Tolnay Gábor: Dél-Alföldi haszonbérleti szerződések 1906-1945 (Documentatio Historica 12., 2007)
Tolnay Gábor: A haszonbérlet
A haszonbéres birtokok aránya 1935-ben „.„,,, Házilag kezelt tulaidon Birtok, kh ! , . f. ++0 ; birtokra esett % Haszonbéres birtokra esett % Törpegazdaságnál (0-5) 97,7 7,3 Kisgazdaságnál (5-100) 86,2 13,8 Középgazdaságnál (100-1000) 77,5 22,5 Nagygazdaságnál (1000 felett) 76,1 23,9 Összesen: 82,6 17,4 Parasztbérletek Für Lajos kutatásai szerint az úgynevezett parasztbérletek eredete a feudális múltba nyúlik vissza. Jogilag és eredetük szerint ezek a földek három nagyobb csoportba sorolhatók: 1. úrbéres jobbágyok és zsellérek használatában álló nem úrbéres, ún. bérföldek; 2. a majorsági zsellérföldek; 3. a kisnemesek kezén lévő földek. Ezek a földek, annak ellenére, hogy lényeges vonások tekintetében különbözőek voltak, a több ponton jelentkező azonos jegyek arra utaltak, hogy mind e három csoportban levők földesúri tulajdonba tartoznak. a) Jogilag az ilyen földet használók viszonyait nem az urbáriumok, hanem a földesúrral külön kötött magánjellegű szerződések szabályozták, amelyek lehettek szóbeli megállapodások vagy írásbeli szerződések is. b) Az ilyen nem úrbéres, hanem alapvetően allodiális 28 természetű földeket állami adók nem terhelték, és ebből következett az, hogy ezek a földek nem tartoztak az úrbéres jellegű telekrendszer állományába. c) Volt olyan földesúr, aki telepítés, vagy más elnevezés alatt juttatott egy-egy darab földet, - akár egész határrészeket - a majorsági jobbágyoknak illetve föld nélküli kisnemeseknek. A jobbágyrendszert eltörlő törvények csak a telekrendszerbe tagolt, az urbáriumba felvett és állami adók alá eső úrbéres eredetű jobbágyföldet szabadították fel a feudális terhek alól, és adták át tulajdonként az egykori jobbágyok kezébe. Az allodiális jellegű - tehát nemesi eredetű vagy éppen csak annak állított ún. tel27 MAGYARORSZÁG földbirtokviszonyai az 1935. évben. I. kötet. I. rész. Szerk. és kiad. M. Kir. Közp. Stat. Hiv. Bp. 1936. Stephaneum. 12*- 13* p. 28 ALLODIUM: A feudális földesúrnak a jobbágytelekkel ellentétben saját kezelésben tartott földje, amelyre más középkori latin kifejezések {terra dominicalis, curia propria stb.) mellett a XIV. század elejétől terjedt el az „allodium, allodiatura" névcsoport. Az allódium eredetileg a gazdasági épületeket éppúgy jelölte, mint a vele párhuzamosan táguló értelmű - bajor-osztrák közvetítésü - „major, majorság" elnevezés. A történelmi köztudat a XI. századtól a XIX. századig a földesuraság mindenféle saját kezelésű földjét az „allódium" kifejezéssel szokta átfogni. 13
