Tolnay Gábor: Dél-Alföldi haszonbérleti szerződések 1906-1945 (Documentatio Historica 12., 2007)
Tolnay Gábor: A haszonbérlet
paraszti társadalmat is bomlasztó tényezői a kisbérlők társadalmában szabadon érvényesülhessenek. Ilyen esetekben az uradalom az addig használatban lévő kisnemesi és zsellérföldeket kisbérletté átformálva igyekezett konzerválni a már kialakult rendszert és továbbra is hagyományos keretekben tartani annak minden összetevőjét. „Ez a kisbérleti politika azonban nemcsak a társadalmi rétegződés folyamatát állította meg, de gátat emelt a települések további fejlődése elé is. A nagybirtok tehát még ilyen módon is megmerevítette a fennálló társadalmi és települési állapotokat." Nagybérletek A magyar uradalmak földbérleti rendszerében a nagybérleteknek volt döntő szerepe. Az 1850-1860-as évek jelentették az első szakaszt , ezt tekintjük a bérleti konjunktúra nagy szakaszának. Ez a korszak termelte ki és erősítette meg a nagybérletre vállalkozók rétegét. Az uradalmak jelentős részének - főleg a Dunántúlon - német eredetű birkásbérlői voltak. Ezek mellé zárkózott fel egy-egy jobbmódú paraszt, volt nemes, uradalmi gazdatiszt, néha egy-egy középbirtokos, sőt mágnás földbérlő is. A nagybérlők másik - nagyobbik - tömege azonban a falusi és városi kereskedők kalmárok csoportjából került ki. Az előbbiek zömében németek és magyarok, az utóbbiak inkább zsidók voltak. 33 A második szakasz - az 1880-1890 közötti időszak - során a stabilizálódó tőkés rend szabad versenyes periódusának egyik alaptörvénye - a kereslet és kínálat - már a földbérletek megszerzése során is érvényesült. A termelés struktúráját tekintve lényegében véve ugyanaz a folyamat játszódott le - bár időben valamennyit késve, néha viszont megelőzve - a bérgazdaságban, mint a házi kezelésű gazdaságok esetében. A vállalkozó szellem ekkor egymagában véve már nem volt elegendő, egy-egy nagybérleti vállalkozás csak akkor vezethetett sikerre, ha ahhoz elegendő pénztőke és bizonyos szakértelem is párosult. A bérletek időtartama az első időszakban általában 6 évre szólt. Ahogy a vetésforgók a nagybérletből fokról fokra száműzték a régi nyomásos rendszert, a változások már a bérleti időtartamban is tükröződtek. Az 1880-1890-es évektől egy-egy nagybérlővel 12, esetenként 15 évre kötöttek bérleti szerződést. A bérleti díj megállapításának alapegysége - az egész korszakon át - az 1200 négyszögöles ún. magyar hold volt. A szerződés megkötése során az alku egyik központi kérdése az egy holdra eső bérleti díj meghatározása volt. A bérgazdaságok zömében a bérleti díjak mintegy 100%-kal emelkedtek az 1880-as évekig, a haszonbér árhulláma mindenütt az 1880-as években tetőzött. A földjáradék értékének térbeli vizsgálata azt mutatta, hogy gazdaságonként igen lényeges eltérések voltak a holdanként kirótt bérleti díjak között. Für Lajos kutatásai bebizonyították, hogy nem a bérgazdaságok mértékében kell keresni a bérleti díjak között mutatkozó eltérések okait. Sokkal inkább az látszik valószínűbbnek, hogy a bérgazdaság talajviszonyai, fekvése és helyzete idézhették elő a különbségeket. Lényegében véve a kataszteri tiszta jövedelem nagyságának arányában alakult a földjáradék értéke: ahol alacsonyabb volt az átlag, ott alacsonyabb volt a föld bérleti díja és fordítva. Az állami adók jelentős részét kezdetben a bérbeadó uradalmak fizették, a bérlők 32 FŰR1969. i. m. 276-277. p. 33 LETENYEI Lajos: A föld-haszonbérlet (farm) jövője hazánkban. = FALUSI GAZDA 1867. április 15. 50-51. p. 15
