Szabó István: Tallin - Észt Füzetek 1. (Szolnok, 1972)

Kulturális élet

194-o-ben a szovjet hatalom visszaállítása ,tán a színházak szempontjából a leglényegesebb intézkedés az államosítás volt. Észtországban ez azért volt különösen jelentős, mert igy a színházak kikerültek a létüket közvetlenül meghatározó üzleti szempont befolyása alól. S mivel mü— vészetszerető- színházi emberek - ambiciózus rendezők, szerzők és színészek is szép számmal akadtak, most amikor az államtól biztonságot jelentő rendszeres anyagi ellátást kaptak, nagy mértékben emelkedett a színházi előadások művészi színvonala.

A színjátszás a háború, a német megszállás idején sem szünetelt. Az evakuált művészek számtalan műsort, koncertet adtak a szovjet hátországban, a különböző városokban. A háború után pedig — noha olyan veszteségek érték az észt színjátszást, mint az "Estonia" pusztulása — ismét nagy lendülettel láttak munkához. Az igazi fejlődés természetesen akkor' kezdődött, amikor A.Kotli é— pitész teryei szerint felépült ismét az "Estonia” uj épülete. /Tervrajzait lásd a 4-5. oldalon/.

Mint szerte a világon, Észtországban is leginkább az bizonyítja a színjátszás, a szinházkultura színvonalát, fejlettségét és erősségét, hogy a színpad egy igen jelentős nemzeti dráma-