Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)
Molnár Balázs: Jászkunsági betyárokról és Ambrus Sándor veszettállatorvosról
— Közben Ambrus néni is visszatért. Nem sok idő múlva gondterhelt parasztember érkezett. Bekopogott, köszöntötte Ambrus nénit: — Itthon van Sándor bácsi ? — Itthon. — Akkor küldje ki. — Alszik, felelte Ambrus néni. — Ha felkel, küldje el, válaszolta az ember és kissé megnyugodva fordult, köszönt. Nem sok idő múlva érkezett a másik ember. Nem figyelhettem tovább, hogy napestig még hányan kopogtak. Ez volt első találkozásom Sándor bácsival. Ettől kezdve ösztönösen is, és tudatosan is gyűjtöttem a róla szóló elbeszéléseket. Elmondom hát úgy, amint láttam, hallottam, majd tapasztaltam. Az emlékezet úgy tudja, hogy a török-tatár pusztítás, a Rákóczi-szabadságharc után sok kunsági család telepedett meg Szeghalmon. Ambrus, Borús, Huszti, Mészáros Nyitrai, Petri családok a későbbi vagyonos parasztcsaládok elődei voltak. Ambrus Sándor anyja Petri Terézia volt, aki nagy gonddal, sok vesződsóggel nevelte nyugtalan természetű, akaratos gyermekét. Korán elhalt édesanyjára bánatában, keservében élete minden kellemetlen percében hálával emlékezett a korán árván maradt fia. 2. Ambrus Sándor lovat gyógyít 1941. ,,Pongyember voltam fiam — mondotta egyik alkalommal Sándor bácsi. Még 18 éves sem voltam, elvittek katonának, a bosnyák frontra, ahol gyógykovácsokhoz kerültem. Amikor leszereltem, megnősültem. Ha baja volt a jószágnak, segítettem rajta." A gazdálkodással keveset törődött, kereste a társas alkalmakat, így gazdasága nem gyarapodott, csak pusztult. Imre öccse több földet örökölt, a nősüléssel is jelentékeny vagyonra tett szert. Feleségével mindent elkövettek vagyonuk gyarapítására. Különböző vállalkozásokba kezdtek, mozit építettek. Családtalanok voltak, s minden gondolatukat vagyonuk gyarapítására fordították. Állandóan örökösödési perben voltak, mondották kortársaik. Imre feleségével elhatározta, hogy haláluk utáni sorsukról még életükben gondoskodnak: kriptát építtettek. Az epreskerti temetőnél, a szeghalmi—vésztői kövesút mellett, a Simay (egykori békési csendbiztos) sírboltja szomszédságában megépült Ambrus Imre kriptája. Végrendelkeztek, hogy ki kerül a kriptába és ki kerül a kriptán kívüli temetőkertbe a rokonság közül. Ambrus Sándor helyét a temetőkertben jelölték ki, ami bosszantotta. Ezért Vigh Mihállyal két hatalmas akácfából elkészíttette a maga és felesége fejfáját és arra ősi szokás szerint jellegzetes tulajdonságokat megörökítő verset rovatott. Borozgatás közben beszélgettek arról, hogy ki készítse el a verssorokba foglalt sírfeliratot. A megfelel3 vers díját egy birkában szabták meg, s abban is megállapodtak, hogy azt közös vacsorán fogyasztják el. Többen próbálkoztak a versfaragással. Dr. Makai Márton és dr. Somogyi Imre ügyvédek versét találták a legalkalmasabbnak. A Petőfi-csokornyakkendőben járó, mindig víg kedélyű Makai versét bolondosnak vélték, elvetették, így dr. Somogyi Imre ügyvéd verse került a fejfára: Itt e sírboltban Ambrus Sándor gazdát takarják a rögök, Gyászolják most őt a tehenek paripák, malacok és az ökrök. Márkus, Diczi, Talpas, Szarni, J umi,Bórek,Hámi, kik hosszú időkön voltak néki jóbaráti. Világi életét tartották vígságban, míg pénze volt 183