Tolnay Gábor: Dél-Alföldi haszonbérleti szerződések 1906-1945 (Documentatio Historica 12., 2007)

Tolnay Gábor: A haszonbérlet

nántúlon. Mindezek mellett - feltehetően - a 100 kat. holdon aluli földbirtokok bérbeadása is jelentős lehetett, ezekről azonban tételesen nem számol be a mezőgazdasági statisztika.

55 Sándor Pál kitért elemzésében a hazai bérlőrétegek különböző csoportjainak ismertetésére is. I. Az első csoportot a nagykereskedők - majdnem kivétel nélkül terménykereskedők -alkották, akik pénzüket növekvő mértékben kezdték földbérletbe fektetni. II. A bérlők második jellemző és hasonlóan fontos csoportját a különféle ipari tőkések képezték. Ez a csoport tőkéjét bérgazdaságokba fektetve megkönnyítette saját üzeme nyersanyagellátását, miközben jelentékeny hasznot húztak az ipari növények, főleg a cukorrépa termesztéséből, illetve vállalkozói felhasználásából. III. További csoportot képeztek a kisebb kereskedő-, uzsoratőkések, falusi kocsmárosok, illetőleg gazdagparaszt bérlők. A bérleti szerződések ez esetben nem lehettek olyan kedvezőek, mint azt a több száz, illetve több ezer holdas nagybérleteknél láthattuk, a bérletek rövid lejáratúak voltak. IV. A volt középnemesek jelentékeny része valamelyik családtagjára hagyta bérlet formájában - alig jövedelmező birtokát, maga pedig a hivatali pályán keresett megélhetést. Ez a réteg alakította ki országszerte az úgynevezett „dzsentri-bérletet". V. Meg kell említeni a magyar tőkésbérletek egy további csoportját: eredetileg valószínűen kereskedő tőkés, de idők multával földbirtokossá váló zsidó birtokosok bérleteit. Számuk az 1890 és 1900 között 1898-ról 2788-ra nőtt, a bérletek területnagysága ez idő alatt 605.640 kat. holddal nőtt és 872.045 kat. holdat vásároltak össze tulajdon gyanánt.

56 „A pénz hatalma e téren is egyre győzelmesebben nyomult előre s mutatta erejét a föld hatalmával szemben. Ilyenképpen a bérlők rétege a XIX. századvégi gabonaválságjelentős haszonélvezője volt - mindenekelőtt a kereskedő- és ipari tőkés bérlők csoportja - , amely, ha egészben nem is nagy, de mégsem jelentéktelen mennyiségű földet hódított el a kilábalás nehézségeivel bajlódó nagy- és főként középbirtokosoktól."

57 3. Bérleti viszonyok a rendszerváltás után A bérlet a földbirtoklás ősi formája - állapította meg Burgerné Gimes Anna professzorasszony.

58 Kelet-Európában - így Magyarországon is - többnyire bérmunkásokat alkalmazó kapitalista gazdaságokká alakultak át a feudális birtokok. Itt is jelen volt a nagy- és kisbérlet, ezen belül jelentős teret kapott a részes bérlet is. Az 1935. évi mezőgazdasági statisztika szerint kb. 16%-os volt a bérelt föld aránya az összes mezőgazdasági területből és mintegy 6%-os volt a kisbérlet aránya az összes földbirtok területéből. 55 SÁNDOR i. m. 232-233. p. 56 PETRASSEVICH Géza: Zsidó földbirtokosok és bérlők Magyarországon. Bp. 1904. Stephaneum 57 SÁNDOR i. m. 234-242. p. 58 BURGERNÉ Gimes Anna: A mezőgazdasági földtulajdon és földbérlet. Bp., 2002. Akadémiai Kiadó. 48. p. (A továbbiakban: BURGERNÉ 2002.) 20