Szabó István: Tallin - Észt Füzetek 1. (Szolnok, 1972)
Kulturális élet
termet is építettek. Az. uj otthonban több próbalehetőség is nyílott, s mindez igényesebb, ki— munkáltabb előadásokat eredményezett. Sokat fejlődtek a színpadképek is. Ebben nagy szerepe volt azoknak a színháznál első ízben alkalmazott dekoratőröknek, akik már nemcsak hogy jószándéku lelkes emberek, de képzőművészeti előképzettséggel rendelkeztek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején nemcsak az "Estonia", de minden észt színház törekvését erős realista tendencia jellemezte.Ez természetes következménye volt annak, hogy az Októberi Forradalom idején szoros kapcsolatba ke-, rült az uj utakat járó orosz és észt társadalom. Szintén a szovjet néppel való szorosabb kapcsolatra utal az is, hogy a munkások korábbi,bátortalan kezdeményezéseiből Julius Rossfeldt és Alfred Umberg vezetésével 1917-ben megalakították Tallinnban az első észt proletár színházat, a "Dolgozók Színházát". A szovjet hatalom észtországi veresége után mindezek a kezdeményezések, próbálkozások elsorvadtak. A burzsoá köztársaság éveiben ugyanis a színházak ismét üzleti vállalkozók kezébe kerültek, s a művészeti szempontok csak másodlagos szerepet tölthettek'be.- 82 -