Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)

Balassa Iván: Szűcs Sándor az etnográfus

3. Téli beszélgetés a porosközi (Biharnagybajom) gulyakútnál 1938. csökét termő fákkal. Legnevezetesebb mégis méhészete volt, melyben a kasok helyett különböző, részben maga tervezte kaptárokat állított, melyet messze földön megcsodáltak. Sokat olvasott, tapasztalatait feljegyezgette, kis könyvtára volt Szűcs Sándor első olvasmánya. Korai halálakor négy gyermek gondja szakadt édesanyja nyakába. „Édesanyám, NEMES Zsuzsanna, csodálatos hűséggel őrizte emlékezetében a szüleitől, nagyszüleitől és a falu öregjeitől hallott hagyományokat. A falu, a táj múltjáról, a régi Sárrét életéről, nevezetes embereiről szóló történeteket. Nagyon szépen tudott beszélni erről. Kisgyerekkoromban nem mesét mondott nekem, mint általában szokás, hanem e történeteket idézgette" — vallja róla fia, akivel 90 éves korában bekövetkezett haláláig együtt lakott a szülői házban. A környezet, a közvetlen családon túl a szomszédok, a bejáratos idősebb, a réfc virágkorát még megért emberek, sokat meséltek az érdeklődő kisfiúnak. Az egyik meg éppen egy darvat is ajándékozott neki, amelyik nagy begyesen sétálgatott a hatalmas udvaron. így ismerte meg a rét, a nádas életét, a messze vezető réti utakat, a betyár •és verbunkos történeteket. Amikor meg az iskolában a betűvetést is elsajátította, már irkapapirosra rótta mindazt, ami leginkább érdekelte és megragadt benne. Tizenhárom éves volt csak, amikor hogy hogynem kezébe került az Ethnographia 1916. évi két füzete. Nehéz lenne megmondani, hogy mi kötötte le jobban a figyelmét, a János vitéz és a népmesék összevetése, vagy Arany: Hamis tanújának néprajzi magyarázata, esetleg a mondák és a babonás történetek, melyekhez hasonlót maga is annyit ismert. „Izgalmas, elgondolkoztató olvasmány volt ez számomra. Akkor még inkább csak megsejtettem, mint megtudtam belőle, hogy az általam leírt történetek, mondák, babonák nem csupán érdekességek, hanem ennél sokkal többet érő fontos hagyományok, források. Vizsgálatukkal egy tudományág, a néprajz foglalkozik. Ettől kezdve egyre tudatosabban kezdtem gyűjteni ezeket. Elindultam arra a hosszú gyűjtőútra, amelyik jószerint még ma sem ért véget." Közben magántanulóként a polgári iskolát járta, mert ez kívánta a nehéz körülmények között élő családtól a legkisebb anyagi megterhelést. Majd Debrecenben a felső kereskedelmi iskola tanulója lett és le is érettségizett anélkül, hogy valaha is kereskedelmi vagy pénzügyi 15