Tolnay Gábor: Dél-Alföldi haszonbérleti szerződések 1906-1945 (Documentatio Historica 12., 2007)

Tolnay Gábor: A haszonbérlet

terheinek vizsgálata kapcsán azonban utalnunk kell arra, hogy az állami adók másik részét viszont a bérlők vállaira hárították át. Ez a kötelezettség a század végén már igen tekintélyes megterhelést jelentett. A bérlők által viselt adóféleségek évi bérleti díjuknak általánosságban mintegy 10%-át tették ki.

34 Regálébérletek A bérletek közbülső típusába a regáléjogokkal összekapcsolt földbérletek sorolhatók. Sajátos, hogy e kizárólagos földesúri jogok egyrészt a „legidősebb" agrárfoglalkozások: a vadászat és a halászat, másfelől a feudális időkön már túlmutató ipari és kereskedelmi jellegű foglalkozások (kocsma, bolt, mészárszék, italmérés és szeszfőzés, piac-, vásár-, rév- és malomtartás, szén- és mészégetés, olajütés, agyag-, kavics- és szénbányászat) területére terjedtek ki. A regáléjogok bérletét az esetek nagy részében jelentős - 5-300 holdig terjedő földterülettel egészítették ki. A regáléjogok bérletével összekapcsolt bérlettípust akár „középbérletnek" is lehet tekinteni. Tulajdonképpen az ilyen típusú bérletre vállalkozók közül került ki a falvakban és a kisebb - leginkább nem az alföldi - mezővárosokban a falusi burzsoázia egyik, a helybeli viszonyokhoz mérten tőkeerős rétege. Az idők során a nemesi földtulajdon fogalmával annyira összeforrt a kisebb királyi haszonvételek joga, hogy a jobbágyságot felszabadító 1848. évi törvények rendezésüket elmulasztották. A mind nagyobb ütemben kibontakozó tőkés fejlődés azonban már 1867 előtt, de még inkább azt követően egyre többet lazított a feudális eredetű kötöttségeken. Legkésőbb „polgárosították" a legnagyobb jövedelmet hajtó kocsmatartás és italmérés jogát.

35 2. Sándor Pál kutatásai alapján Sándor Pál szerint az 1870-es és 1880-as években - a korábbi évtizedek gyakorlatának megfelelően - sok nagybirtok előszeretettel alkalmazta az ún. haszonbérleti gazdálkodást. Ezt a folyamatot a kiegyezés utáni konjunkturális esztendők még elő is segítették. Ennek okát abban látta, hogy igen sok nagybirtokosnak nem volt módja tekintélyes kiterjedésű birtoktesteinek mindegyikén a nagyon költséges beruházásokat végig vinni: Nem tudta korlátlanul növelni cseléd- és napszámosainak számát, szaporítani az igaerőt, kibővíteni a kiegészítésre szoruló felszerelést, hanem birtokrészeik bérbeadása útján igyekezett magán segíteni.

36 Az 1870-es évek az ilyen haszonbérleti gazdálkodásra különösen kedvező feltételeket teremtettek, mivel - a konjunktúra viszonyai közepette - a földbérleti díjak emelkedése a bérbeadó nagybirtoknak magas földjáradékot, a magas gabonaárak pedig a bérbevevő kereskedőtőkésnek vagy nagygazdának dús profitot biztosítottak. A 34 FŰR1969. i. m. 283-316. p. 35 FŰR1969. i. m. 316-339. p. 36 SÁNDOR Pál: A XIX. század végi agrárválság Magyarországon. Bp., 1958. Akadémiai Kiadó. 32-33. p. (A továbbiakban: SÁNDOR 1958.) 16