Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)
Dorogi Márton: Sárréti és nagykunsági adatok a kacagány viseletről
14. A mellybőr szabása án 15. Mellybőr vagy mejjedző elölről 16. Mellybőr vagy mejjedző megkötése hátulról bőrt a hátibőrrel a vállon át a mellen, a hátsó lábánál fogva pedig a hason kötötték össze (13. ábra). Aki pászentosabbra akarta, az a két bőrt a vállon összevarrta, az alját pedig lekerekítette. Oldalt a lábak összekötésével zárta. Varga Lajos nádudvari pásztor így mondta el készítését: „Báránybőrből készült. Megszárították a bőrt, aztán langyos sós vízzel megparásolták, és beszórták korpával. Megdörzsölték a kezük közt. Finom puha lett, akár a bársony. A két bőrt azután a mellső lábánál fogva összevarták és nyakba vetették. Meleg volt, nagy enyhe volt. Oldalt teljesen nyitott. Durva munkára, ganét hordani igen jó volt." Szabó Pálné kunhegyesi szűcsmester özvegye szintén hallott olyan munkáról, amikor a két bőrt csak összevarrták és alól lekerekítették. A hát- és mellbőrrel több rokon ruhadarabb van. Eredetileg ezek is varratlanok voltak, és nem volt el ej hasításuk. llellybőrnek, vagy mejjedzőnek mondják azokat a bőr ruhadarabokat, amelyek csak a mellet borítják és csak derékig érnek. Ez tulajdonképpen egy, a nyaknál kikerekített, a vállon és derékon hátranyúló bőrdarab, amely a nyakba van akasztva, illetve kötve a vállnyúlványhoz erősített galanddal, derékon pedig a derékkötővel megkötve (14—16. ábra). Ingre kötötték fel, rá ködmönt, vagy kiskabátot (ujjast) vettek. A falusiak és a tanyasiak viselték. Nem volt elterjedt, de elvétve az 1930-as években még akadt. A szélét néha beszegték. Rendszerint maguk a parasztok, béresek ,,barmolták" maguknak. Ha a mell- és hátibőröket szabással alakítják és legalább az egyik oldalon és vállon összevarrják, akkor már derékravalónak, mellyesnek, bujjbele ködmönnek, de leginkább pusziinak, bőrlajbinak, mellénynek mondják. Valószínűleg ezt a ruharadabot nevezi a debreceni 1793-as limitáció ,,mellyre való ködmön p>uszlinak". (A puszii, mellény, lajbi elnevezése eredetileg az előlgombolós, ujjatlan viseleti darabok neve volt (17—19. ábra). Egyik adatközlőm így írta le: ,,Öregapámnak is volt ködmönpuszlija. Két juhbőrből kiszabott egy elej- és egy hátrószt, az alját lekerekítette, a nyakát kivágta. Két oldalát és a vállát gomb helyett odakötözött bőrsallanggal összekötötte. A vállán a kötést ki sem bontotta, úgy húzta magára. Az oldalán három helyen volt összekötve." 18 Legtöbbje ezen primitív szabású ruhadaraboknak az oldalon és a vállon volt összevarrva, a balvállon és oldalon pedig szíjjakkal kötötték, vagy irhából, illetve csomózott gombokkal gombolták össze. Szabásuk igen egyszerű. Két bőrt egymásra fektettek, kikerekítették rajtuk a nyakat és a karöltőt. Alól egyenesre vágták, ha azt akarták, hogy a hasat is, hátul a derekat is takarja, mólyen lekerekítették (20—22. ábra). Zsebet, cifrát nem tettek rá. Rendszerint maga a pásztor, vagy parasztember mesterkedte magának. Igen előnyös viselet paraszti munkához. Kabát alatt, enyhébb időben kabát nélkül viselték. 18 Illyés János juhász, 50 éves, Csökmő, 1950. 144
