Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)

Betkowski Jenő: Képek az egykori szolnoki faha-józás történetéből. Teleltetés

hajósokkal. Csak idők múltán gondoltam rá, hogy össze kellene gyűjteni a népi hajósélet emlékeit írásban és képekben. A gondolatot az adta, hogy láttam a népi hajósvilág erejének rohamos hanyatlásai, s azt, hogy idejétmúlt életforma, mely a modern élet iramát nem bírhatja már sokáig. Serkentett a tudat, hogy ennek a nagymúltú népi foglalkozásnak nyom nélkül kell elmúlnia, hiszen a néprajzi irodalom mindmáig tudomást sem vett róla. Csak azt írtam meg, amit részben magam átéltem, láttam, olykor csináltam, s kicsi részben azt, amit a tiszai hajósélet nem nagyon távoli múltjának még élő, vagy akkor még élt részeseitől, tanúitól, öreg hajósoktól, meg superoktól hallottam. Forrásmunkát nem használtam, mert ilyesmi nincs, de különben is nem könyveket akartam megkérdezni, hanem magát az életet. A múltba csak addig mentem vissza, ameddig a legöregebb hajósok emlékezete elért, mert nem a hajózás történetét akartam megírni, mint inkább a hajóséletet. Ahol nem a saját tapasztalataimat, élményeimet adtam, hanem az öregek elbeszélését, mindig megneveztem a forrást, hol név szerint, hol csak így: „amint az öregek beszélték." Ez annyit jelent, hogy az illető dologról minden megkérdezett egybehangzóan beszélt. Magára a hajózás lényegére, a hajóépítésre, javításra* s általában a hajózás körüli műveletekre vonatkozólag az öregek emlékezetére nem igen volt szükségem, mert kb. 1940-ig pl. a hajóvontatás legősibb formái (gyalogos, lovas vontatás, kukázás stb) együtt éltek még a legmodernebbekkel: a gőzös- és motoros vontatással. Az öregek emlékeire főleg akkor támaszkodtam, mikor az én időmben már megszűnt búzaszállításról, a hajósok egykori eletéről vagy a. hajóséletre jellemző régi esetekről írtam, melyeknek ők még élő tanúi voltak ..." A tiszai hajósok, meg a hajóácsok munkájának, ennek a szép mesterségnek legapróbb részletét is megismerve, rajzolva és fényképezve jutott el arra a felismerésre, hogy monografikus feldolgozásban kell megörökíteni ezt a letűnt életformát, kihalt népi foglalkozást. BETKOWSKI JENŐÍ a monográfia megírásáraösztönözte mégaZO-as évek közepén GYÖBEFY ISXVÁN is, a kiváló néprajztudós. Részlettanulmányok, így a hajóépítésről szóló fejezet el is készült már akkor belőle. De a II. világháború esztelen pusztításának áldozatul esett a két évtizedes gyűjtés csaknem teljes anyaga: több száz fénykép, s a kész tanulmány csaknem egész kézirata. A megmaradt jegyzetekből rajzvázlatokból kezdte meg újra — ösztönzésünkre — a tanulmány újraírását. A padlásra felkerült ceruzarajzvázlatok megmaradt része szolgált alapul a rajzok elkészítésének. A néhány megmaradt értékes fénykép) mutatja, hogy milyen kincs veszett el a háborús pusztítások következtében, az egyes munkafázisokat, folyamatokat megörökítő százakra, menő fényképanyagban. Az újraírással egyidőben megpróbáltuk a hajóépítés munkaeszközeit is összegyűjteni a szolnoki múzeumba, s a hajóépítésre, javításra vonatkozó munkafázisokat újra fényképeztetni vagy megrajzoltatni. 8 ha az eredeti fotók százai nem is gazdagíthatták az újonnan írt monográfiát, a szöveges, rajzos része újra teljes értékévű vált. Az értékes művet a Magyar Tudományos Akadémia II. Osztálya ösztöndíj-prémiumban részesítette 1952-ben. A monográfia teljes megjelentetésére azonban nem kerülhetett sor. A Magyar Nyelvőrben és az Ethnographiában megjelent részletek publikálásán kívül a szolnoki múzeum vállalta azt a megtisztelő feladatot, hogy részleteiben ugyan (az anyagiak korlátozottsága miatt), de közreadja, a monográfia kiadatlan többi fejezetét. BETKOWSKI JENŐ munkájának legnagyobb érdeme, hogy megörökítette a tiszai fahajózás ősi mesterségének, a tiszai közlekedésnek minden apró részletét, s tette ezt olyan irodalmi igényű megfogalmazásban, hogy munkáját nemcsak a szakkutatók tudják használni, de haszonnal forgathatja bárki, aki meg akarja ismerni a Tiszát, s a mellette élő nép küzdelmes, fáradságos, de szépségeket is feltáró hétköznapjait. Emlékezetül közöljük nagyszerű munkájának egy kis részletét. Kaposvári Gyula 160