Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)

Dorogi Márton: Sárréti és nagykunsági adatok a kacagány viseletről

13. Juhász mell- és hátibőrben. Hajdúszoboszló. Néprajzi Múzeum felvétele. F. SI846. Béres Ferenc püspökladányi szűcsmester szerint: „1840 táján még divatja volt. A bőrt kidolgozták hozzá. A nyakát kikanyarították. Kifelé volt szőrivel. A szélét beszegték. A hosszú fürtű ürüket fél farokkal hagyták meg. A két első lábánál fogva kötötték a nyakukba. A nagy bőrökre derék irányba is kötőléket alkalmaztak, annál fogva akasztották magukra." A mezőtúri Györkesz Sándor öreg szűcsmester szerint is csinálták a szűcsök. Elbeszélése értékes adatokat szolgáltat mind készítésére, mind viseletére: „Mezőtúron még 1848 előtt nagy keleté volt a hátibürnek, vagy kacagánynak, főleg a fiatalság viselte. Lakodalmak alkalmával lóháton csak úgy röpült utánuk. Hideg, szeles időben az iskolás gyerekek is széltére viselték. A szegényebbek göndör fürtű juhbőrből csináltatták, a jobbmódúak borz-, farkasbőrből is szűcsökkel. A bőrt minden készítés nélkül megtörték, a körmök, fülek, fark rajta maradtak. Mikor ki volt törve a bőr, körülnyírták, irhával beszegték, de előzőleg belülről színes posztóval meg is bélelték. Az orr hegyétől a nyak tövéig bevágták és a férfi nyaknak megfelelőleg, egy darabot kivágtak belőle (12. ábra). Mikor a tulajdonos a hátibőrt vállaira vette, a két első lábat a nyaknál összekötötte, úgy hogy az orr, fül és pofa a mellen csüngött, a két hátsó láb, a fark hátul fityegett."

17 A kacagány viselés módjából eredeztethetjük a menték vállra vetett viseletét, parasztoknál a ködmön és kabát panyókán hordását. Talán a ködmönök, szűrök és menték átalvetője is a kacagányok megkötőjének az emléke. Több adatunk említette, hogy a szűr és suba alatt melegítés céljából hátibőrt viseltek, ebből alakult ki a subák kacagány-gai lérja. A kacagány rokonai A kacagány, illetve a hátibőr csak a hátat, esetleg a vállakat melegítette, azért a fázlódó szegény pásztor, vagy falusi ember sok esetben kiegészítette egy hasonló bőrrel, amely az elülső részét védte, melegítette. Ezt elejbőrnek, vagy mellybőrnek nevezték. Kiss LAJOS adatközlése szerint: ,,A paraszt és pásztor emberek eljárásához hasonlóan, készítetlen zsíros bőrből készítették, kiszáradás után kicsit megtörték. Öreg szűcsök állítása szerint a hátibőrt a mellbőrrel együtt viselték, vagyis két hátibőrt kötöttek a nyakba, egyik elől, másik hátul szolgálván védelmük" Az elejbőrnek is, mint párjának, a hátibőrnek levágták a fejét és farkát. Mind az elej-, mind a hátibőrt a nyaknak megfelelően kikerekítették. A legegyszerűbb melly17

GYÖKFFY I., 1912. 143