Benedek Gyula: Oklevelek és iratok Szolnok város történetéből 1075-1685 (Documentatio Historica 10., 2007)
58. A budai káptalan bizony ságlevele arról, hogy kétszeres ellentmondás ellenére beiktatta Werbőczy Istvánt és fiát Szolnok, Fehéregyháza, Csász és Kisköre falubirtokok tulajdonába 1537. október 22
jelesen [pedig] az [egyaránt] nemes Vezsenyi [de Wesen] Mihállyal, Halásztelki Szajoli [zayly de halazThelek] Dénessel, az idősebb Nyényei Nyényey [Neney de Néne] Lászlóval, az ifjabb Nyényei Lászlóval, a Felsőstobicai Safarity [saffarith de felsewsthobyczá] Péterrel, az Újszászi [de wyzaz] Gálffy Balázzsal, a Kunhegyesi [de kwnhegyes] Andorkó Jánossal, valamint az egyaránt jogismerő Rékasi Fodorral, a váci egyház rékasi tiszttartójával [in Rekas officiale], Gönczi [Genczy] Balázzsal, Gáspár [Caspar] Györggyel a nemes Káthay [kathay] Mihály tiszttartójával, Szegi [zeghy] János szandai [in Zonda], Nagy [Nagh] Fábián nyényei [in Néne], továbbá id. Nyényei László birtokrészének a bírájával Szálai [zalay] Mihállyal, a nagyságos gróf Pestényi [pestheny] Gergely országbíró, most pedig őfelsége [János király] budai helytartója birtokrészének a bírájával Finnyás [Jynnyas] Imrével, valamint a nemzetes Kende Péter Alcsiban [in Alchy] lévő birtokrésze bírájával Jánosi Péterrel: a felsorolt falubirtokokban ülőkkel és lakókkal, valamint az oda törvényesen összehívott továbbá megjelent több más személyekkel; és amikor ott az őfelsége szóban forgó [királyi] embere Nagyrévi Lőrinc a megnevezett közhitelű bizonyságunk [Budai István kanonok] jelenlétében azt a Szolnok falubirtokot - együtt az ugyanazon Külső-Szolnok vármegyében lévő Fejéregyház [feyereghaz] 5 , valamint a Heves vármegyében lévő Csász [chaaz] és Köre [kewre] található falubirtokok az őfelsége korábban már jelzett szóban forgó odaítélő-levelének a tartalma szerint azoknak az összes hasznával és valamennyi tartozékával az említett Werbőczy Istvánnak, őfelsége kancellárjának és a fiának Imrének, illetve a valamennyi utódainak, valamint az örököseinek örökjogon való birtoklásra be akarta iktatni továbbá meg akarta hagyni; Akkor a nemes Osdolai 6 Kun [Kun de osdolá] Lázár ott személyesen megjelenve - miszerint ő a néhai nagyságos Kun Gotthárd édes testvére 7 lenne, továbbá a felsorolt ugyanezen falubirtokoknak a birtokában állna és kijelentve, hogy most is birtokolná azokat: az őfelsége [királyi] emberét, valamint a káptalani emberünket a birtokrészek ilyesféle beiktatásának a [hüvelyéből] kihúzott karddal visszaűzte 8 , továbbá az előrebocsátott bírósági végzést és a [király] őfelsége meghagyását végre nem hajtandónak nyilvánította; De mivel az őfelsége szóban forgó [királyi] embere és a [káptalani] emberünk a korábbiakban már jelzett és ott megjelent határosoknak, valamint szomszédoknak és 3 A szomszéd alatt a mezsgyeszomszédot kell érteni, a határosok pedig a szomszédos falvak lakói voltak. 4 PESTÉNYI (Pöstyéni) Gergely (máskor György) 1522-ben is tárnokmester, Mohács után Szapolyai János király pártjára áll, János országbírája 1530. február 14. és 1540. között, ugyancsak János idején Külső-Szolnok vármegye főispánja is volt. Birtokai voltak Tiszabalán, Balaszentmiklóson, Szenttamáson, Kispón és Nagypón is. 5 Fejéregyház ma már nem létező hely, a volt területe Öcsöd részét képezi a Körös bal partján. 6 Osdola, Ozsdola székely település Háromszék vármegyében, utolsó postája 1876-ban Kézdivásárhely, ekkor 598 házban 2706 lakosa volt. (KOLLERFFY 1877. 647. p.) 7 KUN Gotthárd Szapolyai János király budai várnagya volt 1527. augusztus 20-ig, amikor I. Ferdinánd bevonult Budára (TUDOMÁNYOS GYŰJTEMÉNY 1821. évf. VIII. füzet 48. p.) 1534-ban Szapolyai fővezére, 1536-ban esett el Szatmárnál. A testvére, Lázár, 1536-1548 között fejedelmi főtanácsos volt. 8 A visszaüzés (repulsio) a beiktatás megakadályozásának a törvényes eszköze volt a középkorban. Ez kezdetben a bírói végrehajtás fegyverrel való megakadályozását jelentette. Az 1500:XIX. törvény ezt megtiltotta, ezután a visszaüzéshez elegendő volt a meztelen szablya felmutatása az iktatásra összesereglettek előtt. 127
