Benedek Gyula: Oklevelek és iratok Szolnok város történetéből 1075-1685 (Documentatio Historica 10., 2007)

58. A budai káptalan bizony ságlevele arról, hogy kétszeres ellentmondás ellenére beiktatta Werbőczy Istvánt és fiát Szolnok, Fehéregyháza, Csász és Kisköre falubirtokok tulajdonába 1537. október 22

az ott előálló más [személyeknek] az igazmondó tanúskodása alapján a nyilvánvaló igazságot megértették, hogy tudniillik Kun Lázár egészen az ezen időpontig a fentírt falubirtokoknak a valóságos birtokjogában nem volt és ugyanazoknak nem szedte sem a terményeit, sem a hasznait a már jelzett néhai Kun Gotthárd, vagy az ő leszármazói [jogainak] az ereje alapján (aminek az évfordulója már régen elmúlt); Ezért az őfelsége fent jelzett embere [ a nemzetes Halásztelki Nagyrévi Lőrinc] a megnevezett Kun Lázár előbb jelzett visszaűzését figyelmen kívül hagyva - mivel neki és a közhitelű bizonyságunknak érvénytelennek és erőtlennek, az ország törvényeivel szemben pedig nyilvánvalóan ellenkezőnek látszott - a fentírt Szolnok falubirtokot együtt az összes hasznával és valamennyi tartozékával, továbbá a Tisza folyóban lévő gázlóval, valamint komp átkelőhellyel [vadoque et Navali Trajectu in flumine Tibisci], ugyanazon a napon [1537. október 15-én] az említett Werbőczy István kancellárnak, a fiának Imrének, valamennyi örökösüknek és utódjuknak a közhitelű bizonyosságunk [Budai István kanonok] jelenlétében beiktatta [...] örökjogon való birtoklásra; Végül a közvetlen következő napon, azaz a hitvalló Szent Gál ünnepét követő harmadik napon [1537. október 16-án], most a közelmúltban a már érintett Fejéregyház [feyereghaz] falubirtok helyszínére, végül másnap [pedig] Csász [chaaz] és Köre [kewre] falubirtokok [helyszínére] érkezve a fentírt falubirtok szomszédaival és határosaival, jelesen pedig az egyaránt nemes Nyényei Lászlóval, Simái [Symay] Ferenccel, a Császról való Császy Bálinttal, nemkülönben az egyaránt jogismerő [circumspectus] Kapitány [kapitan] Bálinttal, Kara Benedekkel, Csaba [chaba] Péterrel, a Mesterházai Kun Gergellyel, továbbá Szalay János bíróval, valamint a tisztelendő egri püspök úr tiszanánai [in TyyzaNana] tiszttartójával Halász [halaz] Barnabással, nemes Dorcsányi [dorcsany] György bíróval és tiszttartóval, annak a Dorcsányi Györgynek a körei jobbágyával Tamási [Thamassy] Lőrinccel Máté [Matthas] Ambrussal a nemzetes Szalóki [de Zalok] György tiszttartójával, Köre falubirtokában lévő birtokrésze bírájával, nemkülönben a nagyságos Gúti Országh [orzag de Gwth] László Heves mezővárosában lévő birtokrésze lakóival: János deákkal, a bíróval és Vég [Wwgh] Andrással, az ugyanoda hasonlóképpen összehívottakkal és megjelentekkel; Az ugyanazon falubirtokokat, Fejéregyházát, Császt és Körét hasonlóképpen azoknak az összes hasznával, továbbá a valamennyi tartozékával: nevezetesen a Körös folyón átjáró és található komppal [vado Navali], a szokásos működtetéssel az őfelsége [királyi] embere [Nagyrévi Lőrinc] a mindvégig jelenlévő [káptalani] közhitelű bizonyságunkkal [Budai István kanonokkal] a már a fent jelzett Szolnok falubirtok helyszínén világosan levezetett és kinyilvánított rendelés és indoklás alapján beiktatta és meghagyta a korábban is szóban forgott Werbőczy Istvánnak, valamint a fiának Imrének, valamennyi örökösének és utódjának a már előadott [örökjogon] örökös megtartásra, birtoklásra, valamint használatra, figyelmen kívül hagyva a már említett Patócsy Ferenc és Miklós és a Ferenc osztályostársa Margit úrnő ellentmondását; Amelynek az örök emlékezetére és megerősítésére a jelenlegi függő és hiteles pecsétünk erejével megerősített kiváltságlevelet - a fentmondott királyi ember [Nagyrévi Lőrinc] és a káptalani emberünk [Budai István kanonok] jelentése alapján - az említett Werbőczy István kancellárnak és a fiának, Imrének a jogaik jövőbeli védelme érdekében kiadni rendeltük; 128