ambrus bácsi a Kesely kornyadozik hetek óta, elkövettünk vele mindent, de nem javul, segítsen rajtam —, tudja én is segítettem magán (néhány évvel ezelőtt nagy beteg volt Sándor bácsi és dr. H. E. gyógyította meg)." Nem szólt Sándor bácsi semmit, csak amolyan orrfintort vágott. „Na (mondotta Sándor bácsi), nézzük meg", kimentünk az istállóba, mondotta dr. H. E., alig léptünk be, észrevettem hogy az Öreg már látja mi baja lehet, de azért körülnézett. — „Eret vágunk rajta" — mondotta Ambrus bácsi. Még két alkalommal eljött az öreg, megmondta, hogy takarmányozzuk. Rendbejött a lovam — mondotta dr. H. E. Dr. H. E. ekkor mondotta el a következő esetet: egyik alkalommal Papp méltóságos (közjegyző volt Szeghalmon) szobakutyájának szorulása volt. Bármit követtek el vele, nem javult. Azt határozták, hogy elviszik az öreg Ambrushoz. A szobalány ölbe vette és elvitte a kutyát Sándor bácsihoz. Nem volt otthon Sándor bácsi, mondotta a felesége, hogy hagyja ott. A szobalány az ágy előtti azon székre tette pórázon, amelyiken ülőpárna is volt és ott hagyta. Hazatért Sándor bácsi — a szokásos ittas állapotban. Belép, fogát vicsorgatja, szemöldökét ráncolja, száját csucsorítja fütykös botjával a kutya felé döf: „hát az mi!" —• Papp méltóságos úr . . . válaszolná a felesége . . ." kutyának az udvaron a helye, mars ki" — ordította Sándor bácsi. Felesége kivezette az istállótornácra, s egyik oszlopához kötötte. Visszatért. Mielőtt ételhez nyúlt volna Sándor bácsi, megparancsolta feleségének, hogy vigyen oda egy veder vizet. Sándor bácsi megebédelt, rágyújtott, elfüstölt vagy két cigarettát, az asztal mellől felállt, kiment. Ment a kutya felé, az félelmében forgolódott jobbra-balra. Az istállóágas szegén lógó rossz istrángot leemelte Sándor bácsi, kétrét fogta csihé-puhé, vagy kétszer végighúzott rajta. Szerencsétlen állat kínjában is csak úgy lövelte magából az ürüléket. A gazdád istenit, csak azt mondogatta az öreg, felemelte a vödör vizet és leöntötte a kiskutyát. Meghagyta a feleségének, hogy másnap délelőtt egy kis szikkadt kenyeret adjon a kutyának, s ha érte jönnek, mondja meg, hogy estefelé elvihetik —, egy kis megfigyelés alatt van, mondotta. Másnap reggel jött a szolgalány, érdeklődött a kutya után. Jól van, mondotta Ambrus néni, de megfig}"elés alatt van, estefelé el lehet vinni. Naplement tájt érte ment a szobalány, Sándor bácsi nem volt otthon, Ambrus néni bevitte a lakásba, ahol a szobalány nyomban ölbe vette, a kiskutya úgy bújt, ragaszkodott a szobalányhoz, mint soha azelőtt. Ambrus néni elmondta Sándor bácsi étrendi javaslatát. Rendbejött a kiskutya. Papp méltóságos honorálni akarta a doktor úr fáradozását. —• Hívatta. El is ment Sándor bácsi egyik napon, fütykös botjával megjelent: a kis kutya, ahogyan megpillantotta, eszeveszetten rohant egyik sarokból a másikba, nyüszített. — Fél a doktor úrtól, mondotta Papp méltóságos. — Igen, felelte Sándor bácsi, akit pálinkával kínált, miközben köszönte gyógyító tevékenységét és rendkívül magas honoráriumot nyújtott át neki Papp méltóságos. Sándor bácsi felesége elhalt. — Felesége halála után lakott két asszonnyal is. Utoljára egy vésztői asszonnyal, de már nem a Péter András utcában, máshol és rendkívül szerény keretek között. Utoljára 1941 tavaszán találkoztam vele, amikor elkísérhettem egyik betegéhez, Vigh József lovához. Tulajdonosa kivezette a csikó lovat ós Sándor bácsi gondolkodás nélkül kovácsért üzent, akivel a ló első lába pataját kezeltette. Pár év múlva, amikor ismét Szeghalomra mentem Sándor bácsival már nem találkozhattam, mert a temetőben pihente gazdag élete fáradalmait. Nem Imre öcscse sírboltjában, sírboltja kertjében, hanem a temető sorjában, anyjával közös sírban. Fejfájára sem dr. Somogyi Imre versét faragták: Itt nyugosznak Petri Terézia 1839—1868 és fia Ambrus Sándor 1862—1942 Felejthetetlen édes jó anyám Akit szerettem szívből igazán 186