Tolnay Gábor: Dél-Alföldi haszonbérleti szerződések 1906-1945 (Documentatio Historica 12., 2007)
Tolnay Gábor: A haszonbérlet
1. „A feudális jellegű terhekkel - főként robottal - továbbra is megrakott, vagy azok alól csak felszabadított belsőség (udvar) s a hozzákapcsolt néhány négyszögöles kert, esetleg egy-két holdas külsőség (szántó és rét) alkotta a bérletek legszerényebb típusát. Az ilyen belsőségek vagy törpebérletek gazdái 1848 után többnyire azok a majorsági zselléreknek mondott nincstelen szegények voltak, akiknek felszabadítását sem a 48-as törvények, sem az 1853. évi úrbéri pátens, de még az 1871. évi póttörvények sem tették lehetővé. 21 2. Egy fokkal magasabb jövedelmet biztosított már a következő típusba sorolható kisparaszti bérlet. Országos méretekben folytatva a vizsgálódást korszakunkban ennek a típusnak két fajtája különíthető el egymástól: a) Az egyik csoportba sorolhatók a paraszti részesbérletek, jóllehet a részesbérlők 2 nem mindig közvetlenül a nagy- vagy középbirtokos földtulajdonostól, hanem annak valamely nagybérlőjétől vették át felesföldjüket 23 , mintegy „albérletként" 1-2 éves használatra. b) A paraszti kisbérletek másik csoportjába már az ún. „vállalkozói" bérletfajták sorolhatók, amikor is a parasztok egy-egy darab föld után pénzbért fizettek a nagy- vagy kisbirtokos bérbeadónak vagy éppen nagybérlőnek. 3. A múlt század második felének egyik sajátos típusú bérlete a kimondottan feudális jellegű földesúri regáléjogok 24 gyakorlásával, illetve ezeknek bérbevételével összekapcsolt földbérletek típusa volt. A földesúr a jobbágyfelszabadítás során érintetlenül hagyott és így feudális maradványként tovább élő regáléjogok közül elsősorban a pálinkamérés, kocsma-, mészárszék- és malomtartás s a boltnyitás jogát a saját tulajdonában lévő épületekkel együtt adta bérbe - mint már korábban is - gyakran kereskedőknek és molnároknak. Az esetek nagy részében (5-től 200 holdig terjedő) földterület bérlete is kapcsolódott a regáléjogok bérletéhez. Ez a bérlettípus már kifejezetten tőkés jellegű vállalkozásnak tekinthető, s a falvakban és kisebb nem alföldi - mezővárosokban e bérletek használói közül került ki a falusi polgárság egyik rétege. 21 FÜR Lajos: A majorsági zsellérkérdés rendezése 1848-1896. IN: AGRÁRTÖRTÉNETI tanulmányok. Szerk.: Szabó István. Bp. 1960. 415-536. p. 22 Részes gazdálkodás: tulajdonképpen terménybérlet, mikor is a bérleti díjat a bérlő a bérelt földön termett termény bizonyos hányadával, pl. felével, harmadával, negyedével természetben fizeti ki. 23 Feles bérlet: a feles gazdálkodásnak azon neme, melynél a birtokos egy egész birtoktestet egy vagy több évre enged át a vállalkozónak azon kikötés mellett, hogy a haszonbér fejében a bérelt területről származó teljes termésnek bizonyos részét, rendszerint felét a birtokosnak beszolgáltatni tartozik. A feles bérlő tehát nemcsak egyes munkák teljesítését, hanem egy birtoktest kezelését vállalja magára. 24 Regálék: Királyi haszonvételeken, regálékon bizonyos jogosítványokat értünk, amelynek jövedelmei eredetileg kizárólag az államfőt, a királyt illették - a királyi felségjog (ius regale) alapján. Ezeknek a regáléjövedelmeknek egy része az ún. kisebb királyi haszonvételek (regalia minora) már az Árpád-kor végére külön privilégium, elbirtoklás vagy törvényi rendelkezés útján földesúri, majd emellett városi jogokká is lettek. Ezek közé számitanak a rév- és vámjogok, a vásártartási jog, és az ezek után behajtott jövedelmeket a XVI. századtól újabbakkal tovább növelték (malom-, kocsma-, mészárszéktartási jogok). (MAGYAR történelmi fogalomgyűjtemény. Szerk.: Bán Péter. Eger, 1980. 780-781. p.) 11
