Tolnay Gábor: Dél-Alföldi haszonbérleti szerződések 1906-1945 (Documentatio Historica 12., 2007)
Tolnay Gábor: A haszonbérlet
c) a részlet d) a haszonvételi bérleteket különböztethetjük meg. a) Az uradalmi bérlet tárgya egy vagy több önálló birtokbérletből álló uradalom, vagy több uradalomból álló latifundium. Mivel a bemutatott szerződések között ilyen nem szerepel, csak utalunk erre a formára. b) A birtok- vagy jószágbérletnél a bérlet tárgya egy major vagy esetleg több majorból álló birtoktest, amelyet egy bérlő személyesen kezelhet. A birtokos ezzel a formával a legnagyobb állandó haszonbérre, egyúttal birtoka legjobb karbantartására számíthatott, a bérlőnek pedig leginkább e rendszernél nyílt alkalma olyan bérletre szert tenni, amely egyéniségének, vagyoni erejének és szakképzettségének megfelelt és ezzel neki önálló működési kört biztosított. A birtokok legokszerübb kezelése pedig főképpen e rendszer mellett volt elvárható, hiszen ez a rendszer a nálunk hiányosan képviselt középbirtokos osztály némi pótlására is alkalmasnak látszott. A földmüvelésügyi kormányzat is szorgalmazta az állami birtokoknál a farm-rendszerü gazdálkodás kialakítását. 72 c) A részlet- vagy parcellabérletet leginkább kisebb-nagyobb - gazdasági épületekkel föl nem szerelt - mezőgazdasági ingatlanok alkották. A bérbeadóra nézve ez a módozat annyiban előnyös, hogy a részletekben kiadott mezőgazdasági ingatlanokért rendszerint jóval magasabb haszonbért kapott, mintha azokat egészben adta volna ki. Ennek főleg az az oka, hogy a részletbérlők között nagy versengés volt. A versengésre a lehetőség abban mutatkozott meg, hogy a részletbérlő saját munkáját többnyire nem vette figyelembe, és így magasabb haszonbért ajánlhatott, mint az idegen munkásokkal dolgoztató bérlő. A bérbevevők esetében két szempontból előnyös a bérletnek ez a fajtája. Egyrészt, mert kisebb birtokok területének kellő kiegészítésére és azzal a birtok felszerelésének jobb kihasználására adott módot, másrészt, mert a mezőgazdasági munkások és kisiparosok a számukra legfontosabb mezőgazdasági terményeket saját munkájukkal meg tudták szerezni, és így munkájuk jobb értékesítésére találhattak lehetőséget. d) A haszonvételi bérlet tárgyát nem telek, hanem a birtokokkal kapcsolatos egyes haszonvételi ágak és jogok - volt regálék és azok kapcsolt részei képezték. Ide tartoztak a malmok, szeszgyárak, kocsmák, a vadászat és halászat bérbeadása. Ide számított a tej hozamoknak, a gyümölcsfák és egyes telkek - rétek - hozamának előre kikötött bér melletti átengedése, valamint a legelőknél szokásos fűbér, amelyet a legelőre bocsátott házi állatok darabszáma után vetettek ki. A helyesen alkalmazott haszonvételi bérlet mind a bérbeadónak, mind a bérlőnek egyaránt előnyös volt, mert a választott haszonvételi ág tökéletesebb kezelésére és jövedelmezőbb kihasználására teremtett lehetőséget. A bérlő által fizetett haszonbér minősége szerint készpénz és terménybérletet különböztettek meg. A készpénz-bérletnél a kifizetésre kerülő bért készpénzben állapították meg. Legfeljebb mellékesen kötöttek ki terményszolgáltatást is. Ez a forma vált általánossá. A terménybérletnél terményben kötötték ki a fizetendő bért, még pedig 72 Magyar Farmrendszer, szerződési tervezet, tervvázlatokkal és költségvetésekkel. Kiadja a földművelésügyi m. kir. minisztérium. Bp., 1893. Athenaeum. 49 p. 37 cm. 27
