Tolnay Gábor: Dél-Alföldi haszonbérleti szerződések 1906-1945 (Documentatio Historica 12., 2007)
Tolnay Gábor: A haszonbérlet
bérlők így többnyire „minden összeget" megadtak a bérletért, a járadékok magasba szöktek Sándor Pál szerint számos nagybirtok tőkés gazdálkodása ilyenképpen nemcsak a ledolgozási, de még inkább a teljesen eltérő típust képviselő haszonbérleti rendszerrel is összefonódott. A gazdálkodás ezen összetett formáiban a tőkés agrárfejlődés két különböző típusának - a „porosz" típushoz tapadó önkezelésű és az angliai fejlődésre jellemző bérleti rendszerű tőkés gazdálkodás - összefonódásáról van szó - Pach Zsigmond Pál 38 és Szabad György szerint is. 39 A saját kezelésű földesúri tőkés gazdálkodásnak az eltérő típusú tőkés bérleti rendszerrel való szoros összefonódottságát - a bérlet alapvető szerepe mellett - testesítette meg például az Eszterházyak csákvári-gesztesi uradalma, ahol a nagy kiterjedésű földek haszonbérbe adása már évtizedes gyakorlat volt. 40 A tőkés agrárfejlődés két különböző típusa együttes jelenlétének további példáját nyújtotta az Eszterházy család tatai hitbizományi uradalmának kiegyezés utáni gazdálkodása is. 41 Itt a földtulajdonos, aki birtokai szintén nagyobb részét adta bérbe 42 , önkezelésű földjeinek használata mellett, az ellentétes jellegű ledolgozásos bérletet is alkalmazta. Ugyanakkor azonban az uradalom tovább bővítette a már az előző évtizedekben is szélesen alkalmazott haszonbérleti gazdálkodás rendszerét. Kocsmák, italmérési jog, mészárszékek, malmok, vásárpénz, uradalmi boltok és házak bérbeadása mellett jelentékeny földterületeket adott ki nagybérlőknek, de számos esetben találkozunk a kisbérleti rendszer példáival is, amikor néhány holdnyi - sokszor négyszögölnyi - földet engedett át bérbe a környék szegényeinek. 43 Sándor Pál megállapítása: „A saját kezelésű tőkés gazdálkodás és az 1870-es évek folyamán egyre szélesülő, eltérő típusú tőkés bérleti rendszer e sajátosan egymásba illeszkedő - de a bérlet domináns szerepét mutató - formáihoz tapadt hozzá a már az abszolutizmus éveiben is - mellékes jelentőségű ledolgozás." 44 A földvásárlások egyre gyakoribbá válnak, de ezek sem elégítik ki - főleg a nagygazdák - szerzési vágyát. Ezért mind nagyobb elánnal vetik magukat a konjunktúra idején egyre gyakrabban elérhető magánföldesúri és kincstári földek bérletére. A főleg terménykereskedők kezén lévő nagybérletek mellett az 1870-es években már igen sok gazdagparaszti nagybérlettel is találkozhatunk. A tehetős gazda saját földtulajdonán kívül nemcsak földesúri, de még városi és kincstári földeket is bérbe vesz. Nem törődik a bérleti díjak emelkedésével, hiszen a magas gabonaárak így is biztosítják nyereségét. Mindjobban igyekeznek hosszúlejáratú szerződéseket kötni, de ez gyakran nem sikerül nekik. Ugyanis a bérbeadóknak az az érdekük, hogy rövid37 Vö.: FÖLDES Béla: Parasztjólét. Bp. 1886. 444-445. p.; SZABAD György: A tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robot-rendszerről a tőkés gazdálkodásra. Bp., 1957. 415-416. p. (A továbbiakban: SZABAD 1957.); RÁCZ Vilmos: Bács-Bodrog megye mezőgazdasági viszonyainak felvétele. Bp., 1879. 10. p.; CAUTES (Borovszky Károly): A magyar mezőgazdaság helyzete. Bp. 1895. 5. p. 38 PACH Zsigmond Pál: „Magyarország mezőgazdasága úgynevezett „porosz típusú" tőkés fejlődésének néhány elvi kérdése a dualizmus korában" című kéziratban lévő dolgozatát Sándor Pál idézi, amelybe a szerző hozzájárulásával betekintést nyert. 39 SÁNDOR 1958. 33. p. 40 SZABAD 1957. 118-134,404-420. p. 41 SÁNDOR 1958 34. p. 42 SZABAD 1857. 119. p. 43 SÁNDOR 1958. 34-35. p. Vö.: SZABAD 1957. 26. p. 44 SÁNDOR 1958. 36. p. 17
